Az orbáni gazdaságpolitikának már a kezdete is hazugság volt, amit a mai napig úgy kommunikálnak, hogy a második Orbán-kormány kénytelen volt a Kelet felé nyitni, mert az EU diszkriminálta.
Többek között arra hivatkoztak, hogy egyes déli országok – például Görögország vagy Spanyolország – más elbírálás alá estek. Ennek az volt az oka, hogy ezek az országok már az euróövezet tagjai voltak, így rájuk más szabályok vonatkoznak. Semmilyen diszkriminációról nem volt szó. Orbánék is igénybe vehették volna az EU, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank által közösen folyósított készenléti hitelt, csakhogy annak voltak részben gazdasági, részben jogállami feltételei. Ezért Orbánék ráfogták, hogy ezek sértik a magyar szuverenitást, de valójában azért nem akarták teljesíteni a feltételeket, mert akkor abból a pénzből nem tudták volna a saját klientúrájukat építeni.
2010-ben nagy volt a várakozás, a gazdaság felívelésére számított a társadalom, ám az eredmény csalódást keltő. Hol hibáztak?
2010-ben Magyarország a régióban még több területen, így a gazdaságban is élen járt, és volt esély rá, hogy a felzárkózási folyamat folytatódhat. Hogy nem így történt, ahhoz a gazdaságpolitika egész sor stratégiai hibája, illetve ezeknek együttes hatása vezetett. Az egyik ilyen, amit Orbánék magasnyomású gazdaságpolitikának hívnak.
Ez azt jelenti, hogy a kereslet mesterséges fokozásával erőltetik a gazdasági növekedést. Egy dinamikus, és a termelékenységtől elszakított bérnövekedést gerjesztenek, monetáris oldalról kedvezményes és kockázatos, soha meg nem térülő hiteleken keresztül növelik a keresletet, emellett az államháztartás állandó túlköltekezése is teljesítménnyel alá nem támasztott vásárlóerőt zúdít a gazdaságra.
Ez egy klasszikus prociklikus gazdaságpolitika, ami magas inflációhoz, növekvő eladósodáshoz, a jövő feléléséhez vezet, ráadásul recessziós időszakban eszköztelenné, kiszolgáltatottá teszi a magyar gazdaságot.
Megalapozatlan béremelés? Az emberek inkább úgy érzik, hogy a bérük indokolatlanul alacsony.
Ez így is van, a megalapozatlan jelzőt úgy kell érteni, hogy a bérek emelkedése nem jár együtt a termelékenység növekedésével, így többek között inflációt és tartós egyensúlyromlást okoz.
Az Orbán-kormány ráfordul az osztogatásra, indul a 2026-os választás előtti pénzszórásMilyen következményekkel jár még ez a túlfeszített gazdaságpolitika?
Magyarországnak nincsenek igénybe vehető szabad versenyképes kapacitásai, nincs szabad munkaerő, nincsenek korlátlanul igénybe vehető energiaforrások, alapanyagok, sőt azok a technológiai, technikai újítások is hiányoznak amelyek egy ilyen magasnyomású gazdaság esetében versenyképes többlettermékeket, -szolgáltatásokat tudnának előállítani. Ezért növekszik az inflációs nyomás, hiszen ha a megnövekedett kereslettel szemben nincs megfelelő kínálat akkor nyilván magasabb áron kelnek el a kibocsátott termékek. Ezért ragad be magas szinten a maginfláció, amit még drasztikus állami beavatkozásokkal – mint az árstop, illetve az árrésszabályozás – sem lehet letörni, kordában tartani. Legalább ekkora baj, hogy a hiányzó erőforrásokat külföldről kell megszerezni, ezért nő a termelés, a fogyasztás és a beruházások import tartalma. Ez kezdetben hozzájárul a kereskedelmi mérleg romlásához ezt követően, a fizetési mérleg romlásához, előbb-utóbb növeli az eladósodást is. Hosszú távon ezek a terhek a jövő felélésével járnak.
Az importterhek növekedését nem lehetne az export növelésével ellensúlyozni?
Elméletben lehetne, csakhogy a mesterségesen növelt kereslet miatt az import növekedése mindig nagyobb, mint amennyit exportnöveléssel a magyar gazdaság gyenge versenyképessége miatt ellentételezni képes. A magyar gazdaság versenyképességének, exportképességének növekedését gazdaságszerkezeti hibák is korlátozzák.
