„Látszik előrelépés abban, hogy a pénzügyi kultúrák alap hüvelykujj-szabályai kezdenek átmenni. Kialakul egy társadalmi konszenzus, részben a média hatására is, például már sokan értik, hogy nyugdíjas éveikre spórolni kell. A pénz beosztása nemcsak attitűd szinten, hanem a megtakarítás szintjén is megtörténik. A meglévő pénzzel jól bánunk, de hogy tudnunk-e kalkulálni, pénzügyi műveleteket végezni, célokat kitűzni és előre tervezni, abban még sokat kellene fejlődni – állítja Németh Erzsébet szociálpszichológus, a Metropolitan Egyetem egyetemi tanára.
Tücskök és hangyák
– Persze aki spórolós, eleve ritkán kockáztatja a pénzét, és gyakran már az ehhez szükséges tudás is hiányzik. Márpedig sokan lesznek vállalkozók, köztük művészek vagy bölcsészek is, akiknek erre a tudásra szükségük lenne. Megszerzik a működéshez szükséges alapokat, de a pénz gyarapításához is jó lenne, ha értenének. A kutatásainkból azt látjuk, van a lakosságban 25 százalék ügyesen gazdálkodó, ők jellemzően felsőfokú végzettségűek, férfiak, magabiztosak, vállalkozó szelleműek. A másik oldalon pedig 25 százalék, aki folyton elúszik a pénzzel, hónap végére elfogy a pénze, vagy kölcsönkér.”
A család, az iskola, s végül az élet tanít meg minket – kit jobban, kit rosszabbul – az alapvető pénzügyi ismeretekre. „Az ember valamilyen személyiséget, tücsök vagy hangya attitűdöt hoz magával születésétől. De míg a család hasonlóan gondolkodik, a testvérek közt már óriási különbség lehet, az egyik például sokat keres, de elszórja, a másik ül a pénzén, mint húsvéti nyuszi a tojásokon. A magyarokra jellemző az anticiklikus gondolkodás, az egyszer hopp, másszor kopp szemlélet. Ez is egyfajta pénzügyi tudatosság, ezért teszünk félre váratlan kiadásokra, legyen mihez nyúlni, ha eltörik a szemüveg vagy fogsort kell csináltatni. Általában, amiben jók vagyunk, azt szeretjük túlzásba vinni: a tücsök elfelejti, hogy biztos lesz tél, és minden hónapban úgy költ, mintha nem lenne holnap, a hangya pedig beleragad a spórolásba, és elfelejti, hogy lehet táncolni, zenélni.” Akinek megvan a tudása, már továbbléphet azon, hogy csak takarékoskodik. A megtakarítástól a pénzszaporításig kellene eljutni Németh Erzsébet szerint. Erre nem elég csak a lakosságot nevelni, a pénzintézeteket is képezni kellene. Például kínáljanak olyan rugalmas konstrukciókat, hogy a hónap végén a számlánkon maradó összeget akár automatikusan leköthessük.
Szkeptikusabb a pénzügyi tudatosság fejlődése tekintetében Lovas Judit közgazdász, gazdasági újságíró, az azénpénzem.hu alapító-szerkesztője, aki szerint valós előrelépés nem történik, amíg az emberek a saját kárukon tanulnak, vagy még úgy sem, még a devizahitel-károsultak is inkább a bizalmatlanságot tanulták meg a pénzintézetekkel szemben. „Nem lett külön tantárgy a pénzügyi ismeretek, bár volt ilyen terv. Az MNB készíttetett akkreditált tankönyveket, ezekből valamicskét oktatnak. Pár iskolában, ahol ezt fontosnak érzik, pénzügyi tematikai heteket vagy versenyeket tartanak, de a magyarok többsége úgy kerül ki az életbe, hogy nincsenek meg az alapvető pénzügyi ismeretei. Talán az érettségizők még tudják, hogyan kell kamatos kamatot számolni, ám idővel ők is elfelejtik. A bankok, biztosítók edukációs célú kampányaikkal pedig elsősorban saját magukat akarják megismertetni egy új korosztállyal. A Covid azonban rákényszerített minket a digitális csatornák használatára, ennek folytán már kialakult egy főleg fiatal korosztály, akik online bankolnak, használják a kiadásfigyelő, elszámolás-készítő appokat, ők már sokkal tudatosabbak pénzügyi tekintetben, ám ez még mindig csak egy nagyon szűk réteg.”
