Giorgia Meloni jobboldali olasz kormányának jövő évi költségvetési tervei radikális fordulatot hozhatnak az ország kultúrpolitikájában: a mozi- és audiovizuális szektor gerincét adó támogatások drasztikus megvágását irányozzák elő. A filmes és audiovizuális támogatási alap (Fondo per il Cinema e l’Audiovisivo) minimumkeretét 2026-ban a jelenlegi évi 700 millió euróról 510 millióra, 2027-től pedig 460 millióra csökkentenék – ez 190, majd 240 millió eurós mínuszt és 30–35 százalékos vágást jelent. A szektor szereplői szerint ez nem pusztán megszorítás, hanem rendszerszintű kockázat: az egész rendszert veszélyezteti a filmgyártástól a moziüzemeltetésig.
A támogatási rendszert alapjaiban változtatta meg a 2016-os reform.
Ez hozta létre a ma is kulcsfontosságú állami filmes- és audiovizuális alapot, amelynek éves minimumát 700 millió euróban rögzítették. Az alapból nemcsak játékfilmeket és sorozatokat, hanem dokumentumfilmeket, animációs filmeket, sőt mozik felújítását, filmfesztiválokat és oktatási projekteket is finanszíroztak. A korábban széttagolt támogatási formákat egységes rendszerbe vonták. Kiszámítható éves keretet biztosítottak, amely a kulturális tárca költségvetéséhez kötődik, és nem függ a mindenkori politikai döntésektől. : lehetővé tette, hogy a produkciókat több évre előre tervezzék.
A mostani tervezett csökkentés azonban a mozik akadálymentesítésére és modernizálására, az iskolai filmpromócióra és az archívumok digitalizálására szánt forrásokat is megnyirbálná.
A szektor szerint a közvetlen és közvetett veszteségek rövid távon elérhetik az 500 millió eurót, ami munkahelyeket és beszállítói láncokat sodorhat veszélybe – különösen a független produkciók, a regionális gyártás és a művészfilmes szcéna van veszélyben.
A kormány szerint a cél a támogatások „racionalizálása” és hatékonyságuk növelése. 2027-től új keresletélénkítő eszközt vezetnének be: kulturális kedvezménykártyával („Carta Valore”) 180 millió eurós keretből támogatnák a friss diplomások kultúrához való hozzáférését, a támogatást mozi-, színház- és múzeumbelépőkre, illetve sajtó-előfizetések vásárlására fordíthatnák. A szakma azonban figyelmeztet: ez nem ellensúlyozza a kínálati oldal drasztikus forráskivonását.
A döntés nemcsak az iparág versenyképességét befolyásolhatja a nemzetközi gyártási piacon, hanem az olasz kulturális örökség digitális megőrzését és közönséghez juttatását is. Ráadásul a kulturális kiadások szűkítése nem új jelenség: a 2025-ös költségvetésben már csökkentették az örökségvédelmi, könyvtári és múzeumi sorokat is. A Manovra 2026 tervezet most a parlament elé kerül – a vita középpontjában pedig az áll majd, vajon túlélheti-e az olasz filmipar ezt a történelmi léptékű forráskivonást.