Van ugyan egy versenyképes, alapvetően multinacionális cégek által kibocsátott teljesítmény, de ez meglehetősen egyoldalú, hiszen alapvetően konjunktúraigényes ágazatokra épül, döntően a járműiparra, a gépkocsigyártásra, és annak kiszolgálására, köztük nemcsak a most túldimenzionált és favorizált akkumulátorgyárakra, hanem a gumiabroncsgyártástól kezdve a különböző részegységeken át sok mindenig.
Ez a monokultúrás szerkezet azért veszélyes, mert rugalmatlan. Ha krízis van, kevesebb autót fognak vásárolni, a magyar gazdaság viszont nem tud más versenyképes terméket előállítani, így a növekvő importot nem képes exporttal ellentételezni.
Úgy is mondhatjuk, hogy egy lábon próbálunk egyensúlyozni?
Ez összefügg egy másik stratégiai hibával, amit munkaalapú társadalomnak neveznek. Ez Orbánék értelmezésében azt jelenti, hogy csak az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar által előállított termék az érték, mostanában hozzáteszik már, egyébként helyesen, a gyógyszergyártást is. Az úgynevezett tercier ágazatokat, amelyek nélkül nincs versenyképesség, nincs hatékonyságnövekedés, Orbánék nem tekintik a nemzeti jövedelmet növelő tevékenységnek, ezért hanyagolják a humán befektetéseket, köztük az egészségügyet, az oktatást, a tudományos kutatás-fejlesztést, sőt ezekből pénzt vonnak ki azért, hogy támogatni lehessen az egyébként nem versenyképes ipari beruházásokat.
Felcsillant a reménysugár a magyar gazdaság előtt, kár, hogy a németeken és az EU-n múlik mindenEzért háborognak most amiatt is, hogy szerintük az Európai Unió tervezett költségvetése nem támogatja kellőképpen a mezőgazdaságot?
Holott ez nem igaz. Az EU a mezőgazdaság versenyképességét akarja növelni akkor, amikor a termőföldalapú automatikus támogatásokat tervezi csökkenteni, hogy ösztönözze az agrárgazdaság szereplőit a magasabb feldolgozottságú, nagyobb hozzáadott értéket tartalmazó termelésre. Ebben a stratégiaváltásban természetesen a magyarországi nagybirtokosok, zömében fideszes oligarchák nem érdekeltek, hisz elveszíthetik az automatikus támogatások, így kényelmesen megszerzett profitjuk egy részét.
Az egészségügyben a magánszektornak azért jut állami támogatás.
Igen, de csak azért, ami miatt például a turizmust, az idegenforgalmat és vendéglátást is támogatják: mert ezek Orbán családjának és klientúrájának a kezében vannak.
Ma már a hozzánk hasonló, közepesen fejlett országok esetében a kibocsátott GDP körülbelül 80 százalékát a tercier ágazathoz tartozó szolgáltató szektorok adják, és nem egész 20 százalékát adják a közvetlen termelő szektorok.
Nálunk ez az arány ma még kétharmad-egyharmad. Az állam nemhogy támogatná utóbbiakat, hanem extraprofitra hivatkozva legkülönbözőbb ágazati különadókkal terheli őket, ezzel is megpróbálva kiszorítani a külföldi szolgáltató cégeket a magyar gazdaságból. Ez egyre súlyosabb leszakadást eredményez.
Ön szerint az Orbán-rezsimtől várható változás?
Annál inkább nem, mert amiről most szó volt, annak oka egy újabb stratégiai hiba, ez pedig az úgynevezett patrióta gazdaságpolitika, amely duplán diszkriminatív és protekcionista. Egyfelől diszkriminálja a külföldi versenytársakat, másfelől nemcsak a hazai és a nemzetközi szereplők között diszkriminál, hanem a hazai szereplők között is. Nem a gazdasági teljesítmény, a gazdasági hatékonyság határozza meg, hogy ki milyen megrendelésekben, kedvezményekben támogatásokban részesül, hanem a hatalommal való kapcsolatok. Ez fékezi a gazdasági növekedés mozgatórugóit, mert senki nem abban lesz érdekelt, hogy a teljesítményét növelje, hanem abban, hogy minél közelebb kerüljön a tűzhöz. Ez a fajta protekcionizmus, amelyet Orbánék úgy adnak elő, hogy ez egy nemzeti gazdaságpolitika, alapvetően eltorzítja a piaci viszonyokat, reménytelenné teszi a gazdasági hatékonyságon alapuló teljesítmények növelését, a versenyképesség javítását.
