Lólángész és varjúnóta – Olvass Shakespeare-t, és túléled a kort

Nyilvános szereplőinktől való iszonyodásunk delelőjén honfitársaink puhatolják a továbbélés, a szörnyűségekkel való megbarátkozás, az igazságtól történő rugalmas elszakadás, s általában a gazemberségről örökölt szókincs megőrizhetőségének lehetőségeit. 

A vékony emlékezés – Nyolcvan éve nyíltak meg Auschwitz kapui

Most, hogy nemrég újra alkalmunk nyílott volna tisztán beszélni, nyolcvanadszor, feddhetetlen barátaink egyike felvetette a sajgó, újra meg újra érintetlen kérdést: hogyan rendezze el magában a nem-zsidó emberiség azt az immár rég kétségtelen tudást, hogy máig meghatározatlan mértékű felelősség terheli az ismert-ismeretlen tömeggyilkosságért? 

Báthori Csaba: Jókedvünk tele

Ki látta volna ezt, épp e szűk másfél decennium alatt elharapózó csüggedést, amelyet harsány tódítások és ízletes, de hamis ígéretek mázvilága övezett, s enyhe meghökkenéstől vastag megbotránkozásig hömpölygött tovább napról napra az országos közönséggel? 

Báthori Csaba: Az igazság kötelme

Ezt a könyvet és a többi zsidóellenes művet csak nagy-nagy ritkán, futólagosan, henye és kurta sajnálkozással látszik szóba hozni az evangélikus emlékezet.

A hazafiság színeváltozása

A hamis patriotizmus arról ismerszik meg, hogy legfontosabb működési terepein katasztrófahelyzet uralkodik.

Báthori Csaba: Az önkéntes szolgaságról

1574-ben, 350 esztendővel ezelőtt jelent meg Étienne de La Boétie Discours de la servitude volontaire (Beszéd az önkéntes szolgaságról) című műve latin, majd 1576-ban francia nyelven. Írásunkban erre emlékezünk.

Báthori Csaba: Mi lett belőlünk?

Olyan párialétre kényszerül ma az irodalmi értelmiség, hogy illetlenségnek tűnhetne, ha szembesítené önmagát a legfőbb – főleg erkölcsi – kérdésekkel.

Báthori Csaba: A másik haza

Markó Béla Már nem közös című verseskötetéről.

Mit nekünk nemzeti hazugságok, amíg olvashatunk Petőfit?

Petőfi meg akarta változtatni a világot, s talán leginkább azt akarta, hogy az ember – minden ember – tapasztalja meg a szabadságot.

Báthori Csaba: Anyanyelvek fantomjai

A világpolgársággal szembeni széles körű gyanakvás átfogja a nyelv-váltás tilalmát is. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy legnagyobb költőink nyelve is küzdés, egyensúly-keresés, s többnyire azonossági kényszerzubbonyok felöltésének eredménye volt.

Báthori Csaba: Boldog hajótörés (Művészet, hatalom, Rilke, József Attila)

Hazatalálni a világba

Akit a véletlen magyarnak vél, azt a közgondolkodói hagyomány olyan erkölcsi parancsokkal szorongatja olykor mindhalálig, amelyeknek eleve nem tud, később nem kíván maradéktalanul megfelelni – de mindig elegendő marad ahhoz, hogy tudásvágyát lelkifurdalással keserítse.