Itt a felmérés, a magyarok csaknem egynegyede tapasztalta, hogy megszűnt az az állami egészségügyi szolgáltatás, amelyre éppen szüksége lett volna

A szakorvost keresők közel fele szembesült azzal a közelmúltban, hogy nem sikerült megfelelő időn belül időpontot kapnia. Az idén ősszel a Népszava kérésére készült reprezentatív Publicus kutatás szerint a magyarok döntő többségének (69 százalék) van friss élménye az állami egészségügyi szolgáltatások elérhetőségéről. Ők az elmúlt egy esztendőben is próbáltak diagnosztikához, illetve orvosi vizsgálathoz jutni. Ám bő kétötödüknek (43 százalék) ez nem sikerült a megfelelő időn belül. A kormánypártok hívei jóval kisebb arányban (27 százalék), míg az ellenzék támogatói valamivel gyakrabban (49 százalék) számoltak be efféle kudarcukról. A politikailag el nem kötelezettek tapasztalatai inkább az utóbbiakéra hajaztak: 46 százalékuk nem jutott el a megfelelő időn belül szakorvoshoz.

Az állami egészségügyben mind általánosabbá váló sorbanállás mögött leggyakrabban a kapacitások korlátozása, vagy hiánya a végső ok. Ez mutatkozik meg azon esetek nagy részében is, amikor egy-egy szakrendelés vagy kórházi osztály átmenetileg vagy bizonytalan időre leáll.

A Direkt36 portál a múlt héten megjelent cikke friss adatot is közöl. E szerint 2024-ben az összes kórházi ágy 8,4 százalékán nem tudtak beteget fogadni, a budapesti intézményekben ez az arány meghaladta a 10 százalékot. A portálnak nyilatkozó, az egészségügyi irányítás működését ismerő forrás arról beszélt, hogy az intézményeken óriási a nyomás, hogy ne látszódjék a szakemberhiány, ezért osztályok, kórházi részlegek leállításával próbálják a kényszerű kapacitás-csökkenést „elfedni.”

A már említett, a Népszava kérésére készült Publicus felmérésben arra is rákérdeztek, a lakosság mekkora részének okozhatnak közvetlen sérelmet az így eltűnő ellátások. E szerint a megkérdezettek közel negyede (22 százalék) tapasztalta a megelőző esztendőben, hogy megszűnt valamely állami egészségügyi szolgáltatás, amire neki személy szerint szüksége lett volna.

A szolgáltatások felfüggesztése mögött nem csupán az orvosok, hanem egyre nagyobb arányban az ápolók hiánya áll. Balogh Zoltánnak, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnökének becslése szerint nagyjából 14 ezer ápoló hiányzik a felnőtteket ellátó rendszerből. A Magyar Kórházszövetség idei őszi konferenciáján egyéb baljós jelekre is figyelmeztetett. Így például arra, hogy ha nem sikerül több fiatalt a betegágyak mellé csábítani, súlyosan elöregedhet a ma még átlagosan 47 éves ápolói kar, hiszen már most is több mint húszezer szakdolgozó tartozik az 50 pluszos korosztályba. Ráadásul az elmúlt egy évben több ezerrel csökkent a szakdolgozói kamara által nyilvántartott aktív tagok száma.

A Népszava szerdán megjelenő Szike podcastjának legfrissebb adása is arra keres választ, hogy miként fordulhat elő, hogy egy közép-magyarországi intézmény üresállásaira jelentkező hat ápoló közül négy már másfél héten belül feladja. Az adásban beszélő Pápai Tibor, a felnőttképzésben is oktató szakember szerint ugyan a fiatalok megnyerésére számos programot visznek az iskolákba a szakmai szervezetek, de ha a szülő nincs jelen ezeken, akkor kevés az esélyük az eredményes toborzásra. „A pályaválasztás során az i-re a pontot a szülő teszi fel. Nem a gyermek dönt, az esetek jelentős részében a szülő, és aki most mindenhol azt hallja, hogy az egészségügy nem egy jó hely.”

A szülők jellemző véleménye kitűnik a Publicus már említett kutatásából is. Ott azt tudakolták, hogy ha a gyermeke most állna pályaválasztás előtt, javasolná-e neki, hogy ápolónak tanuljon? E kérdésre a szülők mindössze 30 százaléka válaszolt igennel, míg 54 százalékuk határozottan nem mondott. Az ápolói pálya perspektíváiról a FIDESZ-KDNP támogatói az átlagosnál jobb véleménnyel vannak, 42 százalékuk látná szívesen gyermekét a jövőben a "kórházi ágyak mellett". Az ellenzék támogatói és az el nem kötelezettek hasonlóan visszafogottak e tekintetben, csupán 29, illetve 30 százalékuk tartaná jó választásnak az ápolói pályát a saját gyermeke számára.