„Hogy honnan jövünk, az a véletlenen múlik, mégis tartós hatással van ránk” – olvasható a „Honnan jövünk. Irodalom és eredet” című kiállításon a bécsi Irodalmi Múzeumban, ahol számos író gyerekkora és tágabb értelemben vett múltja idéződik fel, többek közt a nemrég Nobel-díjat nyert Krasznahorkai Lászlóé, illetve a szintén Nobel-díjas Annie Ernaux francia és Peter Handke osztrák íróké. A tárlat szerint a származás támaszt nyújthat vagy terhet is jelenthet, akik pedig el akarnak vagy el kell menekülniük előle, gyakran visszatérnek a gyökereikhez. A kiállítás elsősorban az osztrák irodalom eredettörténetére összpontosít a huszadik századtól napjainkig, de más nemzetek szerzői is feltűnnek benne. A tárlókban kéziratok, személyes dokumentumok, művészeti alkotások, film- és hangfelvételek mutatják be a szerzők felnőtté válását, az otthontól való elszakadásukat és a visszatérésüket.
Krasznahorkai László utóbbi, Visszatérés című szekcióban tűnik fel: itt látható a 2016-ban megjelent Báró Wenckheim hazatér című regénye kéziratának egy lapja az Osztrák Nemzeti Könyvtár (ÖNB) Irodalmi Archívumából, az író ugyanis maga kérte, hogy a 2020-ig összegyűlt irodalmi hagyatékát az Osztrák Nemzeti Könyvtár gondozhassa.
Krasznahorkai László maga kérte, hogy a 2020-ig összegyűlt irodalmi hagyatékát az Osztrák Nemzeti Könyvtár gondozhassaA tárlat a kézirat kapcsán megemlíti, hogy a regény főhőse, a báró évtizedek múltán szegényen tér vissza magyar szülőfalujába, de ott képtelen teljesíteni a helyiek magas elvárásait. A dokumentum mellett egy részletet is megnézhetünk Breier Ádám rendező Krasznahorkai Lászlóról szóló 2018-as A báró hazatér című filmjéből. A felvételen a szerző éppen visszatér szülővárosába, Gyulára, ahol meglátogatja azt a családi házat, ahol felnőtt. – Mindig nagyon megrendítő volt ide visszajönni – mondja Krasznahorkai a jelenetben, majd felidézi, hol voltak a virágágyasok, és hogy apja rózsákat termesztett, emiatt pedig ő utálja a kertészkedést, különös tekintettel a rózsákra, mert azokat mindig meg kellett dicsérni. Ezután megmutatja, hol volt a gyerekszoba ablaka, merre volt az ágya, és hol a bátyjáé. Aztán egy személyes történetet mond el arról, hogy renitens katonaként egyszer engedélyezték neki, hogy hazautazzon a szüleihez a gyulai házhoz, a szeretett városába. Amikor viszont megérkezett, az egyik nagymama kijött egy szobából, és komoly arccal közölte vele: „Édes fiam, anyád megölte magát”.
Ha lenne Magyarországon kompetens kormányzat, itt tartaná az írói hagyatékokat, de az biztos, hogy az írói hagyatékoknak most jobb külföldönAz író aztán egy vonaton zajló jelenetben folytatja a történetet, miszerint anyja öngyilkos akart lenni, de életben maradt. Mindennek oka az volt, hogy adósságba keveredett, mert fent akart tartani egy életmódot, amit nem lehetett, és apróbb adósságokat csinált, melyek fölgyűltek. Krasznahorkai szerint az anyja ezután megértette, hogy nevetséges volt az az összeg, amivel tartozott, mert azért nemhogy egy életet nem érdemes eldobni, de egy nejlonszatyrot sem.
Krasznahorkai László is külföldön helyezte biztonságba az irodalmi hagyatékátKrasznahorkai László 2021-ben: Ez a jelenlegi Magyarország engem inkább egy tök jelentéktelen őrültekházára emlékeztet, és nem vagyok elalélva attól, amit ezzel szembe tudunk állítaniA tárlaton személyes történetet mesél el Annie Ernaux is, aki szerint azok, akik társadalmilag felemelkednek, szégyent érezhetnek a származásuk és a volt közegük miatt, melyet hátrahagytak. A francia szerzőtől Super 8-as filmre rögzített családi felvételeket láthatunk 1972-ből, amikor a férjével és két gyerekével Bordeaux-ból Annecy városába költözött, ahol új életet kezdtek, a kamera pedig meghatározó eszköze volt az életüknek, mivel azzal rögzítették a mindennapi élményeiket. Ebben a kisfilmben az író megjegyzi, hogy az új lakóhelyükön életstílust váltottak, de Ernaux velük élő anyja továbbra is ragaszkodott a múlthoz, ezért is hordta még Annecy-ben is a virágos blúzát, melynek zsebébe zsebkendőt is a kockacukrot tett, az író szerint talán reflexből, mivel korábban, a háború alatt korlátoztak bizonyos termékeket.
A kiállításon a Dolgok galériája (Galerie der Dinge) nevű szekcióban olyan személyes tárgyakat láthatunk, melyek a szerzőkben szintén azt a közeget idézik fel, ahonnan érkeztek. Annie Ernaux-tól például édesanyja gyűszűjét állították ki, melyet az író elmondása szerint a szülő a görbe ujján hordott, míg Marlen Hobrack német írótól Carlo Collodi híres mesekönyve, a Pinokkió szerepel, melyet az író kilenc évesen kapott ajándékba az osztályfőnökétől, és a kötet azért volt fontos neki, mert ilyen tárgy nem volt az otthonukban.
Fergeteges szövegzuhatag Gyulán
Egy mondat Krasznahorkai Lászlótól címmel tisztelegnek gyulai civilek az irodalmi Nobel-díj idei kitüntetettje előtt decemberben 8-án délután 4-kor a helyi Mogyoróssy János Könyvtár különtermében. A szervezők arra kérnek minden irodalombarátot, hogy olvassanak fel egy-egy, számukra kedves, elgondolkodtató, érdekes, figyelemre méltó vagy különösen szép Krasznahorkai-mondatot (felhíva a figyelmet arra, hogy a Herscht 07769 – Florian Herscht Bach-regénye című mű ne szerepeljen, mert a 424 oldalas alkotás egyetlen mondat). Kérik, hogy az esetleges ismétlések elkerülése érdekében egyeztessék a szervezőkkel, hogy mely mondatot, szövegrészt szeretnék felolvasni.
Infó: Woher wir kommen. Literatur und Herkunft. Kurátor: Cornelius Mitterer, Kerstin Putz. Literaturmuseum der Österreichischen Nationalbibliothek. Bécs, Johannesgasse 6. Megtekinthető 2026. február 15-ig
