Tündérek, igricek, mókárok - Interjú Puska Veronikával

Az utóbbi években egyre több, a fantasztikum területén alkotó kortárs magyar szerző fordul a magyar folklór és mondavilág irányába, jótékonyan gazdagítva ezzel egy-egy regény világát. Puska Veronika első regényében egy fiatal garabonciás és egy Aranyos Szegeletről származó lány sorsa fonódik össze végzetesen, és miközben ők a megoldást keresik életük problémáira, az olvasók hol Budapest különböző részeit, hol Tokaj környékét, hol pedig az Alföld tájait járják be. A valóság és a varázsvilág közti vándorlás sokak számára ismerős lehet többek közt Vörösmarty és Petőfi műveiből is. A regényíró viszont egy-egy szereplő gazdag nyelvezetének megalkotásához a tájszótárak rejtelmeibe merült alá előszeretettel.  A Vétett út szerzőjével a kezdeti indulás mellett a forrásokról és magyar klasszikusokról is beszélgettünk.

Balizs Dániel: A kíváncsiság istene

„Rom volt, mint Magyarország”

Ég és föld között - Interjú Murányi Zitával

Mi van előbb: a beszéd vagy az ének? S a csönd vajon megteremtheti-e az elveszített egységet? – teszi fel a kérdést Murányi Zita (v)érző fa című kötetének nyitóversében, hogy miután az „utolsó szó is elhalkul”, optikai játékra hívjon a hétköznapiság univerzumokig hatoló kaleidoszkópjában. Melyben patkányok viselnek töviskoronát, az ereszcsatornán kopogó eső pedig az első isteni szívdobbanást idézi.

Aprómunka sumákolás nélkül – Szlukovényi Katalin hagyományokról és rendszerekről

A pátosztól a hideg rázza, vonzódik a nyúlmetaforákhoz, kedvenc sportja pedig, hogy figyel és reflektál. Szlukovényi Katalinnal az áprilisban, a költészet napjára megjelent, Álomkonyha című verseskötete kapcsán kredenc alatt kuporgó bandzsa műmacskáról, nagy költők ödipális görcsöléséről és a hétköznapiság költészetéről beszélgettünk.

Nyáry Krisztián: 1848 – az írók forradalma (1. rész)

Az 1956-os forradalmat – Petőfi-körös előzményei miatt – gyakran nevezik az írók forradalmának. Valóban sok író vett részt a sztálinizmus elleni felkelés előkészítésében, de Petőfiék forradalmát ennél is jobban jellemezte az írók szerepvállalása. Egyes életpályák esetében szinte lehetetlen eldönteni, hogy a történelemkönyvek vagy az irodalomtörténet lapjaira kínálkoznak-e inkább. Szinte nincs is olyan erőközpontja az 1848-ban kibontakozó forradalomnak, ahol ne lett volna meghatározó szava íróknak, költőknek vagy irodalmároknak.

Gondolatok a könyvtárban