Történelmi távlatokban mérhető károkat hagy maga után az Orbán-kormány

Ön feljelentést tett a gödi Samsung gyár által okozott súlyos mérgezés és környezetpusztítás ügyében. Kit jelentett fel, a gyár vezetőit, vagy a magyar kormány tagjait?

Ismét ismeretlen tetteseket. A gyár körüli botrányok miatt nem először tettem feljelentést; már akkor a hatósághoz fordultam, amikor nyilvánosságra került, hogy brutális mennyiségben bocsátott ki veszélyes, magzatkárosító oldószert. Ez két éve történt. A nyomozást a rendőrség néhány hónap vizsgálódás után bűncselekmény hiányával magyarázva lezárta. Az újabb feljelentésemet az elmúlt hetekben tettem, a környezet- és természetkárosítás gyanúja mellett immár hivatali visszaélés gyanújával is.

Miért próbálkozik újra?

Egyrészt a rendőrség indoklását nem tudom elfogadni, másrészt újabb tényállások merültek fel, főként a hivatalok és a döntéshozók felelősségét érintően. Elfogadhatatlan a kormánytagoktól az elmúlt napokban sokszor hallott érvelés, hogy nekik ezekről nem kellett tudniuk. Határozatok egész sora szól a szabálysértésekről, én pedig a parlamenti nyilvánosság elé tártam ezeket a botrányos ügyeket. Amikor a sajtóban is megjelent, hogy a gödi gyárból három év alatt 88 tonna veszélyes oldószer került a levegőbe, Orbán Viktort is kérdőre vontam a parlamenti ülésen. A miniszterelnök fenyegetően lépett fel, és úgy fogalmazott, hogy vagy „természetkárosítás” történt vagy „rémhírterjesztés”.

A környezetvédelemmel foglalkozó állami szervek sem léptek fel a Samsung ellen?

Sőt! A hivatal írta elő, hogy a gyár a veszélyes anyag jogszabályokból levezethető határértékének a 75-szörösét is kibocsáthatja. 

Nemrég a parlament fenntartható fejlődés bizottsága elé hívta az érintett minisztereket, Szijjártó Pétert és Lantos Csabát. Mit válaszoltak?

A mai napig semmit. Az akkugyárak botrányaival kapcsolatos bizottsági ülésekre Szijjártót eddig is mindig meghívtam, de egyszer sem jött el. Nem mer szembenézni a szakemberekkel, újságírókkal és helyi aktivistákkal. 

Pedig a Fidesz kétharmados fölénye érvényes a parlamenti bizottságokban is, leszavazni a kormánypártokat lehetetlen.

Ők a nyilvánosság erejétől félnek. Az elmúlt években balesetek, robbanások, tűzesetek és szennyezések részletei derültek ki, és szabálysértési határozatok sorozata került ki a sajtóba, melyek megmutatták, hogy itt nem elszigetelt esetekről, hanem egy rendkívül súlyos és kiterjedt rendszerproblémáról van szó, amiről a politika el akarja terelni a figyelmet. Az is előfordult, hogy amikor egy ülésen erre a kérdésre került a sor, a kormánypárti képviselők felálltak és kimentek a teremből. Ez már valami sokkal rosszabb, mint pusztán hatalmi arrogancia. A jelenlegi rendszerben a törvény hiába írja elő az ellenőrzési kötelességet a politikusok számára, azt a kormánypártok lábbal tiporják.

Akkor miért nem a képviselőket jelentette fel, hiszen az alaptörvény szerint a parlament felügyeli a kormányt és nem fordítva. Ha tehát a kormány is felelős lehet a szennyezésért, akkor annak tagjai is felelősek.

A rendszer úgy van kitalálva, hogy a döntéshozók lehetőleg megússzák a felelősségre vonást, a törvény betűje alapján a közvetlen felelősség csak jóval alacsonyabb szinteken mutatható ki. De azt el tudom mondani, hogy döbbenetes esetek egész soráról kaptam információkat, sokszor üzemeken belülről, és minden esetben megtettem a feljelentéseket. Itt gondolni kell akkugyárakra, feldolgozó üzemekre és akkuhulladékok illegális lerakására is. A rendszer odáig jutott, hogy a környezeti ügyekben felelős, politikailag teljesen súlytalan Lantos Csaba miniszter nem csak semmibe veszi miniszteri kötelezettségét, de próbálja akadályozni, hogy ügyeket tárjak fel: a munkámhoz alapvetően szükséges kérdésekre megtagadja a választ. Évek óta harcolok például az ellen, hogy elképesztő mennyiségben hordanak Magyarországra feldolgozhatatlan szemetet Olaszországból, ami mögött a magyar bűnözői körök mellett ott van az olasz maffia is. A hatóságok ezt nem tudták megállítani, a politika pedig nem akarta.

Azt mondja, hogy a kormány tudtával Magyarországot szemétlerakóvá alakítják át?

Ez történik. Kormányhivatalok nézték tétlenül az illegális szállításokat, vagy adtak ki teljesen megalapozatlan engedélyeket a hulladék behordására, olyan telephelyekre is, ahol láthatóan a feldolgozás semmilyen feltételei nem voltak adottak. Ilyen ügyekkel találkoztam Tamásiban, Pécsett, Kaposváron, Ácson, múlt évben Jászszentandráson, és még hosszan sorolhatnám. Független képviselőként nincsenek hatósági eszközeim, ennek ellenére eddig öt illegális lerakatot számoltattam fel, több helyen leállíttattam a további hulladékszállítást. Egy ezzel foglalkozó bűnözőt már börtönbe juttattam, két másik elkövető pedig a bíróság előtt áll. Még Rómába is elutaztam az ügyek teljes hátterének felderítéséért, ahol az olasz Képviselőház döntéshozói fogadtak. Eközben a magyar miniszter keresztbe tesz nekem. Csak idő kérdése, és meg fogom nevezni azokat a befolyásos szereplőket, akik a hatalmukkal visszaélve mindezt lehetővé tették.

