Itt a vége, mégis el kell engednünk Vlagyimir Putyint

Miként értékeli energetikai szempontból Orbán Viktor washingtoni tárgyalásait?

Eddig halogatott a kormány, most már kénytelen hátrálni is.

Ugyanazt a mozit néztük? Én magyar sikerjelentésekre emlékszem.

Politikai szinten a magyar kormány valóban a lehető legtöbbet kihozta a helyzetből. Elvégre nem egy nagykövet, hanem, több politikai és gazdasági megállapodásba ágyazva, maga az amerikai elnök tudatta a magyar kormányfővel, hogy az orosz energia ügyében eddig és nem tovább, itt a fal. A Nyugat az ukrajnai háború három évvel ezelőtti kitörése óta szorgalmazza, hogy orosz energiamegrendeléseit minden állam mondja le. Az, hogy az Orbán-kormány ehhez eddig nem csatlakozott, voltaképp érthető. Az energiaárak elszálltak, lehetett remélni a háború gyors lezárását, sokan átmeneti mentességet kértek. Ám az Európai Unió és az USA most már a vonakodókat is teljes és végleges leválásra szorítaná. Mit is mondott a magyar kormány akár csak szeptemberben is? Nem hátrálunk, nem válunk. Azóta mégis lekötöttünk összesen évi egymilliárd köbméter tengeren szállított cseppfolyósított földgázt (LNG). Ez a magyar fogyasztás durván 15 százaléka. Igaz, nem tudjuk, mi lesz vele, eljut-e hozzánk, itt marad-e és ebből az sem következik, hogy csökken az orosz beszerzés. Korábban Oroszországon kívüli nukleáris fűtőelemről sem esett szó. Aztán képbe kerültek a franciák, most pedig amerikait veszünk. A legellentmondásosabb az olaj. Hamarosan érvénybe lép a Rosznyefttyel és a Lukoillal folytatott üzletelést tiltó amerikai határozat, ami alól – legalábbis Orbán Viktor szavai alapján – valamiféle mentességet kaphatunk, az eddigi szokásoknak megfelelően bizonyára határidővel, vagyis valószínűleg az amerikaiak által közölt egy évre. A határidőről kialakult kis vita a két fél tárgyalási jegyzőkönyvének egyeztetésével elkerülhető lett volna. Mindenesetre ez a játéktér is szűkül.

A Lukoillal üzletel egyáltalán a Mol? Az ukrán elnök tavaly rendeletben tiltotta meg az orosz cég olajának a területükön keresztüli szállítását.

Valóban, de a tilalom miatt most a Mol már az ukrán határ előtt megveszi a Lukoil-olajat, így az orosz cég nem kerül üzleti kapcsolatba Kijevvel.

Orbán Viktor gázbehozatali engedélyt is említett, miközben ilyen amerikai tilalom sincs.

Ez valóban nehezen értelmezhető. Bár a Török Áramlat nevű orosz-magyar gázútvonal szerb szakaszát orosz többségi tulajdonosa miatt érhetik szankciók. Orbán Viktor talán ez alól kért felmentést. Hát, good luck. Szerbiával kevésbé bánik kesztyűs kézzel a Trump-adminisztráció: orosz háttere miatt nemzeti finomítójuk egy hónapja nem kap olajat. Az amerikai szankciós fenyegetéssel a Lukoil román és bolgár finomítója is hasonló gondok elébe néz, ahol szerintem a német Rosznyefty-finomítók példája alapján a helyi kormány, ha nem is államosítással vagy elkobozással, de valamiképp átveheti a tulajdonjogot.

A Molt az eladó környékbeli energiaérdekeltségek vevőjelöltjeként emlegetik.

Bár most tényleg nagyon olcsó a terjeszkedés, a Mol helyében háromszor is meggondolnám a sajátos felállás jogi és politikai kockázatait. Eleve biztonságosabb lenne egy ilyen vásárlás előtt leválni az orosz olajról.

Mostani ismereteink alapján mit jósol, honnan fogunk gázt venni?

Ismétlem, az Orbán-kormány eddigi döntései nem nevezhetők teljesen ésszerűtlennek, hisz az orosz kapcsolat mindennemű ellenkező feltételezés dacára olcsóbb a többinél. Elnézve az LNG-tárgyalásokat és e szállítások környékbeli árait, legfeljebb elméleti alapon tudták azt az oroszhoz közeliként beállítani. Az új források melletti legfőbb érv az ellátásbiztonság és a nemzetközi politikai kényszerek. A háború még mindig tart. Bár a magyar kormány úgy hátrál, hogy bármikor vissza tudjon lépni, nem látjuk, egy esetleges béke miként hatna az oroszellenes szankciókra. Az uniós tervek alapján a háborútól függetlenül is le kellene válni az oroszolaj- és -gázbehozatallal. Még ha ennek ellen is állnánk, a nyomvonalállamok, például Bulgária, erre hivatkozva szintén leállíthatják irányunkba az orosz gáz továbbítását. Az EU-ba igyekvő Ukrajna pedig a Barátság-olajvezetéket zárhatja el. A csöveket végzetes bombatalálat is érheti: akkor szintén vége a történetnek. Valós leválás helyett lehet játszani „kazah” olajjal, „török” vagy „azeri” gázzal, de ez nagyon kockázatos és akár egy köztes szereplő is fennakadhat valamely ellenőrzési rendszeren. Most a német schwedti finomítóba kerül így kazah olaj, amit ők is átmenetinek tekintenek, de Brüsszel ennek is gátat vetne, az amerikaiak pedig még keményebbek. Persze a leválás is hordoz nehézségeket és kockázatokat. Ilyen például a hosszú távú gázszerződés felmondási ügye. Ha a magyar fél fizikai akadályok híján lép, az oroszok hatalmas kártérítést követelhetnének rajtunk. Elvégre az orosz Gazprom, az EU-ban egyedülálló módon, a magyarországi szállításokat 2022-ben és azóta is centire betartotta. A Bulgárián keresztüli gázszállítás ellehetetlenülése esetén viszont a Gazprom bajosan perelhetne minket, inkább mi őket. Magyarország megtehetné azt is, hogy miközben ragaszkodik az orosz olajhoz és gázhoz, csendben mégis felkészül a váltásra. Így egy erre vonatkozó esetleges politikai parancs már könnyen végrehajtható lenne.

