„Rogán Antaléknak tudniuk kell, hogy egyes dolgok nem igazak, mégis ki kell tartani a narratíva mellett”

A névtelen, bizonyíték nélküli online pletykák, vádaskodások akár bármiféle valós alap nélkül is óriási felfordulást képesek okozni, és az sem kizárt, hogy most egyfajta casus bellit, ürügyet nyújtanak a kormány számára a máris belengetett megtorlásra – mondja Bőhm Kornél kríziskommunikációs szakember, 

Új könyve a propagandát járja körbe. A most kirobbant Szőlő utcai botrányt el lehet mosni ezzel?

Egyelőre azt látni, hogy noha Szőlő utcai botrány kétségkívül van, de „Szőlő utcai ügy” nem feltétlenül. Ha nem is példa nélküli, de ritka, hogy ennyire rövid idő alatt ilyen magas hőfokra szökjenek az indulatok egy-egy téma kapcsán a politikai térben. A névtelen, bizonyíték nélküli online pletykák, vádaskodások akár bármiféle valós alap nélkül is óriási felfordulást képesek okozni, és az sem kizárt, hogy most egyfajta casus bellit, ürügyet nyújtanak a kormány számára a máris belengetett „megtorlásra”. Egy sokakat elérő és foglalkoztató botrányt még nagyobb bemondásokkal lehet leginkább elhalványítani, ez akár egy kommunikációs stratégia része is lehet.

Budapesti Javítóintézet: Kocsis Máté mondatai az ötvenes éveket idézték, a Tuzson-féle jelentés hemzseg a csúsztatásoktól

Ezt látjuk most a kormányoldal felől.

A kormányzati kommunikáció még magához képest is nagy vehemenciával veszi át az irányítást, és mindent elkövet, hogy kontrollálja a történetet, saját narratívát építsen, amely igazolja akár külföldi hírszerző szolgálatok mesterkedését, tudatos szervezkedést egy államellenes puccskísérletre. Ezek pedig elég nagy bemondások ahhoz, hogy a heves vitát a kormány számára akár kedvezőbb irányba térítse el.

A plakátokon át a karikatúrákig nagyon sok -féle propagandaeszközt felsorol a könyvében. Ezek közül melyiket tartja a leghatékonyabbnak és miért?

Most a Loupe-tüntetés nyomán sok vita van például az óriásplakátokról. Nem véletlenül, hiszen ezek leghatékonyabb propagandaeszközök. A köztér egy kiemelt terület, mindnyájan ott mozgunk, és nem tudjuk kikerülni, amit ott látunk. A kampányok hatékonysága szempontjából ugyanakkor fontosnak tartom a személyes találkozásokat is, ezen dolgozik most a Tisza is. Az utcai jelenlét, egy nyomtatott sajtótermék, egy szórólap átadása mind-mind körkörösen erősítik az átadni kívánt üzenetet. Az önkéntesek, a standolás kulcsszerepet játszanak egy kampányban, főleg a kistelepülések világában, ahol a Fidesznek egészen idáig helyzeti előnye volt.

„Reméljük, hogy 2026-ban jön a nép” – Nagy tömeg tiltakozott a Hősök terén a gyűlöletkeltő orbáni propaganda ellen

Ugyanakkor a hatékonyság leginkább a különböző eszközök összekapcsolásában rejlik. Ha egy üzenet több helyről érkezik, az fokozza a bevésődést. A propagandának ráadásul alapvető sajátossága, hogy törekszik a másféle hangok kiszorítására. Azért, hogy lehetőleg minél kevesebb fősodortól eltérő impulzus érje az embert.

Szinte minden részben egy-egy történelmi példát is említ. Mihez lehetne hasonlítani azt, amit mi tapasztalunk propagandaként?

A propaganda gyakran az emberek félelmére játszik, ennek pedig sok történelmi párhuzama van. Azt sugallja: amit mi vallunk, amit felépítettünk, veszélyben van, összeomolhat. Egyébként ez az ismert Maslow-piramis, vagyis szükséglethierarchia második fokát használja. Azt, hogy az emberek biztonságban akarják magukat érezni.