Fontos problémaként említi, hogy a bankokban lekötetlenül - vagy otthon készpénzben – hever az emberek vagyona, egészen döbbenetes 15 ezer milliárdos nagyságrendben. „Nem mintha a bankban nagyon kamatozna – az inflációkövető kamat 6,6 százalék, miközben már most 10 százalék körüli inflációról beszélünk –, de még így is kevesebbet veszítene az értékéből, mint lekötetlenül. A kormány is rengeteg plusz forrást adott a bankoknak, nincsenek rászorulva a lakosság pénzére, ráadásul ott van nekik ingyen, a folyószámlákra érkező fizetésekben, így nem motiváltak a jobb kamatokra” – mondja Lovas Judit. Állampapírban még 10 ezer milliárd forintot tart a lakosság, bár sokan nem szeretik a hosszú távú, 5-10 éves kötöttségeket, és bonyolultnak tartják, holott nem ördöngösség ilyet vásárolni. Vagy nem tudják, hogy évente egyszer ezt is díjak nélkül vissza lehet váltani – persze ez mégsem olyan, mintha a bankkártyánkon lenne és bármikor hozzáférhetnénk.
Csak ne a perselybe...
„Akinek nincs elég tudása, hogy ő maga kiválassza, mibe fekteti a pénzét, hagyatkozhat az ügynökökre. Csakhogy nincsenek független tanácsadók, a banki ügyintéző sem a barátunk. Mindenki azt várja, hogy ingyen adjanak neki tanácsot, ennek az az ára, olyan terméket kapunk, amit el akarnak nekünk adni, nem feltétlenül azt, amire nekünk szükségünk lenne” – magyarázza a közgazdász szakújságíró. – Mindenki elkezdheti otthon, hogy egy kis könyvelést készít, mire folyik el a család pénze. Közép- és hosszú távú terveket is érdemes készíteni, pénzügyi célokat kitűzni, tartalékot képezni, hogy legyen amihez hozzá tudunk nyúlni a bajban. Nem szabad kifeszíteni sem a költségeket, hogy ezt még megveszem, de utána egy fillérem se marad. Egy emelkedő inflációs környezetben, nagy bizonytalanságban, hogy mikor engedik el az árstopot, és ott lebeg felettünk az energiaárak elszállásának réme, valamiben érdemes gyűjtögetni, de az ne malacpersely legyen. És már gyerekkorban meg kellene tanítani, hogy működik egy háztartás, elmagyarázni a bevétel-kiadás rendszerét, hogy vannak fix kiadások, lehet venni extra dolgokat is, de ezeket meg kell tervezni. Akár a zsebpénzen keresztül is be lehet vonni a gyerekeket, így megtanulhatnak kicsiben gazdálkodni, még is lehet, hogy meg kell dolgozniuk érte, például jó jegyekkel, házimunkával. A pénz valódi értékét végül úgyis a saját keresetükön fogják megtanulni, de a szülőkön is sok múlik, milyen alapokkal kerülnek ki az életbe.”
Pénzügyekben jóban-rosszban
Pénzügyi hűtlenséget követ el, aki élettársa, házastársa háta mögött költ, vagy nem fedi fel előtte a valós anyagi helyzetét – ez a párok 76 százalékánál kapcsolati válsághoz, 10 százaléknál pedig váláshoz vezetnek. A Michigani Egyetem BBC által idézett felméréséből kiderült, a párkapcsolatban élő (amerikai) felnőttek 33 százalékánál előfordul, hogy titokban vásárolgatnak, 28 százalék nem vallja be párjának az adósságait, 22 százalék pedig a fizetéséről sem mond igazat a partnerének. Akad, aki a hobbijára, étteremre, szórakozásra szór el kisebb-nagyobb összegeket, más kölcsönt vesz fel vagy ad a párja tudta nélkül, hozzányúl a közös megtakarításokhoz, vagy titokban nyit saját bankszámlát. A titkolózás oka lehet szégyen vagy bűntudat, de a pénzügyi hűtlenséget elkövetők fele nincs is tisztában azzal, hogy ez árulásnak számít, vagy nem érzi olyan nagy bűnnek – egészen addig, míg ki nem derülnek az egymás előtt titkolt tranzakciók.
„Sokféleképp lehet egy kapcsolat anyagi részét működtetni, külön vagy közös kasszán, és részben közösen. Ám az, hogy a partnerek hogyan osztják fel a költségeket, ki mit vállal, a fizetésével arányosan vagy fele-fele részben, legtöbbször nincs tisztázva. Valahogy kialakul, de sosincs a szavak szintjén egyeztetve. Már ez a kimondatlan szabályrendszer szülhet konfliktusokat – mondja Benke Vali Leria szexuálpszichológus, aki praxisában gyakran találkozik azzal, hogy a párok nem értenek egyet a vásárlások, költések tekintetében. – Sokszor okoz feszültséget a nagy anyagi eltolódás, ha az egyik fél (klasszikusan a férfi) sok pénzt keres, a másik sokkal kevesebbet. Így a pénz mentén kialakulhat egy hatalmi játszma, onnantól kezdve az anyagilag kevésbé befolyásos partner más területeken is kiszolgáltatott lesz, ami nagyon nyomasztóvá válhat. Erősen alakítja a családi dinamikákat, kinek van beleszólása a pénzügyekbe.”