A kormányoldal szerint az EU kétarcú, mert több tagállam még mindig sok LNG-t, valamint „átcsomagolt” vagy üzemanyaggá finomított olajat vesz Moszkvától.

Az Uniónak jelentős mennyiségű, a tiltások miatt kieső orosz olajat és dízelt kell pótolnia. Közben az orosz kivitel sem állt le, bár a finomítóik elleni ukrán támadások miatt utóbbié akadozik. Az uniós behozatalba kerülhet homokszem, ellenőrzési hiba, de ennek jelentőségét nem túloznám el. Szándékos, állami szintű csalást nem látok. Inkább az a gond, hogy ha az orosz helyett veszek mondjuk amerikai dízelt, akkor Ázsiába ahelyett orosz kerül és ugyanott tartunk. Így osztom az uniós olajpiaci intézkedésekkel kapcsolatos kételyeket. Az eddigi korlátozások, például az olajársapka, csekély eredménnyel jártak. 2022-ben az orosz olajra kivetett vámokkal gyorsabban juthattunk volna hasonló eredményre. A nemzetközi kínálat bővülése viszont javítja a korlátozások hatékonyságát. Az LNG esetében sem látok kétarcúságot: eddig nem volt tiltott a behozatal, most az lesz. Ráadásul a földgázszállító hajók jobban nyomon követhetők és Ázsiába irányításuk se olyan könnyű.

Akad, aki szerint egy energiacégvezető szankciók alatt már ne nagyon írjon alá új megrendelést, másoknak viszont éppenséggel egy hosszú távú szerződés lemondásakor remegne a tolluk.

Utóbbival egyet értek: gazdasági károkozásért, vagyonvesztésért sokat lehet ülni. Szankciós környezetben nem is feltétlen a megrendelés számít, hisz már az elszámoló bank rendszere letilthatja az ügyletet. Persze mindent meg lehet próbálni, Kínán keresztül fizetni vagy teherautóval kicipelni a pénzt, de ez rettentő kockázatos és az amerikaiak nagyon figyelnek. Állami szinten csak a tiltásokat minden kétséget kizáróan megkerülő megoldásokat tudok elképzelni.

De, legalábbis Orbán Viktor szerint, amíg ő és Donald Trump kormányoz, mi mentesülünk.

Erre azért nem vennék mérget. Ki tudja, mi lesz egy év múlva.

Az erkölcsi szempontokat is figyelembe véve mennyivel lenne drágább a más forrásból beszerzett olaj és gáz?

Erkölcsi szempontok léteznek, de azok az árkérdésektől függetlenek. Lehet, hogy az ügy már nem oszt és nem szoroz Budapest és Brüsszel viszonyán, vagy a leválás javítana a megítélésünkön, nem tudom. Azt látom, hogy más államok, például a csehek vagy az osztrákok, leválásuk óta többet fizetnek. Igaz, nem végzetesen sokkal. Magyarország szempontjából gázban és olajban is 5-15 százalékra teszem a váltással járó drágulás lehetséges mértékét. Az, hogy ez sok vagy kevés, megítélés kérdése, de a bruttó hazai össztermék körülbelül fél százaléka, ami azért sok százmilliárd. Igaz, eme főleg szállítási felár idővel simulhat. Azt nem állítanám, hogy az orosz ár alá kerülnek, hisz ez függ az oroszoktól is. De bővül a horvát LNG-lefejtő és 2027-től elvileg a Fekete-tenger román szakaszán is megindul a gázkitermelés. Kérdés, onnan mennyi jut ide. Az olajügy bonyolultabb: más útvonal, más termékek, más ár, a finomítókat és az üzleti modellt is át kell alakítani. Ez a váltás a Mol nyereségét biztos apasztaná, de az elmúlt évek során a magyar állammal együtt elég sokat nyertek az olcsó orosz olajon: van miből veszteni.

Csővita is zajlik. Most akkor hány olaj- és gázvezetékünk van és ezek mire elegek?

Osztrák, szlovák, horvát és román gázvezetékeink bőven elegendők akár a teljes ország eltérő forrású ellátására is. Olajban látok bizonytalanságot, valószínűleg szükség lehet az Adria horvát szakaszának bővítésére. De ehhez a Molnak igényelnie kellene a cső teljes használatát, ami eddig nem történt meg. Egy nagy megrendelés nyilván a fajlagos szállítási díjat is csökkentheti.

Mi a véleménye arról, hogy Washingtonban megvédtük a rezsicsökkentést?

Nem sok. A támogatott hazai lakossági energiatarifák vajmi kevés kapcsolatot mutatnak a piaci alapú beszerzési árakkal. Előbbiek leginkább a támogatást nyújtó központi költségvetésre hatnak.

Tehát Trump-barátság ide vagy oda, előbb-utóbb le kell válnunk az orosz energiáról?

Igen, szerintem a kényszerek ma erre mutatnak. Inkább azokat az egyre valószínűbb tényezőket érdemes végiggondolni, amik miatt ezt nem úszhatjuk meg. Persze ha nem köszönt ránk a béke.