A Maslow-piramis első fokán viszont a fiziológiai szükségletek állnak, tehát, hogy együnk-igyunk, lélegezzünk, létezzünk. A gazdasági helyzet viszont épp ezt a dimenziót érinti. Hogy képes kiütni a propaganda a valóságot?

Van az a vicc, hogy a szemednek hiszel vagy nekem? Még ha vicc is, van igazságalapja. Ugyanis az, hogy a valóságot ki miként éli meg, percepció kérdése. Ha egy beszélgetésben a többségi álláspont az: lehet, hogy most drága minden, de még borzasztóbb lenne ha mondjuk nem lenne árréstop, akkor az erősen hat az egyénre is. Az egzisztenciális félelemre egyébként most egy válasz a „Tisza-adó”, a propaganda pedig befolyásolja, hogy a célközönsége mennyire tudja ezt racionálisan végig gondolni. A tényfeltáró cikkek, vagy a bonyolult összefüggéseket feldolgozó tartalmak csak egy szűk olvasóközönséget érnek el.

Azt állítja, hogy a propaganda nem minden esetben negatív. Ugyanakkor az egyik definíciója szerint a propaganda elsősorban a közlő, nem pedig a címzettek érdekeit képviseli. Nem mond ez ellent egymásnak?

Mondok egy példát. A pandémia idején a csapból is az folyt: oltasd be magad. Ebben az esetben az érdekek összeértek. A lakosságnak jó, ha beoltják, a küldőnek, tehát a kormánynak szintén ez volt az érdeke. Ha valami a közlő érdekében történik, de nem megy szembe a címzett érdekeivel, az is propaganda, és ez esetben lehet pozitív. Ráadásul a PR, amit nem tartunk egy negatív dolognak, egy tőről fakad a propagandával. Hitler az első világháborút követően úgy gondolta, Németország azért veszített, mert az ellenségüknek hatékonyabb volt a propagandája, ami meggyengítette a német társadalom eltökéltségét, felőrölte a támogató hátországot. Az első világháború elején ráadásul azt ültették el az emberek fejében, ez egy villámgyors győzelem lesz, mindenki erre számított, minden oldalon egyébként, de végül a háború elhúzódott és csak nyomort és szenvedést hozott, még a győztesek oldalán is. Az emberek csalódottan élték meg, hogy a propaganda átverte őket. Ezt a negatív megítélést oldotta fel Edward Bernays amerikai kommunikációs guru, aki egyszerűen átnevezte a propagandát PR-é, mondván, ha a háborút lehet propagandával támogatni, akkor a békét is lehet: ez lett a public relations.

Száznál is több per indult, vakcinaellenesek próbálják lazítani a kötelező oltások magyarországi rendszerét

Arról is ír, hogy a propagandistának nem szabad a saját hatása alá kerülnie, nem szabad elhinnie amit mond. Ez miért baj? Nem ettől lesz épp, hogy hitelesebb?

A végcélban hinni kell, Rogánéknak konkrétan abban, a nemzet érdeke azt kívánja, hogy kormányon kell maradniuk. Az, hogy oda milyen eszköz vezet, az egy másik kérdés. Erre mondjuk, hogy a cél szentesíti az eszközt. Viszont nem kerülhetnek a saját bűvkörükbe: tudniuk kell, hogy egyes dolgok nem igazak, mégis ki kell tartani a narratíva mellett. Például hiába mondják, hogy az orosz gáz olcsóbb, azt feltételezem, ők is tudják, ez nem mindig van így. Viszont valamiért, valamilyen célból nekik mégis az orosz gáz érheti meg jobban.

Orbán Viktor minden jel szerint megtévesztette Donald Trumpot, mégis kérdés, hogy a beszélgetés egy csodálatos barátság végét jelentette-e

Ha már oroszok. Hogyan jutottunk a „Ruszkik haza!” felkiáltástól oda, hogy ma az orosz titkosszolgálat közleményét hozza le az MTI?

