Pénzügyi kifektetés: fárad a rezsicsökkentő mágus, ébred a fogyasztói gyanakvás
A választási eredményekből is látjuk, a magyar lakosság egy része, úgy hárommillió ember pénzügyi gondolkodásában nem szerepelnek a világgazdasági folyamatok, ellenben létező figura a rezsicsökkentő mágus, aki a nézésével megállítja az inflációt, a járásával az áremelkedést. Az államháztartás például már egy bűvös, elvarázsolt fogalom, pedig az is egy kassza, működése lefordítható háztartási szintre: a családfő előre elverte a pénz, ráadásul még az unokáink is fizetni fogják a most felvett hiteleinket. A hatósági árakkal időlegesen befagyasztott pénzügyi térben túszul ejtett lakosság felé már el-eljutnak olyan hangok, mint az emelkedő infláció, melynek a mértéke jóval nagyobb a most prognosztizált 10 százaléknál, és hogy várható valami különleges pénzügyi művelet – vö. megszorítás – mindenható kormányunk részéről. Egyszer csak el kell engedniük az árstopot, meg a kamatstopot. A rezsi ugyan még nem emelkedett, de ott lebeg felettünk az energiaárak elszállásának réme, és a háború miatti drágulás. A legtöbbünk számára (mert ahogy van 16-33 százalék funkcionális analfabétánk, ugyanennyi pénzügyi analfabétánk is) rendkívül fontossá válik az eddig mostohán kezelt pénzügyi tudatosság. Bár évtizedek óta kiemelt uniós cél a pénzügyi műveltség növelése, ehhez képest egy 2020-as felmérés szerint a magyaroké az OECD – hát még az EU-s – átlag alatt van, a grúzokéval és a peruiakéval vetekedve. Spórolásban veszettül jók vagyunk, de eladósodásban is, és a pénzügyi tudatosság sem egyenlő csupán az árcédulák nézegetésével, blokkok gyűjtögetésével. A magyarok viszonya eleve ambivalens a pénzhez, még a pszichológusunk előtt sem akarunk beszélni róla, annyira perverznek érezzük. Holott az életünk minden dimenziójában, a párkapcsolatunkban is jelen van, akár mint pénzügyi hűtlenség, de ha egyetlen ember kezeli a kasszát, és ezzel zsarolja, manipulálja a családot, az már a bántalmazás lehetséges módja.
