Hogyan kap egy állam semleges státuszt?
Többféle forrása lehet a semlegességnek. Az egyik, hogy egy nagy konfliktus nyomán, a befolyási övezetek meghatározásakor kialakítanak egy köztes, semleges területet. Ez történt a II. világháború után a kétpólusú világban. Európában voltak olyan államok, amelyek különböző okokból semlegesek lettek és ütközőzónát képeztek a NATO és a Varsói Szerződés között. Egyikhez sem tartoztak. Ez a tagoltság a gazdasági integráció tekintetében is megmutatkozott. Volt a kezdődő-fejlődő Európai Unió, vele szemben a szovjet vezetésű KGST, a kettő között pedig a főleg semlegesekből álló szabadkereskedelmi zóna, az EFTA.
Érdekes Ausztria esete, amely 1955-ben semleges államként kapta vissza szuverenitását.
Ez egy államszerződés eredménye volt. Ausztria a német Harmadik Birodalom megszállási övezeteiből jött létre ismét, így lett semleges állam. Más volt Finnország helyzete, amely a Szovjetunió által is felügyelt, de nyugati típusú semleges állam lett, ezt hívták finnlandizációnak. Svájcnak pedig speciális geopolitikai helyzete van, pénzügyi szerepén kívül a hegyek is nagyon kellettek ahhoz, hogy kimaradjon mindenféle konfliktusból.
Kik döntenek erről a státuszról? Mennyire tud beleszólni az érintett kis állam?
Nemzetközi konszenzus alakul ki, amit a nagyok határoznak meg. Egy állam létének, státuszának elismeréséhez általában nemzetközi elismerés szükséges. A lényeg, hogy a semleges ország konfliktushelyzetben nem tartozik egyik szemben álló félhez sem. A fejlődő világban is voltak ilyenek, el nem kötelezett államoknak hívták őket. Ide tartozott Jugoszlávia is. Az egész rendszernek a bipoláris világban volt igazán értelme.
Nem jött jól Vlagyimir Putyin dicsérete Orbán Viktornak, de elképzelni is nehéz, mivel próbálkozhatnak még az oroszok MagyarországonA magyarok jelentős része nem hisz Orbán Viktornak, egyharmaduk inkább másikra cserélné Vlagyimir Putyin kőolaját és földgázátA katonain kívül más típusú szövetségekhez csatlakozhatnak ezek az államok?
Igen, ha a gazdasági együttműködésnek nincs közvetlen katonai vonatkozása. De láthatjuk, semmi nem tart örökké. Biztonságpolitikai nyomás alatt fel is lehet adni a semlegességet. A jelenlegi helyzetben Finnország és Svédország például úgy látta, hogy a semlegesség már nem garantálja a biztonságukat, és csatlakoztak a NATO-hoz.
A semlegesség feladásánál is meghatározó a nemzetközi közösség állásfoglalása?
Láthatjuk, Oroszország ellenzi Ukrajna NATO-tagságát. A svéd és a finn jelentkezés egyszerűbb eset volt. A NATO befogadta a két országot. Magyarország ugyan egy ideig hátráltatta felvételüket, nyilvánvalóan orosz érdekek ihletésére, de egyedül maradt ezzel, és végül a svéd csatlakozásra is rábólintott. A vétó eleve egy kisebbségi pozíció. Egy nagyobb közösségben egy vagy néhány tag beteszi a lábát az ajtórésbe. Ez általában csak időhúzásra jó, nagyon ritkán lehet vele megakadályozni egy folyamatot. Ráadásul ebben az esetben az időhúzás nem volt jó semmire, csak bizalomvesztésre.
Az Országgyűlés megszavazta Svédország NATO-csatlakozásátMilyen garanciákat kap egy semleges állam?
Fontos hangsúlyozni, hogy valódi garanciát csak nagyhatalom vagy katonai szövetség tud adni. A garanciának akkor van súlya, ha konkrét válaszintézkedést helyez kilátásba. Ilyen például a washingtoni szerződés 5. cikke, amely kimondja: ha valamely NATO-tagállam területét külső agresszió éri, minden NATO-tag felsorakozik a védelmére. Egy semleges államnál egyébként nincs garancia a biztonságra. Hitler is megtámadott semleges államokat. Megtámadhatta volna Svédországot is. 1938 előtt Csehszlovákia biztonságával kapcsolatban volt egy angol-francia garancia, mégsem védték meg.
Volodimir Zelenszkij bejelentette, hogy Ukrajna hajlandó lemondani a NATO-csatlakozásról, ha biztonsági garanciákat kap a NyugattólAz orosz-ukrán békével kapcsolatos orosz álláspontban szerepel, hogy Ukrajna legyen semleges ütközőállam a NATO és Oroszország között.
