Kiégett bolygó a gyerekek öröksége

Egyre forróbb nyarak, aránytalan csapadékeloszlás, enyhe telek, hazánkra korábban nem jellemző erejű viharok, villámárvizek. Van, aki csak legyint ezekre a jelenségekre, és állítja: aggodalomra semmi ok, ez csupán a bolygó természetes, ciklikus változásának megmutatkozása. Más viszont meglátja ezekben a jelenségekben a klímaváltozás jeleit. Tagadhatjuk, beismerhetjük, de a számok: hőmérsékleti értékek, milliméterben mérhető csapadékmennyiségek, folyami vízszintek kétségkívül arról árulkodnak, hogy a dolgok nem úgy mennek, mint pár évtizeddel ezelőtt.

A kiszámíthatatlanság pedig még a felnőttet is szorongással töltheti el, mit érezhet hát egy az élettel épphogy csak ismerkedő ifjú ember? Erre a kérdésre a választ a Fenntarthatósági Témahét (egy évente megrendezett Kárpát-medencei oktatási program) és az UNICEF Magyarország közös kutatása kereste. Szerteágazó témaköröket érintve igyekeztek felmérni, mennyit tudnak a diákok a klímaváltozásról, milyen érzéseik és cselekvési attitűdjeik vannak.

Ahogy azt a világszervezet hazai ügyvezető igazgatója, Mészáros Antónia foglalta össze egy közleményükben: a klímaválság pszichés terhe rendkívül erősen jelen van a magyar gyerekek és fiatalok életében, és hiába tudják, hogy a jövő a tét, tehetetlennek és eszköztelennek érzik magukat.

Tehetetlen egyharmad

A diákok, akik a témahéten is részt vettek és a tesztet is kitöltötték, ötfokú skálán adhattak pontokat. Egyetértésről tanúskodik néhány négyes fölötti átlag: a többség szerint a klímaváltozás bizonyított tény, és befolyásolni fogja a következő generációk életét. A válaszadóknak mindössze 6 százaléka kifejezetten klímaváltozás-tagadó. Ugyancsak ötfokú skálán a legmagasabb, 3,5 fölötti érték jött ki arra a kérdésre, mely szerint aggasztónak látják-e a klímaváltozás miatt bekövetkezett természeti katasztrófákat. Az éghajlatváltozás fogalmához a kérdezettek 75 százaléka kapcsolt valamilyen érzést a kérdőívben felsoroltak közül, és ez az érzés leginkább negatív volt. Több mint harmaduk a tehetetlenség, szinte pontosan ugyanennyien a félelem, aggodalom érzésével azonosulnak, de a szorongást és a dühöt is többen jelölték meg. A pozitív érzések közül a tettrekészséget mindössze 14, az optimizmust 12 százalékuk említette.

A kutatás összegzése szerint ez megerősíti azt a tapasztalatot, hogy a fiatalok jelentős része szerint nincs mit tenni a klímaváltozás és annak negatív hatásai ellen.A diákok mindössze egynegyede érzi úgy, hogy kellően tájékozott. A válaszadók 56 százaléka legalább havonta egyszer foglalkozik környezeti problémákkal az iskolában, 44 százalékuk ritkábban vagy egyáltalán nem találkozik ilyen témákkal tanítási órákon.

Egyedül maradnak a félelmeikkel

Az UNICEF Magyarország fiatal nagykövete, a 16 éves Nagy Dimitra Anna rendkívül felkészült a témában, látja a korosztálya problémáit, és jól tudja képviselni a kutatás által megszólított korosztály véleményét. Lapunknak arra a kérdésére, hogy a tizenévesek a klímaváltozás miatt inkább optimistán, vagy inkább pesszimistán látják-e a következő évtizedeket, utóbbi lehetőséget jelölte meg. Az osztálytársaival és barátaival folytatott beszélgetésekből kiderül, hogy sokan a „világ végére” vagy a civilizáció összeomlására számítanak. Érzik, hogy egyre melegebb van nyáron, a hírekből tudják, hogy mennyi természeti katasztrófa sújtja a föld különböző területeit, és azzal a minimális tudással, amit az iskolában kapunk a klímaváltozásról, tudjuk, hogy ennél csak rosszabb jöhet. Tudásra és reményre van szükségük, szögezi le, hogy tehessenek az élhető jövőért.

Dimitra úgy érzi, a klímaszorongás a mindennapi élet részévé vált. Nagyon érdekli a klímaváltozás, a környezete is hasonlóan gondolkozik, ezért náluk a baráti és családi beszélgetések témája is. Ezek a beszélgetések gyakran lehetnek nyomasztók, hiszen laikusként sokszor csak a problémákat látjuk, a megoldásokat nem feltétlen. Tisztában van azzal, hogy sajnos nem mindenki olyan szerencsés, hogy tud otthon beszélgetni erről a témáról, ezért egyedül marad a tehetetlenség érzésével. Az edukáció nélkülözhetetlen ahhoz, hogy gyakorlati megoldásokat is átültethessünk a mindennapi életünkbe, ezáltal lokális és egyéni szinten is tenni tudjunk a pozitív változásokért.

Az iskolában pedig nem sok segítséget kapunk hozzá, hogy megértsük, és olyan megoldásokat találjunk, amelyekkel saját ökológiai lábnyomunkat csökkenthetjük. A legjobb lenne minden középiskolában bevezetni a jelenleg fakultatívan választható fenntarthatóság tantárgyat” – vázolja a helyzetet.

Minden kéz a magasban

Felsorolni sem lehetne, hány dolog befolyásolja egy ember gyermekvállalási hajlandóságát. Az azonban biztos, hogy azt a tendenciát, mely szerint Magyarországon tíz év alatt 91 ezerről 77 ezerre csökkent a megszületett babák száma, a jövőért való aggodalom sem fordítja majd ellenkező irányba. Bár Dimitra még messze van a családalapítási tervektől, egyetért lapunknak azzal a feltevésével, hogy felnőttként majd elbizonytalaníthatja a gyermekvállalási kedvet a klímaváltozás miatti aggodalom.

Az UNICEF Magyarország első, fiataloknak szóló klímakonferenciájára ellátogatva egy olyan kerekasztal-beszélgetést is meghallgathatott, ahol a gyerekvállalás dilemmáit dolgozták fel a klímaváltozással összefüggésben. A moderátor feltette a kérdést a közönségnek, hogy ki az, aki elgondolkozott azon, hogy biztosan jó ötlet-e gyereket vállalni egy ilyen instabil, klímaváltozás által sújtott világban. Amikor ez a kérdés elhangzott, a teremben minden kéz a magasba emelkedett.

Bár a bolygó története során többször is volt felmelegedés, az­óta, hogy a civilizáció létezik, a föld egy nagyon stabil éghajlati zónában volt. Mindent erre a klímára finomhangoltunk, a mezőgazdaságot, azt, hogy hol és milyen városokat építünk, mit eszünk. Már másfél fokkal kibillentettük a klímát ebből a stabil zónából. Ez egy ember által okozott valós probléma, amit meggyőződése szerint nekünk is kell helyrehozni. „A klímaváltozással kapcsolatos legnagyobb félelmem, hogy a következő generációk már nem nőhetnek fel egy olyan környezetben, amilyenben én felnőttem. Szeretnék egy olyan földet továbbadni, ahol minden gyerek biztonságban nőhet fel, és megtapasztalhatja a természet különböző csodáit is.”