Nem tesz jót a betegek ellátáshoz való hozzáférésének az, hogy az orvosok egyszerre dolgozhatnak az állami és a magánszférában is – jelezte hallgatóságának Ónodi-Szűcs Zoltán, az Orbán-kormány volt egészségügyi államtitkára, a Debreceni Egyetem kancellárhelyettese a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség balatonfüredi konferenciáján.
Az e témában doktori disszertációra készülő szakember ismét emlékeztetett arra, a lakosság az az alapvető élménye az egészségügyi közellátásról, hogy hosszú a várólista, és a rendeléseken a várakozási idő, valamint orvoshiány is van. A gyógyítók pedig – szerinte – azért nincsenek elegen az állami rendszerben, mert a hálapénz betiltásával elveszett jövedelmüket a kórházak falain kívül próbálják pótolni, azaz kettős, úgynevezett dualpraxist visznek.
A magánszektorban sincs elég orvos, de vannak, akik már itthon is elérték az amerikai fizetéseketEz a probléma nem csak a magyarországi közellátást feszíti, a világ számos országában kínlódnak a kettős praxis okozta feszültségekkel. Ónodi-Szűcs Zoltán már korábbi konferenciákon is elmondta:
a részrehajlással semmiképpen nem vádolható WHO egy 2024-es kiadványában arra jutott, hogy a kettős praxis növeli a várakozási időt, rontja az állami ellátás minőségét, ahol ez a szakemberek hiányzásához, a munkaidejük való takarékoskodásukhoz (kevésbé finomkodva: elblicceléséhez) vezet, valamint hozzájárul a területi egyenlőtlenségek kialakulásához.
A volt államtitkár véleménye szerint, az egészségügyi ellátások bizonyos térségekben történő szüneteltetése is e következmények közé tartozik. (Az a Direkt36 júniusban publikált elemzéséből ismert, hogy 2020-tól 770 kórházi osztályt zártak be hosszabb rövidebb időre. Ezek harmadát azért, mert nem volt elég orvos és szakdolgozó, illetve eszköz a betegek ellátásához. A magánszféra erősödésének egyik hajtóereje az állami ellátás hézagossága.)
Rossz idők járnak a magánegészségügyre is, a munkavállalók mintegy tíz százalékát elbocsátották a Duna MedicalnélAz egykori államtitkár szerint, ha elfogadjuk a WHO megállapításait, akkor az teljesen téves álláspont, hogy a magánegészségügy segít az állami ellátáson, és megmenti a betegeket, s ennek éppen az ellenkezője igaz.
Ónodi-Szűcs Zoltán úgy látja: új korszak kezdődött a közellátásban, amelyben a hagyományos korrekciós eszközök nem működnek. Azaz ki kell kikényszeríteni a változást, azaz elkerülhetetlen a kettős praxisok működésének szabályozása. Véleménye szerinte csak az a kérdés, hogy ebben a szakpolitika meddig tud, és hajlandó elmenni. Utalt arra, hogy a témával foglalkozó egyes elemzések azt állítják, hogy csak a dualpraxis teljes tiltása tudja a jelenség negatív hatásait megszüntetni.
Gyógyító 300 milliárd – Kóka János volt egészségügyi miniszter szerint vállalatok is finanszírozhatnák a magánorvoslástTöbb a kára, mint az előnye
Egy a National Library of Medicine tudományos folyóiratban megjelent elemzésből is kiderül, hogy azokban az országokban, amelyekben az orvosok a magán és a közellátásban is dolgoznak a negatív hatások messze meghaladják a pozitívumait. Ahogy a szerzők összefoglalták a duálpraxis engedélyezésének előnyeit: az kiegészítheti az alacsony közszolgálati béreket, segíti az állami intézményeket a munkaerő megtartásában, s így olyan helyeken is biztosíthatnak szolgáltatást, ahová egyébként nem jutna orvos. Ugyanakkor arra is ösztönözheti a kettős praxisban dolgozókat, hogy a fizetőképes betegeket az állami ellátásból a magánellátásukba irányítsák. További lehetséges negatív hatás, hogy az egészségügyi dolgozók kibújhatnak a közszférában betöltött feladataik alól, csökkenthetik az ott nyújtott szolgáltatásaik mennyiségét. Az ennek hatására megnyúló várólisták pedig növelik a magánszektor iránti keresletet.
