Tímea, Tímea! – Porvihar és pótcselekvés
Tóth Krisztina író-költő a minap azt nyilatkozta, hogy Jókai Az arany ember című művét, illetve Szabó Magda Bárány Boldizsárát ki kellene húzni a kötelező olvasmányok listájáról, mégpedig a bennük szereplő nőalakok ábrázolása miatt. Jókai művében ugyanis „Tímea nem szereti a férjét, de engedelmesen szolgálja”, vagyis „rendben tartja a házat és viszi a férfi üzleti ügyeit”, míg „Noémi szerelmes, de osztozik a férfin”, viszont „sose kérdez, csak örül”, „nem lázadozik, hanem csinosan várja Timárt”. Az írónak a Bárány Boldizsárral is hasonló a gondja, hiszen abban Borbála „szerény, halkszavú, szorgos”, ezzel szemben az apa, Bertalan „zord, kevés szavú”, amikor pedig Boldizsár elcsavarog, „komoran lecsatolja a nadrágszíját”.
Tóth kijelentése az interneten máig tartó porvihart kavart, kommentelők garmadája fejtette ki ellenérveit, hol finoman, hol támadóan. Később a szerző egy Facebook-posztban reagált, kitérve arra is, hogy betiltásról senki nem beszélt, tőle csak a véleményét kérdezték, melyet csak szabad elmondania. Mi történik azonban akkor, ha az interjú szövegétől egy kissé eltávolodunk, és az író által felvetett problémát megpróbáljuk szélesebb társadalmi-kulturális szempontból megvizsgálni?
