Alapvetően változik meg a világgazdaság, az Orbán-kormánynak mutogatás helyett inkább rendeznie kellene a kapcsolatát az Európai Unióval

Az Egyesült Államok elveszíti hegemóniáját, új szereplő kér helyet a világ vezetésében. Még az optimista forgatókönyvek szerint is egy versengő széttöredezett világ(gazdaság) alakul, ehhez kell alkalmazkodni Európának és benne a Magyarországnak.

Az európai gazdaságok többé-kevésbé túltették magukat az orosz-ukrán háború okozta sokkon, ám alig kezdett egy kicsit kiszámíthatóbbá válni a világgazdaság, 2025 elején beiktatták Trumpot, aki azonnal vámháborúban kezdett az egész Amerikán túli világgal. Az amerikai elnök szimplán „csak” újra naggyá szeretné tenni Amerikát, legalábbis ez volt a meghirdetett célja a vámháborújának és az illegális bevándorlók deportálásának, akik nem mellesleg az amerikai gazdaság egyik legfontosabb munkaerő-utánpótlásai voltak. Az eredmény: lassuló gazdasági növekedés, a vámok miatt növekvő infláció, szétzilált világkereskedelmi kapcsolatok.

A jó hír, hogy az elemzők által jósolt vámsokk 2025-ben végül elmaradt. A kivetett vámokkal szemben a világgazdaság meglepően ellenállónak bizonyult. Ebben szerepet játszott – a mára már szinte mindenki által kiismert – trumpi tárgyalási technika is: az elnök nyitásként ráijeszt az áldozatokra, majd visszavesz a fenyegetésekből. Ezt történt a vámokkal is, amelyek végül jóval kisebbek lettek a beharangozott 50 százaléknál. Az átlagosan 10 százalékos sarc is növeli a költségeket, de egyrészt ezt könnyebben kigazdálkodják a cégek, amelyek cserébe egyfajta ígéretet kapnak, hogy jobban már nem fog fájni – már ha hinni lehet a naponta véleményt váltó amerikai elnöknek.

Épp ezért nagy a bizonytalanság: a régi, együttműködésre épülő szabályok kiüresedése, a globális együttműködés visszaszorulása, a szabad verseny gyengülése, a protekcionizmus feltámadása, az erővel való visszaélés fokozódása aggasztja a gazdasági szereplőket. A világ egyébként is átalakulóban van; az USA gazdasági egyeduralmának láthatóan vége, Kína egyre többet követelhet magának. Volt már kétpólusú a világ nem is olyan rég, s hogy a mostani polarizálódás nyomán jön-e egy új hidegháború, vagy bármi más, még nem tudni.

Egy biztos, a bizonytalanság. Ezt tükrözi a Nemzetközi Valutaalap (IMF) idén novemberben elkészített középtávú, 2030-ig kitekintő előrejelzése, amelyben a G20 országok várható fejlődését elemezte. A világ lefejlettebb 20 ország adja a világ GDP-jének 85, a világkereskedelemnek pedig 75 százalékát, vagyis ami ezen országcsoporttal történik, az jó eséllyel meghatározza a világ következő 4-5 éves fejlődését. Mégpedig 

A világgazdaság növekedési kilátásai közepesek és bizonytalanok – fogalmaz az IMF. Az okok összetettek: a „kereskedelempolitikai változások” (magyarán Trump vámháborúja) és a fokozott bizonytalanság akadályozzák a gazdasági növekedést, ha nem állítják helyre a nemzetgazdaságok a külső és belső egyensúlytalanságokat. Ráadásul negatív demográfiai változások súlyosbítják a fejlett országok már amúgy is meglévő termelékenységi problémáit, miközben számos G20 országnak költségvetési kiigazításokat kell végrehajtani. A közeljövőben mérsékelt lassulás várható a G20-ak növekedésében, ami az idén 3,2 százalékra csökken, 2030-ra pedig 3 százalékra. A fejlett gazdaságokban és a feltörekvő piacgazdaságokban a rövid távú növekedés várhatóan továbbra is jelentősen elmarad a történelmi átlagoktól. Eközben az Európai Unióban a rövid távú növekedés várhatóan kismértékben felgyorsul 2024-hez képest. A tartós politikai bizonytalanság és a fokozódó migrációs korlátozások számos fejlett gazdaságban tovább fékezhetik a beruházásokat és a fogyasztást, ami további kockázatokat jelent az eddig sem túl biztató növekedési kilátásokat nézve. A 2025 első felében tapasztalt, vámháborúval szembeni ellenálló-képesség lanyhulni látszik. Az idei év első felének konjunktúráját átmeneti hatások támogatták; a vámháború miatt előrehozott beruházások, a készletfelhalmozás hajtotta a növekedést és a világkereskedelmet. A népesség elöregedése egyre nagyobb mértékben hátráltatja a fejlett országok gazdasági növekedését, és ezek a folyamatok csak felerősödnek a következő években – mondják az IMF szakértői.

Üdvözlet az új világban!

A világgazdaság olyan átmeneti korba lépett, amelyben a korábbi, évtizedeken át érvényesülő mintázatok érvényessége egyszerre kérdőjeleződik meg. A globalizáció lendülete megtört, a nagyhatalmak közötti gazdasági és technológiai versengés élesebbé vált, és ezzel párhuzamosan egyre több ország fordul a stratégiai szuverenitást erősítő, védettebb gazdasági modellek felé – erre a magyar közgazdász-társadalom világított rá az idei vándorgyűlésén, ahol az elhangzottakat a rendező Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) öntötte 30 oldalas dolgozatba. (Az új időket jelzi, hogy ezt a dolgozatot az MKT a 16 szekcióülésen két nap alatt elhangzott előadások hangfelvételeiből a mesterséges intelligencia segítségével készítette el.)

