Elkészült a felmérés, három és félszer annyi magyar tartja jobbnak a magánorvosokat, mint az államiakat

Vajon hol vannak a jobb szakemberek: a súlyosabb esetek tömegeit kezelő állami vagy a fizetőképes betegekért versengő magánellátásban? Mivel nincsenek az egészségügyi szolgáltatók szakmai munkáját objektíven összemérő nyilvános kimutatások, csak a páciensek hallomásai és tapasztalatai alapján alkothatunk erről véleményt. Ebben segített a Publicus Intézet, amikor a Népszava kérésére erre is kitért a szeptemberi reprezentatív kutatásában. Mint kiderült, a legtöbb felnőttnek van friss saját tapasztalata is az egészségügyi szolgáltatásokról: 43 százalékuk kifejezetten gyakori ügyfél, s további 30 százalékuk is legalább egyszer-kétszer megfordult az elmúlt egy évben valamilyen egészségügyi intézményben.

A többség változatlanul a közellátásban keres gyógyírt a bajára. Saját egészségügyi problémája orvoslására a megkérdezettek mintegy háromnegyede (72 százalék) járt állami egészségügyi intézményben, és csak a negyedük (27 százalék) fordult valamely magánszolgáltatóhoz az elmúlt esztendőben. Ez utóbbi érték azt is világosan mutatja, hogy az évtizedek óta oly dinamikusan fejlődő magánellátók színre lépése még mindig csak a betegek töredéke számára teremtett valódi szolgáltatási alternatívát. Ezt a tisztább képet az segített megmutatni, hogy e kérdéspárnál kérték a válaszolókat: most tekintsenek el a két, már a rendszerváltás előtt is erősen magán-finanszírozott egészségügyi szolgáltatástól, a szülészet-nőgyógyászattól és a fogorvoslástól.

Amikor a kutatók megkérdezték, hogy hol jobbak az orvosok?, az eredmény a magánszolgáltatók előnyét mutatta. Noha sokan nem vállalkoztak a különbségtételre (28 százalék), s a válaszolók bő harmada (36 százalék) szerint pedig „ugyanolyanok” mindkét szektorban, több mint háromszor annyian (28 százalék) tartották jobbnak a magánorvosokat, mint az államiakat (8 százalék). Ez az összkép, az egyes társadalmi csoportokat tekintve, igen érdekes részleteket rejt. Mindenekelőtt azt, hogy még a különböző szolgáltatónál dolgozó orvosok képességeinek általános megítélése is erősen függ a megkérdezettek pártszimpátiájától. A kormányzó pártpár támogatói szemében ez a „verseny” meglehetősen kiegyenlített: egyharmaduk (33 százalék) szerint ugyanolyan jó szakemberek a két szektor orvosai, a véleményt formáló másik harmaduk pedig szinte fele-fele arányban tartja jobbnak az állami (16 százalék), illetve a magán (17 százalék) szolgáltatók doktorait. Nem így az ellenzék támogatói: közülük mindössze 1 százalék szerint jobbak a közszolgálatiakat, míg 38 százalék a magánorvosok képességeiben hisz inkább. A pártválasztásukban egyelőre bizonytalanok véleménye szinte éppen félúton áll az említett kettő között: 8 százalékuknál az állam, 28 százalékuknál az egészségügyi vállalkozások orvosai a favoritok, míg 35 százalékuk látja döntetlennek a szakmai versengést.

E kutatás különös értéke, hogy arra is rávilágít, miként függ össze a személyes tapasztalatokkal a két nagy szektor orvosainak szakmai megítélése. Az még nem igazán meglepő, hogy azok, akik az állami egészségüggyel kerültek kapcsolatba, az átlagosnál nagyobb arányban ítélik jobbnak az ottani orvosokat, s ennek tükörképét mutatja a magánszolgáltatók pácienseinek a véleménye. Ez lehet egyfajta önigazolás eredménye is. Az már figyelemre méltóbb, hogy az utóbbiak között sokkal elterjedtebb az a meggyőződés, miszerint az orvosok itt is ott is ugyanolyanok (48 százalék) szemben az állam betegei közötti 33 százalékkal) A legmeglepőbb mégis talán az, hogy az állami orvosok az összevetésben a legjobb értékelést azoktól kapták, akik az elmúlt évben mindkét szektorban szereztek tapasztalatokat: az ő 10 százalékuk a közszolgáló doktorokat látta profibbnak. A kutatás szolgált egy igazán paradox eredménnyel is. Az általános, azaz az „össztársadalmi vélekedés” megoszlását ugyanis legpontosabban azok véleménye tükrözte, akik sem állami, sem magánegészségügyi szolgáltatóval nem kerültek kapcsolatba a közelmúltban.