Ellentmondásnak tűnik, de ez a valóság: a hétfői és azóta is tartó rendkívüli időjárási körülményekben – ahhoz képest, amit a klíma-előrejelzések a Kárpát-medencére nézve évtizedek óta konzekvensen ígérnek – nem volt semmi meglepő, sőt valójában a papírforma érvényesült. Az említett jóslatokban az 1990-es évek közepétől visszatérően az szerepel, hogy az aszályos periódusok hosszabbak és súlyosabbak, a viharok pedig intenzívebbek lesznek, a csapadékeloszlás egyenlőtlenebbé válik (ugyanaz a mennyiség kevesebb alkalomra elosztva hullik le, özönvízszerű esőzéseket és villámárvizeket okozva), az évszázados szélrekordokat pedig akár évente átírhatjuk.
Az erősebb viharok közvetlen oka, hogy a régiónkat az átlagosnál erőteljesebben érinti a felmelegedés (a Kárpát-medencében a múlt század elejéhez képest akár 1,1 Celsius fokkal is nagyobb lehet az éves átlaghőmérséklet emelkedése az európai átlagnál). Azaz a menetrendszerűen, többnyire észak vagy nyugat felől érkező hidegfrontok hűvösebb légtömegei itt egyre forróbb levegővel találkoznak – márpedig a zivatarok intenzitása egyenesen arányos a hőkülönbséggel.
A fentiekből több következtetés is adódik. Egyrészt az eddig bevettnek számító időjárási modellek (amelyek alapján a rövid távú meteorológiai előrejelzések készülnek) ebben az átmeneti időszakban egyre kevésbé megbízhatóak, mivel döntően olyan múltbeli megfigyelésekre támaszkodnak, amelyek nem írják le pontosan a jelent és a jövőt.
Másrészt – szintén az átmenet éveiben, amíg egy új relatív egyensúlyi állapot ki nem alakul a lokális éghajlatban – az számít „szokásosnak”, amit az elmúlt nyarakon tapasztaltunk: hosszú kánikulai periódusok, amelyeket lehűlést hozó viharok szakítanak meg, és ez ismétlődik periodikusan a nyár (vagy újabban inkább szeptember) végéig. Harmadrészt a Medárdhoz, Péter-Pálhoz satöbbi kötődő népi megfigyeléseket nyugodtan el lehet felejteni, nagyjából ugyanazért, amiért a korábbi évtizedekben kidolgozott időjárási modelleket is.
Jött a vihar, ment az áramGyakorlatilag megszűnt Kelet-Magyarországon a vasúti közlekedésAmi a mostani konkrét esetet illeti, arról Tóth Tamás meteorológus előzetesen azt írta a közösségi oldalán: „A nagyon meleg, Alföldön található légtömeg és a dunántúli már hűvösebb levegő közt egy olyan labilis zóna alakul ki, ami (hétfőn) délután nagy területen hirtelen heves zivatarokkal robban be. Viharos szél illetve jégeső nem is kevés helyen várható, néhány helyen az ún. légzuhatag károkozó széllel illetve nagyobb méretű jéggel pusztíthat” – és utána pontosan ez történt. Hasonló tartalmú előrejelzést adott ki a Hungaromet (az Országos Meteorológiai Szolgálat utódszervezete) is, annyi pontatlansággal, hogy a vörös, vagyis a legmagasabb fokú riasztást eleinte a keleti országrészre korlátozta. A Tóth által is említett labilitás ugyanakkor azt is jelenti, hogy a viharzóna iránya és kiterjedése nehezen kiszámítható: nem egy kiépített vágányon haladó fix alakzatról, hanem egy örvénylő, polipszerű képződményről van szó, amelynek a „karjai” egyenként akár több tíz vagy száz kilométer hosszúságúak is lehetnek, miközben a szélirány a terepviszonyokból, meg a felszínek eltérő borításából (és az azzal összefüggő eltérő felmelegedésből) adódóan szintén folyamatosan változhat. Hogy a lehűlés viharral, széllel, jégesővel érkezik, az napok óta tudható volt – a prognózisban időközben csupán annyi módosult, hogy eredetileg a hét végére ígérték, de ez a fentebb vázolt körülmények között ugyanúgy nem számít jelentős pontatlanságnak, mint annak „benézése”, hogy a Tiszántúl mellett végül a Dunántúl egy része is megkapta az ítéletidőt.
Megpróbáltunk annak is utánanézni, hogy a HungaroMet-átalakítás szerepet játszhatott-e az előrejelzés minőségében, ezt azonban belső informátorok egyértelműen cáfolták: a szolgálati rend évek óta változatlan, és jelenleg szakemberhiány sincs az intézménynél.
Nem rendkívüli rendkívüli helyzetek
Ha ez két évvel ezelőtt történt volna, akkor az emberek már rég rám borították volna az asztalt. Mára elfásultak – mondta egy vasúti alkalmazott hölgy Veresegyházon kedden. A vihar miatt a Budapest felé menő forgalmat egy időre leállította a MÁV. Az embereket elvileg pótlóbusz vitte a fővárosba, ottjártunkkor ennek nem sok nyoma volt. Arra a kérdésünkre, hogy mikor jön a következő, az egyik kasszástól azt hallottuk: öt perccel ezelőtt. Az utasok közben elővették a telefonjaikat és szóltak hozzátartozóiknak: jöjjenek értük autóval.
A Keleti pályaudvart szintén lezárták kedden pár óráig. A tömegben néhány diák álldogált UV-zöld láthatósági mellényben, elvileg utasinformációt adtak. – Délutánra már rendben lesz a forgalom – mondta az egyikük.
A Rákospalota-Újpest állomáson némi derültséget keltünk a kérdésünkkel, hogy mit tapasztaltak a rendkívüli viharos helyzetben. – Rendkívüli? Máskor is pont ugyanilyen szar a helyzet, teljesen megszokott dolog a járatkimaradás, a fél-háromnegyed órás késés, vagy hogy nem működik a vonaton vécé, légkondi – mondták többen is.
