Tompa Imre: Úrilány

Nem akarunk másképp élni?

Donald Trump fenyegetései, kíméletlen nagyhatalmi gőgje, az orosz–ukrán háború alakulása, az illiberális populizmus előretörése, a gazdasági botladozás mintha kezdené kiráncigálni Európát a szabadelvű, konszolidált polgári demokrácia álomvilágából. A szövetségesének nevezett urától kapott megalázó müncheni pofonok óta úgy megrezzent, mint a középosztály kispolgára, aki rádöbben, hogy a pozíció­jából lefelé is vezethet út. A magyar miniszterelnök a félperiférián már korábban megérezhette a bizonytalanságot, és lázasan keresi országa, azaz saját hatalmi, anyagi biztonsága számára a mai világ legnagyobb hatalmasságainak kegyeit. Alkalmazkodni próbál az átalakulást mutató világrendhez. Más választás nincs? És maguk a polgárok miért követik kitartóan ugyanezt a mintát? Már meg sem fordul a fejükben, hogy másképp is lehetne élni?

„Bezzeg, ez nálatok Nyugaton egészen máshogy van!”

Hányszor hallottam ezt a megjegyzést, amikor Magyarországon az ottani, illetve az itteni helyzetről beszélgettünk vagy bizonyos eseményeket éppen megvitattunk. (Az én esetemben az „itt és ott” elkerülhetetlenül kavarodnak, hiszen itt is és ott is tartózkodok. Hasonló az eset a „mi és ők” szavakkal.) Legyen ez politikai, művelődési, társadalmi, oktatási, egészségügyi vagy közlekedési kérdés. Akár baráttal, ismerőssel, véletlenszerű találkozó alkalmával, vagy taxiban a sofőrrel.

Lehetsz polgár

Új nyelv kell a demokráciához

Hiába van meggyőződve róla a demokratikus oldal, hogy ismeri a haladás útját, politikailag erőtlen marad, ha nem tudja nyelvileg érzékletessé, átélhetővé tenni annak értékeit. Ezt a munkát várja el leginkább a hazai ellenzéki tábortól, immár a nyilvánosság fórumain is, a fiatal magyar értelmiségi nemzedék egyik képviselője, Béndek Ábris.

„Budainak lenni világnézet” – Polgári szalon a Bródy-villában

Alexander Brody, a legendás amerikai–magyar üzletember és író korábbi villájában tizedszer rendezték meg a Sarolta szalont, ahol a helyi kulturális és politikai-gazdasági elit találkozhatott egymással.

Nézz a tény felé!

Legendás elméletek keringenek arról, hogy a fideszes választók kinevelésében érdekelt Orbán-kormány előre megfontolt szándékkal butítja le a tömegeket, veri szét az oktatást, és tartja távol a fiatalságot a liberalizmus és a baloldaliság értékeitől: a multikulturalizmus sokszínűségétől, az eltérő nemi identitások elfogadásától és a genderkutatástól, az elesettek iránti felelősségtől, a munkavállalói és az emberi jogok ismeretétől. A butaságba taszítás (amúgy súlyosan alaptörvénysértő) tudatossága nem igazolt, de az tény, hogy a tájékozottság egyre elérhetetlenebb. A Kispolgár című újság, mobilalkalmazás a kamaszok tekintetét igyekszik a fény felé fordítani.

„A polgári Magyarország ideálját előbb politikai terméknek minősítették, majd elárulták”

A magyar futball nem Puskásékkal vett lendületet, de még csak nem is Sárosi Györggyel. Már a kezdeteknél, a huszadik század elején is szépen izmosodott. Talán meglepően hangzik, de a magyar polgárság honosította, onnan kerültek ki első, amatőr kiválóságai. Köztük Borbás Gáspár, a válogatott első góljának szerzője. Élete megihlette dédunokáját, Borbás Barnát, aki alapos kutatások után könyvet írt róla. Ám az Első gól fókuszában nem csupán a foci áll. Borbás Gáspár életének fontos állomásain keresztül feltárul benne egy elfeledett magyar polgári réteg világszemlélete, életstílusa. Ennek az örökségnek az ápolása, erősítése sokat segíthetne egy demokratikus szellemű hazai közélet kialakulásában. A könyv szerzőjével, a Válasz Online társalapítójával beszélgettünk.

Feltámadás a padláson

A polgári lét lehetőségei

Márai a pályán

A nagy BIG: Benedek István Gábor

AZ IRIGYKEDŐ UTÓKOR XXI.

Felelősségünk és esélyeink

Mire van szüksége a nemzetnek?

„Hála azon fényes elméjű és nemes nagylelkű honfiaknak, kik vezérlették honunk s némileg az Emberiség szent ügyét…” - állnak közel százhetven esztendővel ezelőttről Bolyai Jánosnak, a jeles magyar tudósnak Jegyzőfüzetében a sorok. Valóban „fényes elméjű és nemes nagylelkű honfiak” emelkedtek ki abból az időszakból; abból az oly sok politikai vitától hangos csodálatos korszakból (1825-1848), amely "reformkor" néven maradt meg nemzetünk emlékezetében. Olyan nagy magyar államférfiúi személyiségek tűntek ki akkor, akik irányt tudtak mutatni a jövőnek.