Keith Hasting amerikai pop art és graffiti festő pályafutását az AIDS fogta kegyetlenül rövidre, mindössze harmincegy évesen halt meg. Henri Matisse-t életének utolsó heteiben kapta el a szemfüles fotográfus lencséje. Az ágyhoz kötött idős festő egy hatalmas bottal festette a plafonra motívumait. Az idős Picassot évtizedekkel fiatalabb felesége tanítja egy másik képen tánclépésekre (David Douglas Duncan).
Természetesen minden művészi tett a halállal száll szembe, mint Szent György a sárkánnyal, Dávid Góliáttal, gyenge az erőssel, halandó a halhatatlannal. Sziszifuszi reménytelenséggel a láthatatlant akarja láthatóvá tenni.
Szent György azonban olykor győz, és míg néha az alkotó nevét sem tudjuk már, sírját felismerhetetlenségig benőtte a moha, műve több száz év múlva is szemtelenül mosolyog ránk a múzeumban. A festmény néhány emberöltő erejéig legyőzi a halált. Az arisztokrata származású festő, báró Mednyánszky László szerint ugyan ez is illúzió, de beszédes képzavarral: rövid halhatatlanság.
Jelképes helyszín is lehetne az elegáns hotel. A fotók tükröződésében, hatalmas üvegfelületeken, mint egy állandó áttűnésben látjuk a szálloda életét. Találkozások történnek, jómódú turisták válogatott fogásokat ízlelnek, sokan most indulnak Budapest felfedezésére vagy térnek onnan meg. Míg az alkotók és az alkotások a lét lényegét keresik, az emberi élet legfontosabb ösztönzőjére kérdeznek rá, a tükröződésben a mindennapok sürgése-forgása jelenik meg.
Igazi varázslat ez, mint a gyertyafény megvilágította Picasso-arc (Jack Garofalo és Michou Simon képén). A Sofitel tárlata fontos kiállítás, keddig, bezárásáig érdemes a nagyközönség figyelmére, mielőtt utazó kiállításként tovább vándorol a világhírű szállodalánc más hoteljeinek aulájába.