Az Orbán-kormány 1100 milliárdnyi vagyont ajándékozott el 2020-23 között, miközben privatizációs bevétele csak 130 milliárdot tett kiEzzel el is jutottunk a korrupcióig, az is a stratégiai hibák közé sorolható?
Fontos hangsúlyozni, hogy a korrupció nemcsak morális probléma, hanem súlyos gazdasági következményekkel is jár. Arról már beszéltem, hogy a támogatás nem a teljesítménytől függ, hanem attól, hogy ki hajlandó a haszon egy részét visszajuttatni. Mindez az országgal és a gazdaság szereplőivel szembeni bizalmat is aláássa. A külföldi szereplők is tudják, hogy itt akkor lehet eredményt elérni ha korrumpálják a politikai szereplőket, a döntéshozókat, ezért a korrupció költségét eleve beépítik a tervezett beruházásaik költségeibe. Ezért sokkal drágábban valósítják meg ezeket a beruházásokat, ráadásul sokkal alacsonyabb hatékonyságú beruházások valósulnak meg. Magyarországnak a friss források megszerzése érdekében nagyobb költségeket, magasabb kockázati tényezőket kell elviselnie, így drágábban jutunk új forrásokhoz, hitelekhez is.
Ráadásul a rendszerszintű korrupció miatt az EU-tól kapott források – ami több Marshall-segélynek megfelelő támogatáshoz juttatta az országot – egy részét, a felesleges és pazarló presztízsberuházások mellett a rezsim vezetői egyszerűen ellopták.
Többek között ez az oka annak, hogy Magyarország nem felzárkózott, hanem leszakadt az EU többi országától, sőt régiós szomszédaitól is.
Szinte mondhatnánk úgy, hogy Orbán Viktor diszkriminálja az EU-t?
Ezt nevezik ők gazdasági semlegességnek, ami egy kicsi, erőforráshiánnyal küszködő, a nemzetközi, ezen belül az európai munkamegosztásba mélyen integrált országtól durva hiba. Magyar érdeknek állítja be azt, ami valójában ellentétes az ország érdekeivel. A gazdasági semlegességgel próbálják Orbánék magyarázni azt is, hogy újabb és újabb kedvezőtlen kamatozású hiteleket vesznek fel, a friss erőforrások megszerzése érdekében ugyanis így nem kell olyan kötelezettségeket vállalniuk, amelyek korlátozzák a hatalmukat, ezért eltávolodnak az Európai Uniótól, amelynek pedig valójában köszönhetjük, hogy Magyarország gazdasága egyáltalán még működik. Hiszen az Uniótól a GDP 4-5 százalékának megfelelő friss forráshoz jutottunk, ami biztosította a magyar gazdaság működését még a legnehezebb időszakban is. Ezt hagyják kárba veszni most már évek óta, aminek az a következménye, hogy nyitni kell másfelé. Nyitnak Kelet felé, megpróbálnak alternatív finanszírozási forrásokhoz jutni, de ezeknek a költsége lényegesen nagyobb, sokkal megterhelőbbek a feltételei és súlyosabbak a gazdasági következményei.
Repülőrajt helyett inkább csak földbe áll a magyar gazdaság, idén már az egyszázalékos GDP-növekedés elérése is kihívás leszKormányzati korrupció, növekvő szegénység, gyenge oktatás és gazdasági teljesítmény – így látja az Európai Bizottság MagyarországotVisszajutottunk a beszélgetésünk kiindulópontjához: a keleti nyitásnak politikai oka volt és van.
És amíg ők maradnak hatalmon, ez így is marad, Orbánék olyan zsákutcába kormányozták a magyar gazdaságot, amelyből rövid távon nem lehet kijutni. Nem elegendő egy-egy dolgon változtatni, az egész rendszert, a teljes gazdaságpolitikát kell megváltoztatni. Paradigmaváltásra van szükség, az pedig Orbánékkal biztos nem fog megtörténni.
