Börtöncellákban sem hallgatnak a múzsák

Mikor magyarul hallok egy verset, sokszor azt gondolom, mennyi közös van bennünk, pedig nem is beszélek magyarul – mondta Julia Pajevszka, az Ukrán Nemzeti Gárda tisztje a könyvfesztivál második napján péntek délelőtt, mikor arról beszélt, hogyan válik több katonából egyben költő is a fronton – ahogyan történt ez vele is. A háború kitörése óta katonaorvosként szolgáló Pajevszkát szolgálatteljesítés közben fogták el orosz katonák: a fogságban töltött idő, a Mariupol kórházaiban, Donyeck pincéjében, a bunkerekben látottak inspirálták verseit, amelyek nemrég kötetbe foglalva jelenhettek meg és Ukrajnában 2025-ben a háborús irodalom bestsellere lett. „Háborúban hallgatnak a múzsák” – hangzik a latin szállóige, de rácáfol most az ukrán kulturális élet, amelyben nemcsak a film, színház, a képzőművészet, hanem az irodalom is szárnyal – még ha ez azt is jelenti, hogy egy ukrán hadifogoly toll és papír hiányában verseit kénytelen egy mészkődarabbal cellája falára vésni.

– Aki azt a történelmi ívet és filozófiai gondolkodást ismeri, amit az ukránok képviselnek, az tudhatta, biztosan nem lesz vége a háborúnak két héten belül – cáfolta azok véleményét Fedinec Csilla, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa, akik 2022 februárjában azt gondolták, egy pillanat alatt vége lesz az orosz-ukrán konfliktusnak. Fedinec új, Ukrajna, nacionalizmus, kisebbségek. Etnopolitika és parlamenti képviselet Gorbacsov utolsó éveitől a második Trump-korszakig címmel megjelent kötete nemcsak az ide vezető eseményeket tárja fel, segít beazonosítani Ukrajna helyét a térségben és megérteni az ellenállás természetét is. A pénteken tartott könyvbemutatón Fedinec kiemelte: az évszázadokon át birodalmak által szabdalt területen a háború teremtett most nemzettudatot, amely nemcsak a háború kimenetelére, hanem a jelenleg részben politikai kontextusban létező kisebbségekre is befolyással lesz. – A kárpátaljai magyarok egy része, aki a közszolgálati adást éri csak el, ugyanazt mondja, mint a propaganda, de van egy másik részük, akik jól tudják, mi lenne jó nekik és azt is, hogy a saját anyaországuk akadályozza meg őket abban, hogy az unió részei lehessenek – hangsúlyozta Fedinec.

Péntek délután a Dosztojevszkij-jelenség című beszélgetésen Goretity József irodalomtörténész, műfordító kérdezte beszélgetőpartnereit, vajon halhatatlan-e az orosz író, vagy már nem olvassák a műveit. Pavel Fokin író, irodalomtörténész szerint Dosztojevszkij halhatatlan, ami annál is meglepőbb, mivel száznegyvennégy éve halt meg, mialatt a világ teljesen megváltozott, két világháborún és számos forradalmon van túl. A tudomány és a technika eredményei pedig teljesen megváltoztatták a Földet, mely más ritmusban él, mint amilyen tempóban éltek az orosz mester hősei. Horváth Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Orosz Tanszékének vezetője korábban megkérdezte a hallgatóit, miért olvassák Dosztojevszkijt. – Egyikük azt írta, hogy amikor tizenhét éves volt, akkor a kezébe került a Bűn és bűnhődés, és amikor olvasta, azt érezte, hogy van benne valami titok, amire rá szeretett volna jönni. Azt gondolja, Dosztojevszkij regényei a lélek titkait és a lét mélységeit tárják fel – mondta Horváth. Fokin ezután felidézte azt az üzenetet, melyet a fiatal Dosztojevszkij írt a bátyjának: „Az ember egy titok. Meg kell fejteni, és ha az egész életed elment a megfejtésére, ne mondd, hogy elvesztegetted az idődet. Én azért tanulmányozom ezt a titkot, mert ember akarok lenni”.

– Nagyon meglepő, hogy egy tizenhét éves fiatalember már így gondolkodik – mondta Fokin, hozzátéve, Dosztojevszkij a műveiben azon fáradozik, hogy megfejtse az ember titkát. – Amikor az olvasó elkezdi a regényeit, akkor becsatlakozik ebbe a folyamatba, ő is részese lesz annak, hogy megtalálja a bonyolult kérdésekre a válaszokat. És az olvasó tisztában van azzal, hogy Dosztojevszkij rábízza ezt a keresést. Ő nem oktat ki senkit, nem tanít semmire. Senkinek sem kötelező elfogadni az ő nézeteit – mondta az irodalomtörténész, kiemelve, Dosztojevszkij nem nyomja el az olvasót, hanem társként kezeli. – Ő egy zseniális író, aki mindenkit bevon ebbe a párbeszédbe, és ezáltal mi is a társszerzőivé válunk. Ezért hálásak lehetünk, mert olyan íróval van dolgunk, aki ennyire megbízik bennünk – mondta Fokin, hozzátéve, Dosztojevszkij népszerűségének egyik oka, hogy tiszteletben tartja az olvasó szabadságát, ez pedig lehetővé teszi a befogadó számára, hogy elgondolkodjon a lét legbonyolultabb kérdésein.

Szombat délután a Bálna folyosóin szinte már mozdulni sem lehetett, amikor Han Kang friss irodalmi Nobel-díjas dél-koreai szerző új regényét mutatta be Dragon-Túry Melinda szerkesztő és Verestói Kovács Janka, az ELTE Koreai Tanszékének kutatója, a Koreai Kulturális Központtal együttműködve. A Nem válunk szét című kötet – melyből Eke Angéla olvasott fel, a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg, Kiss Marcell fordításában – a Növényevő, a Nemes teremtmények és a Görög leckék után újabb fejezet nyit Han Kang magyarul olvasható életművében. A regény Dél-Korea egyik legsúlyosabb, évtizedekig elhallgatott fejezetéhez nyúl vissza. Az 1947 és 1954 között zajló csedzsui mészárlást idézi meg, amelynek során civileket, családokat irtottak ki, falvakat égettek fel – az antikommunizmus jegyében. Han Kang gyertyákkal bevilágított kísértetjárta jeleneteiben azzal a történelmi traumával ismerkedhetünk meg, melyről egészen a kilencvenes évekig senki sem beszélhetett a szigeten. – Még a hozzátartozók sem gyászolhattak – emelte ki Verestói. A történet, melynek középpontjában Kjongha, egy írónő áll, a fizikai és lelki széthullás kétszáznyolcvan oldalas szabadverse. – A szöveg töredezettsége azt sugallja, a teljes igazságot sosem leszünk képesek feltárni – vetette fel a kutató. – A koreai nyelvben gyakran hiányzik az alany, a névmás, a többes szám, a mondatok is töredékek. Mindig marad valami kimondatlan – magyarázta. Mégis rengeteg különböző réteg és jelentés folyik egybe Han Kang prózájában.

Dragon-Túry Melinda párhuzamokat is kiemelt a szerző saját élete és a mű között, melyek olyan motívumok, amiket a személyes közelség tesz a könyvben is tapinthatóvá. Így hangzott el a délután talán egyik legszebb gondolata az élet törékenységéről, a madárról, amely húszgrammos: pont mint egy embrió, amikor először lehet hallani a szívdobogását.”