A mű A zöld asztal és a „Zöld könyv” című fejezetében a következő véleményt olvassuk az egyik összeesküvőtől:
„Én sem fogadom el pajzsomra írandó devise-nek [gondolatnak]: »Szórjátok a hamvaikat a szelekbe!«, nem azért, mintha a szívem megrezzenne tőle, hanem azért, mert tudom, hogy ilyen szó úgy szétszórná valamennyi társaságunkat, mint egy kosár pelyhet. Maga a nép ellenünk fordulna. Hisz a misében benne van az ima a cárért és a nagyhercegekért, s csak egyszer felejtené azt ki a pópa onnan, agyonvernék mint eretneket. Mikor a katonáktól azt kérdezem: »akarjátok-e a respublikát?« azt felelik rá: »ha a cár parancsolja, igen«.”
Ez utóbbi – gondolva az 1861-es cári jobbágyfelszabadításra – első pillanatra egyszerű visszafelé következtetésnek tűnik, de nem az. Jókai Mór forrása ennél sokkal különösebb, bár ezt a kritikai kiadás nem jelzi. Amikor a harci indulók 1849 derekán már az oroszokkal gyarapodott ellenségnek is szóltak, a császári udvar a cári csapatokhoz biztosokat rendelt „muszkavezetőnek”. Ezek egyike volt a paksi születésű Aszalay József, a híres térképész, az 1850-es évektől többkötetes anekdotagyűjtemények, könnyeden megírt csevegések szerzője. Jószerivel ő az egyetlen, aki belülről látta Paszkevics táborát a magyarok szemével, s benyomásait meg is örökítette Szellemi omnibus kéjutazásra az élet utain (1855-1856) című művében.
„Az orosz a világ legjobb katonájának tartja magát, és valóban önmegtagadása, halál megvetéssel páros türelme bámulatos. Kinek legelőször ötle [ötlött] eszébe a katonát »lövőgép- és ágyu eleségnek« nevezni, bizonyára orosz katonát értett alatta. Valóban különös, hogy néha a rabszolgai szellemnek az a hatása, mi a magasztos lelkesedésé.
»Veszve a csata! Lásd, hogy hullanak mieink előttünk, utánunk, körülettünk« – így szóla társához az orosz katona. »Mi közünk nekünk ahhoz, feleljen érette a parancsnok« – mondá kacagva társa.
»Hát nálatok mikor lesz már egyszer forradalom?« – kérdé az itt volt oroszoktól valaki. »Mihelyt ő felsége parancsolni fogja« – felelte egyikök.”
Nemcsak Jókai kölcsönözte innét motívumát, de a közutálatnak joggal kitett szerzőtől Mikszáth is szívesen vett át ötleteket – persze szintén hivatkozás nélkül…