Ez egy igen bonyolult képlet. A klasszikus béketárgyalás az lenne, hogy a két szemben álló fél véget akar vetni katonai konfliktusának. Itt azonban van két további közreműködő, az USA, illetve Európa és egy tágabb szövetségi kör. Kérdés, kinek mi az indítéka. Trump láthatóan szeretne bevonulni a történelembe, méghozzá egy Nobel-békedíjjal. Meg persze komoly üzleti érdekek is mozgatják Oroszország és ukrajnai területek felé, a ritkaföldfémektől a gázmezők kiaknázásáig. Ezért hajlamos rá, hogy Oroszországnak kedvezzen. Európa azonban tart az orosz expanziótól, érzékeli, hogy Oroszország nem fér meg a határain belül, egykori szovjet területeket foglal el. Európa érdeke, hogy ezt megállítsa, ezért is támogatja Ukrajnát, vele együtt lép föl.
Vlagyimir Putyin bejelentette, milyen feltételekkel vetne véget a háborúnak Ukrajna ellenEurópának nincsenek ebben gazdasági érdekei?
Lehetnek, de ezekből csak hosszú távon lehet majd profitálni. Nagyon sok pénzbe fog kerülni Ukrajna helyreállítása, ez a szakasz még nem hozza, hanem viszi a pénzt. Az egyik döntő kérdés, hogy Ukrajnának mi legyen a státusza. Az oroszok nemcsak Ukrajna területét, hanem szuverenitását is korlátozni akarják. Ők akarják megmondani, hová léphet be és hová nem, holott ez szuverén nemzeti jog. Alapvetően minden ország maga határozhat arról, akar-e EU- vagy NATO-tag lenni, aztán majd az adott szervezet eldönti, hajlandó-e fölvenni a belső szabályai szerint. És ott van még számtalan más tisztázatlan kérdés: például mi lesz az elfoglalt területekkel, mi lesz a megnevezésük, a státuszuk, egyáltalán, hogyan érnek véget a harcok, utána ki mikor, hogyan vonul vissza a frontvonalaktól...?
Dilemma előtt áll az Európai Unió, a lázadó szerb diákokat támogassa-e vagy a lítiumbányászatotHa valahogy létrejönne egy megállapodás Ukrajna semlegességéről, ez garantálná, hogy nem léphet be a NATO-ba?
Ez semmit nem jelentene önmagában. Hiszen, ahogy már volt róla szó, a semleges státusz bármikor feladható. Az oroszok ezért azt szeretnék, ha maga Ukrajna esküdne föl, hogy nem csatlakozik a NATO-hoz, és ezt belefoglalja az alkotmányába. És a NATO is tegye le a nagy esküt, hogy nem veszi fel Ukrajnát. De hát ez így nem fog összejönni. Olyan mélyen belenyúlna Ukrajna önrendelkezésébe, ami elfogadhatatlan.
Nem elég akkor a NATO-val megállapodni, hogy ne vegye fel Ukrajnát?
Erre van most egyfajta ígérete Oroszországnak, mivel Trump azt mondta, igaz, informálisan, hogy ő nem támogatná Ukrajna felvételét, márpedig az USA ellenkezése pontot tenne az ügyre. De pillanatnyilag ott van még tartaléknak Orbán Viktor, ő is vétózhat. Egyelőre nincs komoly esély arra, hogy a NATO egyhangúan fölvegye Ukrajnát. De a legnagyobb baj, hogy Trump tánca megbontja az egész transzatlanti biztonsági rendszert. Ez pedig Európát stratégiai önállóságra, fegyverzetének növelésére, fejlesztésére kényszeríti.
Ukrajna elveti az orosz elvárásokat visszhangzó amerikai béketervet, pedig Donald Trump tett egy példa nélküli ajánlatot is Volodimir ZelenszkijnekÁttérve Magyarországra: az embernek olykor az a benyomása, hogy ugyan NATO-tagok vagyunk, a kormány mégis úgy manőverezik, például a keleti nyitással, akár egy semleges állam. Mintha semleges politikát szeretne folytatni nem semleges helyzetben.
Én ennek semmi nyomát nem látom. A magyar kormány egyszerűen úgy viselkedik, mintha Oroszország szövetségese lenne, nem pedig a NATO és az EU tagja.
A hármas kötődés Trumphoz, Putyinhoz, Kínához nem ad ki praktikusan egy semlegességi státuszt?