Pénzről a magyarok a pszichológusnál is nehezen beszélnek, tabutéma, még a szexről is könnyebben megnyílnak, minthogy az anyagiakkal kapcsolatos családi történetükről (milyen mondatokat hallottak otthon gyerekként, voltak-e erről viták a szüleik közt) és a pénzhez fűződő személyes viszonyukról beszéljenek. „Sokan vannak beleragadva rossz pénzügyi mintákba. Annak hatására, amit erről tanítottak vagy épp nem tanítottak meg nekünk, a legtöbbünkben negatív, vagy ambivalens viszony alakult ki a pénzhez. Jellemző dilemma, hogyha van pénzünk, tudathatjuk-e másokkal, vagy inkább titkoljuk? A másik oldalon megjelenik a »szegények vagyunk, de úgy teszünk, mintha«. A pénz lehet önbizalom-pótlék: státuszszimbólumokat vásárolok, így valakivé válhatok. Megjeleníthet mélyebb lelki sérüléseket is: bár valójában érzelmi biztonságra lenne szükségem, ezt kompenzálom anyagiakkal. Persze nem mindegy, van-e mit ennem, de ha ez nem jelent gondot, a pénzügyi magatartásunk az önbizalommal, az öngondoskodás képességével is összefügg. Megérdemlem-e a drága ételt, vagy inkább alulválasztok? Sokan bár meg tudnák engedni maguknak a lazacot, akkor is csak parizert vesznek – mondja példaként a pszichológus. – A legtöbben vágynak rá, hogy több pénzük, kényelmesebb életük legyen, és megalapozhassák a gyerekeik jövőjét. Közben meg azt érezzük, hogy a pénz mocskos dolog. Ez a történelmi múltunkban is gyökerezik, mélyen bennünk ott van, hogy akinek pénze van, biztos nem tisztességes úton szerezte. Persze van ennek valóságalapja is, itthon ezt látjuk magunk előtt.”
Pénzügyi személyiségtípusok
Az emberek pénzügyi személyisége általában összetett, de mint oly sok minden más, ez is fejleszthető. Ha nem is tudunk minden tulajdonságunkon változtatni és gyökeresen más személyiséggé válni, a szembenézés az erősségeinkkel és a gyengéinkkel máris javíthat az anyagi helyzetünkön, mert a jó gazdálkodás alapvetően a tudatosságról szól. Az 1999-ben alapított, több milliós olvasottságú amerikai Investopedia oldal felsorolt öt alapvető pénzügyi személyiségvonást, melyek mentén ránézhetünk magunkra.
1. Költekező – szereti a szép, drága, márkás dolgokat. Nem akciós termékekre vadászik, a legújabb kütyük, a legjobb felbontású tévé érdeklik. Nem fél a csődtől, nem riad vissza a kockázatvállalástól sem. Számára az igazi kihívás visszafogni a kiadásokat, és az így felszabadult forrásait átcsoportosítani befektetésbe.
2. Megtakarító – a költekező ellentéte. Nem érdeklik a trendek, lekapcsolja a villanyt, ha kimegy a szobából, ritkán költ egyszerre sokat, nem veri magát adósságokba. Nem zavarja, ha „olcsójánosnak” látják. De a spórolás nem minden, ha közben az élet jó dolgai elmennek mellette. A kockázatminimalizálás az erőssége, de jó befektetéssel ennél sokkal többre juthat.
3. Vásárló – már az örömet okoz neki, ha a pénzét égetheti. Nehezen áll ellent a kísértésnek, sokszor vásárol felesleges dolgokat, akár mert akciósak. Befektetéseiben is az érzelmeire hallgat. A legfontosabb tanulnivalója, hogy ne költse el azt a pénzét, ami nincs. Váljon meg a hitelkártyáitól, és nézze meg, mit akar a költéseivel valójában kompenzálni.
4. Adós – a kiadásai nem az önigazolásról, nem is a boldogságkeresésről szólnak. Sokszor azért kerül adósságspirálba, mert nem ellenőrzi, nem tervezi meg a költéseit, és nagyobb lábon él, mint az anyagi helyzete indokolná. A változtatáshoz érdemes akár segítséget igénybe vennie, pénzügyi terveket készíteni, ami nem csak az adósságokból adhat kiutat, de már a jövő biztonságát is megteremti.
5. Befektető – pontosan tisztában van az anyagi helyzetével, tudatosan irányítja pénzügyeit és okosan a befektetéseit. Megfontolt döntést hoz és tudja, valamennyi kockázatot vállalnia kell, hogy végül a befektetései passzív jövedelemként minden kiadását fedezzék. Számukra egyetlen tanács van: csak így tovább!