Ez az „átkondicionálás” tényleg a boszorkánykonyhában készül. Ez csak úgy működhetett, hogy nem mindenkinek ugyanazok az ideológiák fontosak. Sokakat inkább a nemzeti érdekek vagy keresztény Magyarország hívószavai húznak be, az oroszokkal szembeni rossz érzés pedig kevésbé érdekli őket. Ilyen kérdés a korrupció is. Ha Hatvanpusztával szembesíted az embereket, könnyen lehet, hogy még tud is róla mi az, mégis úgy véli, ezek legalább nemzeti fejjel gondolkodnak.

Europion: Csak a magyarok 13 százaléka nem lát kivetnivalót a hatvanpusztai Orbán-birtokban, csaknem felük szerint törvénysértés van mögötte

Olyan ez, mint egy vallás.

Az erős egyházak visszaszorulóban vannak, de az igény, hogy a helyükre valamilyen más világmagyarázó erő lépjen, továbbra is fennáll. Gondoljunk bele, a vallás segít elhelyezni magunkat a világban, miért élünk itt, mit kell csinálni. Ezt minden vasárnap meghallgatják a hívek a templomban. Ezt a fajta rendszerezettséget ma sokan a politikától kapják meg. A Fidesz is ezt építette fel, az élet legtöbb kérdésére van egy válaszuk. A politikai vallás teóriája azt is állítja, hogy ehhez szükség van egy messianisztikus vezetőre is, aki már-már csalhatatlan, tévedhetetlen. Orbán Viktornak ugye nem igaza van, hanem igaza lesz. Ez messianisztikus megközelítés. A szabályok pedig a vezető környezetében is világosak: nincs kritika, különben kint vagy a csapatból.

Orbán Viktor elkezdte rombolni a saját nimbuszát, Magyar Péterre az első roham után visszaüthet az egyszemélyes show

Ez a hitrendszer ami lényegében polarizációhoz vezet, vagyis vagyunk „mi” és „ti”. Hogyan lehet a propaganda ennyire hatékony az információs társadalom korában, amikor már minden elérhető az interneten?

Mindenki, nem csak a kormánypártiak, szelektíven válogat információk közt. Azokat fogadjuk be, amik megerősítik a világképünket. Az interneten tényleg minden olvasható, mindenhez van pró és kontra érv. Itt lép be politikai vallás logikája. Bonyolult, zavaros kérdésekben mint például háború, menekültválság, sokkal egyszerűbb, ha van egy vezérelv, amihez igazodni lehet, mert egyébként minden olyan zavarosnak tűnik. Ez nem Fidesz-találmány, hanem általános emberi igény.

A kirakatperekről és a koncepciós perekről is ír. Pár momentumosnak nemrég függesztették fel a mentelmi jogát, hogy füstgyertyázás, blokád, és hídfoglalás miatt elindíthassák velük szemben az eljárásokat. Ezt hova sorolná?

Sem kirakatpernek, sem koncepciósnak nem lehetne nevezni, a mögöttes cél inkább az, hogy elvegyék mások kedvét a hasonló magatartástól. Bárki megjelenik szakértőként például a Tisza oldalán, rögtön egy lejáratási kampány célpontjává válik. Ez üzenet: „Eszedbe ne jusson kiállni a napra, mert ez vár rád!”.

Magyar Péter esetében is beszélhetünk propagandisztikus elemekről?

Sokszor propagandistának bélyegzik a tiszásokat, de valójában propagandát leginkább hatalomból lehet hatékonyan folytatni. Az biztos, hogy Magyar Péterhez közel áll a populizmus, szeret bombasztikusan fogalmazni, „minden idők legnagyobbja”, „ilyet még nem látott az ország”. Ez önmagában kéz a kézben jár a propagandával, de még nem az.

Lehet propaganda nélkül élni?

Élni lehetne, de a valóság, hogy ez egy alapvető közéleti kommunikációs módszertan. A világ boldogabb helyein is jelen van, kereskedelmi erők is használják, nincs az a kényszer, hogy megszűnjön. Ami pedig a propaganda negatív hatásai ellen segíthet, az a transzparencia. A propagandának az is alapfeltétele, hogy nem ad teljes körű tájékoztatást, viszont a jogalkotók előírhatják például mégis mi az, amit mindenképp fel kell tüntetni egyes felületeken, vagy hogyan kell szolgálni a tájékozódáshoz való jogokat.