A multipoláris világrend, a geopolitikai blokkosodás és a gazdasági széttöredezettség lassú, de mélyreható szerkezeti átrendeződést hoz, miközben a kölcsönös gazdasági függések fékezik a teljes szétválást. A kereskedelempolitikai eszközök – a vámok, a nem tarifális korlátok, az egymással párhuzamos, részben versengő szabályrendszerek – előretörése és az iparpolitika reneszánsza a 2008 óta tartó globalizációs lassulást végleg strukturális tendenciává emelte az MKT szerint. Vagyis nem átmeneti válságok egymásra épülésének, hanem egy új gazdasági világrend kialakulásának vagyunk a részesei.

A jelenlegi kilátások alapján a leginkább valószínű világgazdasági pálya a versengő regionalizmus: az egymással összekapcsolódó, de belül kohézióval rendelkező blokkok rendszere, ahol a siker kulcsa az, hogy az alkalmazkodás milyen gyors és milyen minőségű – állítja az MKT.

Mi lesz a háború végén?

Az átalakuló világgazdaság közepette is vannak olyan trendek, amelyek közvetlenebbül érinthetik a magyar, illetve az európai gazdaság közeljövőjét. Az egyik nagy kérdés, hogy az EU mit hoz ki a tartósan megváltozó világgazdasági összeköttetéseiből, a másik pedig az, hogy mit hoz majd az ukrajnai háború vége. Kinek mit, mondhatnánk. Ukrajnában egyszer, amikor megadatik a tartós béke reménye – ami egy esetleges fegyverszünet után akár több évet is kitehet –, megkezdődik a helyreállítás, aminek forrása nagy valószínűséggel az orosz állam zárolt vagyona vagy más orosz jóvátétel lesz, ami még a jövő zenéjének tűnik. Ukrajna számára jelentős felpattanást és gyors gazdasági növekedést hozhat már a tartós fegyverszünet is, így nagy üzlet lesz az újjáépítésben részvevő más európai és amerikai cégeknek is a konszolidáció. A magyar cégek, a magyar gazdaság közvetlenül nagyon keveset tud majd profitálni az ukrán újjáépítésből – köszönhetően az Orbán-kormány „bölcs és előrelátó” szomszédsági politikájának.

Több elemzővel és üzletemberrel folytatott beszélgetés alapján elmondható, hogy az a várakozás jelenleg a magyar gazdasági életben, hogy közvetett módon – a geopolitikai kockázatok csökkenése révén – a magyar gazdaság is profitálhat az ukrán helyzet konszolidációjából. Ha egyszer fegyvernyugvás lesz, az a regionális kockázatok csökkenésében, így a forint (további) erősödésében is megjelenik. A forint erősödésre a jegybank reagálhat akár a kamatok enyhítésével, ez pedig már olyan gazdasági stimulus, ami a tankönyvek szerint is többlet gazdasági növekedést hozhat. A kockázatok kiárazódásával csökkenhet a magyar államadósság finanszírozásának felára, vagyis a gazdaság levegőhöz, a költségvetés forrásokhoz juthat.

A béke önmagában nem gyógyír

Az Orbán-kormány egyfolytában az orosz-ukrán békétől várja a magyar gazdaság fellendülését, a 2022 óta tartó helyben járás okait ugyanis nem az uniós pénzek hiányában, a magas inflációban, az elhibázott költségvetési és gazdaságpolitikában találták meg, hanem a háborúban. A miniszterelnök által egy éve behangozott repülőrajt elmaradt – sőt egyes elemzők szerint merülőrajt lett belőle –, de nem azért, mert nem hallgattak el a fegyverek Ukrajnában.

A 2023–25 közötti három évben a magyar gazdaság nulla százalékos növekedést produkált. Ugyanebben a háborús „dekonjunktúrában” a lengyel GDP 6,2, a cseh gazdaság 3, a román pedig 5 százalékkal nőtt, annak ellenére, hogy ugyanúgy, vagy például

De példaként lehet hozni a balti országokat is, amelyek évekig néztek szembe az orosz provokációval, vagyis mondhatni valós háborús vészhelyzetben vannak, mégsem ült le a gazdaságuk.

Mint látható régiónk országait teljesen másként érintette a háborús hatás, mint hazánkat, ezért tévedés arra számítani, hogy egy békekonjunktúra önmagában gyógyír lenne a magyar gazdaság gondjaira. A gondok másutt vannak, a rendezetlen uniós kapcsolatoktól kezdve, a kiszámíthatatlan gazdaságpolitikán át, a stratégia hiányán túl is még ezer okot fel lehet sorolni. Magyarország választás előtt áll, amely lehetőséget ad arra, hogy az ország kifaroljon abból a zsákutcából, ahova vezették. Rendezni kell a kapcsolatokat a környező országokkal, az Európia Unióval, mert csak így – egy nagy egység részeként – erősödhet meg a gazdaság annyira, hogy az eljövendő válságokat túlélje. Mert ugyan mindenki arra számít, hogy az ukrajnai háború véget ér, de nem lehet kizárni az eszkaláció lehetőségét sem. Ez esetben Magyarország túlélése nagyban függ attól, hogy rendezni tudja-e kapcsolatait az Európai Unióval. Ehhez viszont magyar társadalomnak meg kell hozni a szükséges politikai döntést a közeljövőben.