Nyomasztó és kegyetlen – idézte fel Karafiáth Orsolya író, költő laudációjában, milyen jelzőkkel is illették egykor a Budapest Főváros Önkormányzata és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése által Budapest Nagydíjjal kitüntetett Janne Teller dán írónő Semmi című regényét. Ezek a jelzők pedig most a világban zajló eseményeknek hála, különös mód illettek a 30. Nemzetközi Könyvfesztivál csütörtök délutáni hivatalos megnyitójára is. Ugyanis akármennyire ünnepi Közép-Európa egyik legfontosabb irodalmi eseményének 30. születésnapja, képtelen kizárni a világot a programoknak helyt adó Bálna Honvédelmi Központ falain kívül – elvégre, irodalomról beszélünk. – Manapság regényeket írni egyfajta ellentmondás, hiszen olyan világban élünk, ahol a valóság fikcióvá vált. Nemcsak az összeesküvés-hívők fejében, hanem ahogyan bemutatják nekünk a valóságot – emelte ki köszönőbeszédében Janne Teller, figyelmeztetve a jelenlévőket és minden olvasót: manapság az igazság kevésbé fontos, mint a pénz vagy a hatalom, bár – jegyezte meg Janne Teller – mi magyarok valószínűleg sokat tudunk erről.
Az írónő gondolatait Karácsony Gergely főpolgármester beszéde előzte meg, kiemelve, sokan, sokféleképpen nevezték már ezt a jelent, amelyben élünk, de a „posztliberális kor” mellett vagy helyett javasolt rá egy újat:
a posztliterális kor.
A főpolgármester aggodalmát fejezte ki ugyanis a „zuhanórepülésben lévő” értő olvasás válságával kapcsolatban. – Akik nem engedték meg maguknak vagy nem tehették, hogy messzi világokba kerüljenek a könyvekkel, azok sodródnak most – emelte ki ennek veszélyét Karácsony Gergely. Az írónő is megerősítette a főpolgármester szavait, hozzátéve, hogy egy ilyen világban nagyon nehéz irodalmat írni – legalábbis azt, amelyik arról az emberi igazságról szól, amelyre most szükségünk lenne, nem pedig a hatalmasokat kiszolgáló irodalmat, amelyből ellenben egyre több akad. – Az igazi irodalom olyan tudás, amely a nagyvonalúságra tanít, nem a kapzsiságra. Az a tudás, amelytől az autoriter uralkodók félnek – tette hozzá Janne Teller, megjegyezve, erre most a sztereotípiák, politikai valóságokkal szemben van szükségünk. Többek között azért is, hogy a kizsákmányoltak mellé állhassunk: példaként említve Ukrajnát és Palesztinát.
Szóval a jubileumi könyvfesztivál képtelen kizárni mindazt, ami most zajlik a világban, de nem is az a dolga, helyette inkább felkészül vagy inkább alkalmazkodik már az új olvasókhoz, akiknek egy része már tableten olvas vagy hangoskönyvet hallgat. Az eseményt megnyitó Stiegervald Krisztián író beszédében hangsúlyozta is, sopánkodás helyett igencsak jobb lesz az íróknak, ha megbékülnek az olvasókkal, mert azok ugyanazok, akik voltak, csak a formátum más. Elvégre „a könyvet mindig ketten alkotják, az író, aki írja és az olvasó, aki olvassa” – idézte Kosztolányi Dezsőt Steigervald.
A Semmi című regényben a gyerekek saját tárgyaikat halmozzák egy kupacba, hogy megmutassák kiábrándult barátjuknak miért érdemes élni. Janne Teller sok mindent odapakolhatna, mert egy ideig makro-közgazdaságtannal foglalkozott és az ENSZ-t és az Európai Uniót szolgálva különböző konfliktusok megoldásán dolgozott szerte a világban. 1995-ben mégis életét végül az írásnak szentelte és meghívta az olvasókat arra, alkossák meg a maguk halmát. – Nyomasztó, kegyetlen, morbid, a szerző lehet, pszichopata – idézte fel Karafiáth Orsolya a regény első fogadtatását, hozzátéve, „művei humanisták, nyersek, nem hagynak nyugodni”. Új regénye – amelyet szombaton délután mutat be a könyvfesztivál keretében – is részben a jelen egyik legaktuálisabb kérdésével foglalkozik:
Nem elég a bosszúból?
Legyen, ehhez pedig a könyvfesztivál idejére érdemes megfogadni Gabriel Șopandă, az esemény díszvendég országa, Románia magyarországi nagykövetének szavait: – Ne hagyjuk, hogy az irodalom a polcokon maradjon, pláne, mikor az emberiség ennyire megosztott manapság.
