Az emlékév kétségtelenül egyik legkiemelkedőbb programja a dr. Rózsafalvi Zsuzsanna által kurált „Jókai 200 Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz” című tárlat. A kiállítás szimultán tiszteleg Jókai Mór születésének bicentenáriuma és a Magyar Tudományos Akadémia alapításának kétszáz éves jubileuma előtt. A kettős megemlékezés rávilágít arra, hogy az író pályája szorosan összefonódott a magyar tudományos gondolkodás és ismeretterjesztés fejlődésével: műveiben rendre feltűntek, és szövegformáló erővé váltak a földrajz, biológia, botanika, geológia, csillagászat és régészet legújabb eredményei, valamint a korszak mérnöki és technikai vívmányai is.
Jókai Magyarország minden rezdülésében ott van: épített örökségben, tájban, emberi viszonyokban, háborúban és békében egyaránt – hangsúlyozta a megnyitón Vincze Máté helyettes államtitkár .
Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke nyitóbeszédében a jelen tapasztalatain keresztül világította meg Jókai aktualitását – Olyan időket élünk, amikor nem engedhetjük meg magunknak, hogy a könnyebb ellenállás irányába mozduljunk el – fogalmazott. Beszédében kitért a digitális korszakra, szerinte – az igazság életszervező kategóriáját felváltotta az adat fogalma, a közös történetek helyett személyre szabott algoritmus tart bennünket valóság-buborékjainkban – mondta. Úgy vélte, hogy a 200 éves Jókai legfontosabb öröksége pedig éppen a tudás alázatos és önreflexív felfogása.
A megnyitón Kiss László csillagász az író tudományos érdeklődését és a csillagászattal való kapcsolatát mutatta be. Jókai nem hivatásos kutatóként, hanem “a szó legnemesebb értelmében amatőr csillagászként” figyelte a kozmikus tüneményeket, távcsöves megfigyelései pedig rendre visszaköszöntek írásaiban. – Hogy milyen egy üstökös szétesése, az megjelenik Tímár Mihály lelki tipródásaiban is – világított rá Kiss. Az Üstökös című élclap alapítása is egy látványos csillagászati eseményhez, az 1858-as Donáti-üstökös ragyogásához kötődik – mesélte a csillagász, majd úgy fogalmazott – Jókai Mór kétszázadik születési évfordulója alkalmából rendezett kiállítás olyan, mint egy messzire világító fáklya, amelyben a csillagászat izgalmas színként és ízként jelenik meg.
Ezt követően, a Bonczidai Éva vezette beszélgetésen Szécsi Noémi író és Sári Zsolt néprajzkutató osztotta meg gondolatait Jókai életművéről. A diskurzusban központi szerepet kapott az író társadalomképének előremutató vonása, és kertészeti valamint tájrekonstrukciós munkáinak megdöbbentően progresszív jellege is. Sári Zsolt a Svábhegyen létrehozott kert példáján keresztül mutatta meg, hogy Jókai bár a kor ökológiai problémáira is érzékenyen reagált, jegyzeteiben olyan kérdéseket vizsgált, mint a vízgazdálkodás vagy a talajmegóvás – melyek ma különösen aktuális problémák.
A vitrinekben Jókai távcsövétől kezdve, a lélegzetelállító Tridacna gigas óriáskagylón át a rév-komáromiak mesés tulipános díszládájáig számos különleges tárgy tárul a látogatók elé, miközben digitális képernyők és mozgó animációk segítik a felfedezést, a részletekben való elmélyülést. A tárlat párbeszédet indít arról, hogyan válhat az irodalom a tudomány társává, tiszteleg Jókai Mór öröksége előtt, és mutatja meg eleven aktualitását. Az egyik legnépszerűbb elem a megnyitón a vaskapu-animáció volt, amely Az arany ember világát a mesterséges intelligenciával eleveníti fel. Megmutatva, hogy Jókai ma is partner lehet a világ megértésében.
Infó: Jókai 200. Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz. Petőfi Irodalmi Múzeum. Nyitva: 2026. december 31-ig
