Európában máshol lazább a póráz a kultúrán, Magyarországtól eltérően udvari kegyencek sem léteznek

Miközben Magyarországon a rendszer kegyeltjei kivételes támogatásokban részesültek az Nemzeti Kulturális Alap részéről, a külföldi modelleknél nem a politikai hovatartozás az első számú szempont a támogatások odaítélésénél. Vagy legalábbis ilyen mértékű elfogultság és felesleges közpénzégetés nem tapasztalható. Ez derül ki körképünkből.

LENGYELORSZÁG A kultúra támogatása elsősorban a minisztériumon keresztül történik. A kulturális tárca 2026-ban 562 millió zlotyt, vagyis nagyjából 47,3 milliárd forintot szán különböző kulturális programokra. Ez 38 millió zlotyval haladja meg az előző évi összeget. A pénzt nem általános működési támogatásként osztják szét, hanem konkrét projektekre lehet pályázni. Kulturális intézmények, önkormányzatok, civil szervezetek, egyházi jogi személyek, filmintézmények, művészeti iskolák és egyetemek is kérhetnek támogatást. A rendszerben erősebben jelen van a minisztérium szerepe, mint egy teljesen független kulturális alapnál, de a pénzosztás programokra bontva, online pályázatokkal és szakértői értékeléssel zajlik. Kiemelt terület a vidéki kulturális infrastruktúra fejlesztése: művelődési házakra 40 millió zlotyt, vagyis mintegy 3,4 milliárd forintot, zenei programokra pedig 35 millió zlotyt, 2,9 milliárd forintot különítettek el.

CSEHORSZÁG Nem egyetlen központi intézmény osztja a kulturális támogatásokat, a rendszer több szereplőre épül. A kulturális minisztérium mellett jelentős támogatásban részesíti a kulturális élet intézményeit az Állami Kulturális Alap, cseh nevén a Státní fond kultury ČR, amely évente több pályázati kört hirdet meg. A 2026-os támogatásokat is három időszakra bontották, attól függően, mikor indulnak a támogatni kívánt projektek. A cseh modell kevésbé politikai jellegű, inkább adminisztratív logikát követ: sok kisebb pályázat, részletes szabályok, szigorú elszámolás és erős ellenőrzés jellemzi. Az alap szerepe az elmúlt években jelentősen nőtt: míg 2013-ban 228 kérelmet bírált el, 2023-ban már 1189-et. A támogatások nagyságrendje ugyanakkor jóval kisebb, mint Lengyelországban: a korábban említett 60 millió cseh korona nagyjából 878 millió forintnak felel meg.

SZLOVÁKIA Pozsony a legfontosabb közép-európai ellenpélda, mert ott nem a támogatás megszüntetése, inkább a döntési rendszer átpolitizálása váltotta ki a tiltakozást. A Fond na podporu umenia, vagyis a Művészeti Támogatási Alap költségvetését 20 millió euróról (7,1 milliárd forint) 30,2 millió euróra (10,7 milliárd forint) emelték. Ebből 10 millió eurót, vagyis mintegy 3,6 milliárd forintot kifejezetten kulturális infrastruktúrára, például művelődési házak, amfiteátrumok, könyvtárak, múzeumok, galériák és színházak megújítására szántak. A lényeg azonban az, hogy a szakmai bizottságok véleménye a módosítás után ajánlássá vált, a végső döntés a tanácshoz került, amelyben megnőtt a minisztériumi kinevezettek súlya.

A kritikusok szerint a szlovák rendszer lehetőséget teremt arra is, hogy a Robert Fico által fémjelzett kormány kulturális világképéhez közelebb álló szereplők kedvezőbb helyzetbe kerüljenek. Erre példaként emlegették a Limetka nevű, kevéssé ismert civil szervezet ügyét: az alap 140 ezer eurót (csaknem 50 millió forintot) ítélt meg egy pozsonyi bevásárlóközpontban kialakítandó kávézó és rendezvénytér támogatására, miközben a sajtóbeszámolók szerint a szakmai bizottság eredetileg nem javasolta a pályázat támogatását, a tanács viszont felülírta ezt. A kulturális tárca tagadta, hogy a miniszter beavatkozott volna a döntésbe, és azt állította, a pályázat a szabályos értékelési folyamat része volt.

