Hogyan ítéljük meg az osztrák kancellárt? - Engelbert Dollfussról

A két világháború közti európai államférfiak sorsából sokat okulhat a mai magyar olvasó.

Márton László: Macronra várva?

Orbán nem akar francia vezetésű EU-t, kész a Brüsszelt ostromló hadak élére állni.

Márton László: Hagymáz

Márton László: Brüsszel visszaüzen

Márton László: Majdnem tragikomédia

Márton László: Dobd fel a disznódat!

Márton László: A múltat végképp…?

Antirekviem

Ki volt Charlie?

Nemzeti össze-vissza

A második forduló után

Az első forduló

Félutamból... - Illegális papagáj

’56-ot tékozló fiúk

1956. örökségéből a rendszerváltás huszonöt éve után egy lyukas zászló maradt.Temetni jöttek ötvenhatot, nem dicsérni. De akkor is temetik, akkor temetik el csak igazán, amikor dicsérik. Nem várják meg, amíg az idő vasfoga elvégzi elkerülhetetlen munkáját. Félholtan húzzák a gödörbe.

In memoriam Csoóri Sándor

Van ez így

A szobor ügyről, mert a szoborból egy nap alatt ügy lett, lehet – és helyénvaló – felháborodva kiabálni, amint az avatást megakadályozók tették. Lehet higgadtabban tiltakozni és okosan beszélni, amint a Páva utcai zsinagógában a Mazsihisz vezetői és György Péter tették. És lehet – vélem én - a napi híren túl, a színfalak és a szereplők mögé nézni. Ezt kísérlem meg az alábbiakban.

Késsel az éji homályban

Amint Bonta Miklós tudósításából (Szép Szó, november 7.) kiderül, Izraelben most nem kődobálóktól, késelőktől félnek. Osztom Bonta Miklós érzéseit, annál is inkább, mert én tizenhat éves koromban utat építettem a Negev sivatagban, egy hozzám nagyon közelálló családtagom pedig harci egységben szolgálta le katonaéveit.

Tízmillió barátja

Göncz Árpád halálhírére azonnal megjelentek barátai az interneten. Mosolygó arcok egy mosolygó arccal, egy kézfogás emléke, a magát minden helyzetben feltaláló, mindig magát adó férfi portréja. Barát, barátom barátja. Mindenki igazat mond. Göncz Árpádot legalább tízmillió magyar tartotta és tudhatta barátjának. Ha hozzászámolom a külföldieket, például François Mitterand-t a szám tetszés szerint növelhető.

Palimadarak kerestetnek

Három arckép '56-ból

"Ahány ember, annyi ötvenhat" - mondta Göncz Árpád. Három halálraítélt és kivégzett arcképe következik. Sorsukban több a párhuzamos , mint a különbözőség.

Az emigráció krónikása

Néhány hét híján kilencvenöt évéből hatvanat töltött szülőföldjétől távol, most pedig ismét, végleg távozott. Ha száműzetésről, vagy krónikáról olvasunk, egy másik név ugrik be. München azonban nem volt Rodostó, Borbándi Gyula élete és műve nem sokban hasonlít Mikes Kelemenéhez. Már csak azért sem, mert egyetlen nagyságos fejedelmet se szolgált és jellemétől mi sem állt távolabb, mint az emigráns mélabú. "Nem volt bennem semmilyen küldetéstudat, de mindig igyekeztem… a köz hasznára is dolgozni - írta magáról.

Zokogó zarándokok

Sopronnál léptek magyar földre, a régi Bécsi úton, Győrt, Komáromot érintve értek a dunaparti cipőkhöz. Jobst Bittner evangélikus lelkész vezette a két és félszáznyi csoportot. Visszafelé gyalogoltak a hajdani halálmenet útján, meg- megálltak, felelevenítették a múltat,  imádkoztak, sírtak. Minden úgy történt, mintha a keresztény kálvária zsidó Istenének stációit követték volna. Ugyanazok a könnyek, ugyanaz a gyötrelem. Csak hát az áldozatok nem keresztet vittek, sárga csillagot, nem a Golgotán végezték, hanem, mint anyám a bergen-belseni gázkamrában.