Visszakanyarodva az akkumulátorgyárak ügyéhez, Orbán Viktor azt mondta, hogy az egész gödi ügy kamu. Pedig a Telex állítása szerint a kormány az ügy leleplezésére még a titkosszolgálatot is bevetette. Ön a kormányfővel szemben is azt állítja, hogy a megjelent valóban döbbenetes hírek tényszerűen igazak, tehát a Telex vonatkozó állításai helytállóak?

Ahhoz nincs szükség titkosszolgálati jelentésre, hogy tudjuk: veszélyes oldószerből rengeteg jutott ki a gyárból. Ez a mai napig megtalálható a hatóság online felületein, bármikor elolvasható. Csak a miniszter uraknak is olvasni kellene. Függetlenül a Telex cikkétől úgy gondolom, hogy teljes mértékben indokolt, hogy az olyan súlyú és veszélyességű üzemek működését, mint az akkugyárak, a titkosszolgálatok is ellenőrizzék. Ebben nincs rendkívüli, de hozzám ilyen jelentések nyilván nem juthatnak el. A kormánytagok viszont nyilván hozzáfértek, ha készültek ilyen jelentések. És a legfontosabb: csak a gödi gyár esetében a Göd-ÉRT Egyesület közzétett hatvan olyan dokumentált hatósági jelentést, amely a 2018 után bekövetkezett szabálysértésekről szólt. Ezek a alapján összesítve kb. 380 milliós bírságot kapott a cég. A dolgozók veszélyeztetése nem kamu, hanem tény, amit szó szerint több esetben is leírtak a hatóságok. Az pedig szégyenteljes lépés, hogy Szijjártó Péter tavaly év végén bejelentette, hogy újabb 133 milliárdos támogatást adtak a Samsungnak. Annak a cégnek, melynek a szabálysértéseiről mindent tudott a kormány.

Korábban egyedi kormánydöntések alapján az akkumulátor-gyártók 1200 milliárd forint közpénzt kaptak. Jóllehet, az állami számvevőszék utólagos vizsgálata szerint ez meglehetősen kockázatos döntés volt.

Szijjártó Péter még azt is elismerte, hogy 1500 milliárdot költöttek közvetett és közvetlen módon az akkugyárak és kapcsolódó üzemek ide telepítésére. Ez politikai döntés volt, ahogy az is, hogy az akkustratégia elindítása előtt nem végeztették el a „stratégiai környezeti vizsgálatot”, amit a jogszabályok is előírtak. Az üzemek többségét előzetesen „nem jelentős hatásúnak” minősítették, amivel mentesítették őket a szigorúbb engedélyezési eljárások alól. A kormány tehát hatalmi eszközökkel szolgálta az idegen cégek érdekeit.

Ha mindent tudunk, ha minden dokumentálva van, akkor ön miért akarta meghallgatni Szijjártó Pétert és Lantos Csabát?

Bizottsági meghallgatáson a miniszterek sokkal nehezebben beszélnek mellé, mert a szavaik hivatalos jegyzőkönyvbe kerülnek. Az utcán, újságírók elől futva elképesztő dolgokat mondtak, sokszor egymással ellentmondva. De az feltűnő volt, hogy a külügyminiszter csak azt igyekezett tagadni, hogy ő lobbizott volna gyárak bezárása ellen. Egy szóval sem merte cáfolni a Telex cikkének döbbenetes állításait a szennyezésekről. Na erről kérdezném meg hivatalos keretek között.

Illetve azt mondta, hogy ő maga is a településen él, s nem kívánja megmérgezni a saját gyerekeit. Ez hihető, nem?

Egy miniszternek nemcsak a saját családjáért, hanem az ország minden polgáráért felelősséget kell vállalnia. És a politikai felelősséget is vállalnia kell azért mert az akkustratégia ebben a formában egy időzített bomba. Az Orbán-kormány történelmi távlatokban mérhető károkat hagy maga után.

Tényleg akkumulátor-nagyhatalommá akarta változtattatni az országot a kormány?

Ez az kormányzati akkustratégia a nemzeti érdekek oldaláról nem igazolható. Sem biztonsági, sem környezetvédelmi, sem gazdasági oldalról. Ezek a cégek idehozták a szennyezést, és elviszik a profitot. Kormányzati hazugság, hogy az itt működő autógyárak miatt kellett ennyi akkumulátorgyár. Ki kell mondani, hogy az elektormobilitás „piszkos végét” szánta a kormány Magyarországnak. Az itt, kockázatos körülmények között, hatalmas víz- és energiafogyasztással gyártott akkumulátorok a gazdag európai városokban jelentenek majd tisztább levegőt. És még nem beszéltünk az akkuhulladékokkal kapcsolatos kötelezettségekről.

Rendszerváltásra van szükség: jogi eszközökkel, tudással, és megfelelő anyagi-személyi erőforrásokkal ellátott környezetvédelmi rendszert kell a romokon felépíteni. Világos feltételeket kell teremteni: ha egy üzem semmibe veszi a magyar törvényeket, a munkavállalók egészségét veszélyezteti, szennyezi a környezetét, akkor végleg be kell zárni, az állami támogatásokat vissza kell követelni, a felelősöket pedig a büntetőjogi elszámoltatás céljával bíróság elé kell állítani. Aki a magyar emberek egészségét és biztonságát veszélyeztetni, az kerüljön börtönbe.