Hasonló politikai vitát váltott ki az is, hogy a kormányoldalhoz kötődő politikusok és családi vagy szakmai köreik állami támogatásai is napirendre kerültek. A szlovák sajtó például Roman Malatinec kormánypárti képviselő családi civil szervezetét, a Javoriét említette, amely rendszeresen szervez népzenei és hagyományőrző programokat, és több alkalommal kapott támogatást a Művészeti Támogatási Alaptól vagy közvetlenül a kulturális minisztériumtól. A népi kultúra támogatása önmagában természetesen nem kifogásolható, a szlovák vita mégis arról szólt, hogy a politikai döntéshozatalhoz közel álló körök mennyire férhetnek hozzá ugyanahhoz a pénzhez, amelyről más, kritikusabb vagy liberálisabb kulturális műhelyek esetében egyre szigorúbban döntenek

AUSZTRIA A szövetségi támogatás mellett nagyon erős a tartományi és városi szint, különösen Bécs szerepe. A 2026-os osztrák szövetségi költségvetésben a „Kunst und Kultur” fejezet kiadásai 268,4 millió eurót, vagyis körülbelül 95,5 milliárd forintot irányoztak elő. Ezen belül a szűkebb művészeti és kulturális támogatásokra 194,6 millió euró (69,2 milliárd forint) jut, a műemlékvédelemre 55 millió euró (19,6 milliárd forintÖ. Külön rendelkeznek a nagy szövetségi kulturális intézmények támogatásáról: a „Kultureinrichtungen” kerete 361,4 millió euró (128,6 milliárd forint), ezen belül a szövetségi múzeumok 157,2 millió eurót (55,9 milliárd forint), a színházak 204,2 millió eurót (72,7 milliárd forint) kapnak. Az osztrák modell fontos sajátossága a „Fair Pay” program is: a művészeti és kulturális szektor méltányosabb díjazására 2025–2026-ban is garantáltan 10 millió eurót, nagyjából 3,6 milliárd forintot biztosítanak.

Az osztrák rendszerben a támogatások nem politikai hovatartozás alapján dőlnek el: a pályázatoknál szakmai, intézményi, pénzügyi és az adott program színvonalát érintő szempontokat vizsgálnak. A szövetségi támogatások online pályázati rendszerben futnak, jogosultak lehetnek egyéni alkotók, művészcsoportok, kulturális intézmények, regisztrált múzeumok, könyvtárak és szakmai ernyőszervezetek is. Több éves támogatásnál például feltétel a szakmailag alkalmas vezetés, a kiszámítható program és költségvetés, az arányos kalkuláció, a fenntarthatóság és a rendszeres beszámolás. Ez nem jelenti azt, hogy az osztrák kultúrpolitika mentes lenne minden politikai befolyástól, de a támogatási szabályok szintjén nem a politikai lojalitás, hanem a szakmai és adminisztratív megfelelés a döntő szempont.

FRANCIAORSZÁG A kulturális támogatások rendszere centralizáltabb, de a helyi önkormányzatok is jelentős szereplők. A 2026-os költségvetési törvényben a kultúra támogatására 3,54 milliárd eurót, vagyis nagyjából 1259,7 milliárd forintot irányoztak elő. Ezen belül az örökségvédelem 1,137 milliárd euróval, vagyis körülbelül 404,6 milliárd forinttal szerepel, az élő előadóművészet és a vizuális művészetek támogatása 997,8 millió eurót, mintegy 355,1 milliárd forintot kap. A tudásátadásra, kulturális oktatásra 741,1 millió euró, vagyis nagyjából 263,7 milliárd forint jut. A francia rendszerben rendkívül figyelemre méltó az olasz mintára kialakított Pass Culture, amely a 15-20 éves fiatalok kultúrafogyasztását támogatja; 2026-ban további 30 millió euróval, mintegy 10,7 milliárd forinttal emelték meg a keretét. Ugyanekkora, 30 millió eurós, tehát nagyjából 10,7 milliárd forintos összeggel hoztak létre múzeumbiztonsági alapot is.

OLASZORSZÁG A kulturális támogatás egyik legfontosabb pillére a látványos és nagy összegű ágazati alapok rendszere. A Fondo nazionale per lo spettacolo dal vivo, vagyis az élő előadóművészetek nemzeti alapja

A másik támogatási rendszer a film- és audiovizuális alap: a korábbi, törvényben rögzített legalább 700 millió eurós minimumkeretet a 2026-os költségvetési törvény 550 millió euróra csökkentette, majd 2027-től az összeg már csak 500 millió euró lesz. Olaszországban az állam nemcsak pályázati támogatással avatkozik be, hanem adópolitikai eszközökkel – mindenekelőtt adókedvezményekkel – is ösztönzi a kulturális iparágakat, különösen a filmet és az audiovizuális szektort.

A Meloni-kormány kulturális politikáját, beleértve a támogatásokat is, éles bírálatok érték. A vita középpontjában főleg a filmalap rendszere áll. A filmszakma szerint a jelentős csökkentés veszélyezteti a produkciókat és munkahelyeket, a kulturális tárca viszont azzal indokolta a szigorítást, hogy a korábbi rendszerben visszaélések, fiktív vagy el sem készült produkciók is támogatáshoz juthattak. A bírálók szerint azért lehet politikai jellegű döntésről beszélni, mert a jobboldali kormány több szereplője szerint az olasz kulturális és filmes közeget a „baloldali-liberális körök uralják".