Nem. Ez egy nagyon veszélyes, a saját szövetségi rendszerünkkel szembemenő pozíció, aminek nincs jó vége. Orbán szeret a forgalommal szemben menni az autópályán, hogy magára vonja a figyelmet, zavart keltsen, és közben egyedül tarthassa kézben a kormányt. Ezt csak úgy lehet megtenni, hogy Magyarország geopolitikai helyzetét jelenleg senki nem veszélyezteti. Itt ülünk a Kárpát-medence maradék közepén, és senki nem akar megtámadni minket. Így könnyű hazardírozni. De ha változik a helyzet, csak a NATO tud védelmet biztosítani ennek a kis sík földdarabnak. Az a kokettálás, hogy az uniós tanácsi elnökség alatt körbemegyek a glóbuszon, és megmutatom ezeknek a hülye európaiaknak, hogy jóban vagyok Putyinnal, Hszi Csin-pinggel, a Türk Tanáccsal és még Trump is fogad a golfpályáján, nem vezet jóra.
Az EU-s nagykövetek kimondták, hogy a békemissziójával Orbán Viktor ártott az egységnekRossz számítás, hogy ha az egyik támad, a másik majd megvéd?
Nem jelent nagyobb biztonságot, ha mindenkivel jóban vagy. Egy idős mesterem, tapasztalt diplomata mondta, ne hajlongjon, kérem, mert ha valaki felé meghajol, másnak a hátsóját mutatja. Tartsa magát egyenesen. Legyenek meg a saját értékeink, saját öntudatunk, saját szuverenitásunk, és ennek megfelelően keressük meg, melyik a számunkra legbiztonságosabb hely. Ez ma a NATO, ennél nincs jobb. Hol lehet ma a legjobban élni anyagilag? Az Európai Unióban. És hol tudjuk az identitásunkat, a nemzeti önazonosságunkat, karakterünket a legjobban képviselni? Megint csak az EU-ban és a NATO-ban. Ott tisztelik a tagállamokat, ha úgy viselkedünk.
Az EU mai struktúrájában biztos sokat jelent, ha gyors, egyhangú döntéseket lehet hozni. Kötekedőknél mindig kell egy kis trükközés.
Mindig a kormányokon múlik, ki mennyire együttműködő. Az EU-nál az egység rendkívül fontos. Ez most néhány külső hatásra nagyon megerősödött. Az egyik a járvány volt, amelynek kezelésénél az unió hirtelen elkezdett cselekedni, és jó irányban. A másik az ukrajnai háború, ettől nagyon összekovácsolódott. Soha nem volt ennyire szoros együttműködés a német, a francia és az immár külső brit hármas között. Velük együtt menetelnek a lengyelek, az olaszok és a spanyolok, hetediknek pedig bevették Ukrajnát. Példátlan, hogy egy tagjelölt, vagy még az se, ott legyen csúcsértekezleteken. És egy erős, egységes többség sokféle úton érvényesítheti akaratát. Nem mindegy például, melyik jogi ösvényen indítunk egy témát. Ezt a hazai kormányzásból is jól ismerjük. Az EU szintén folyamatosan él vele. Egy téma emberi jogi vagy energiaügyi csatornán is futhat, mindkét esetben más eljárás, más többség érvényesül. Lehet vétózgatni is egy darabig, de az EU-ban ahhoz, hogy valami keresztülmenjen, kell egy támogató csapat. Amíg a magyar kormány a lengyelekkel párban tudott fellépni, annak volt súlya. Egyedül nincs, és Szlovákiával együtt sincs. A többség átlép az ilyen akadékoskodókon.
Magyarországnak pont annyival kellett volna beszállnia az Ukrajnának szánt közös hitelbe, amennyi EU-s támogatást végleg elveszített az Orbán-kormány miatt 2025 végénCsak éppen nem lehet tudni, mikor következik be politikai fordulat a centrumállamokban.
Az EU-ban ma 27-en vagyunk. Én jó pár évet eltöltöttem ott, mindig volt a falon egy választási naptár, és néztem, hogy az a kormány, amelynek a képviselője épp akadékoskodik, meddig van még hatalmon. Két hónapig? Akkor várjuk meg a választást, hátha más jön utána.
Mintha mindig akkor erősödött volna az EU, amikor az erősebb integráció szupranacionális irányába mozdult.
Én inkább úgy fogalmaznék, akkor tudott előre menni, amikor egy erős többség úgy akarta. A szupranacionalitással, a nemzetekfelettiséggel óvatosan bánnék. Mert Európában az államok, a nemzetek különösen fontosak: a nacionális szint meghatározó. Itt franciák vannak, németek, svédek, magyarok és mások, a kormányaiknak kell egyetérteniük.
