Akár a sziklamászás – Cserháti Évával rejtélyes családregényről

Spanyol szakot végzettként, spanyolos műfordítóként vélhetően az 1936–39-es spanyol polgárháborúról is több ismerettel rendelkezik, mint egy átlagos magyar olvasó. Tudvalévő az is, hogy már vagy másfél évtizede elhatározta, hogy regényt ír eme huszadik századi történelmi eseményről – ami most meg is valósult A múlt lankáival. Mi az, ami ennyire foglalkoztatta a témával kapcsolatban?

A kétezres években hét évig Spanyolországban éltem, és napi, élő tapasztalat volt, mennyire mélyen meghatározza még mindig a társadalmukat ez a korszak. Az akkori párom családját is sújtotta a polgárháború utáni üldöztetés. Ő maga is Franco-ellenes tevékenységet folytatott, amiért aztán el kellett hagynia az országot. Elég sokat olvastam a témában, továbbá a spanyol anarchistákról, a Franciaországban élő emigránsokról. Egyszóval személyes, testközeli tárgykör volt számomra.

És miért kellett ennyi sok idő, hogy az elhatározását tett kövesse?

Mert elsősorban a nőtörténet, azon belül is a magyar nők története felől szerettem volna megközelíteni a fegyveres ellenállást. A köztársaságiakat támogató baloldali nemzetközi brigádokban önkéntes szolgálatot teljesítő nőkről viszont semmit nem lehetett tudni, hiába bogarásztam végig utánuk az internetet. Se könyv, se forrásanyag. Azért két-három évente ismételten nekiláttam, míg végül három-négy éve felkerült a hálózatra egy orosz levéltárból kinyert adatbázis, amely a nemzetközi brigádokban szereplő nők nevét listázta. Ebből kiírtam a magyar vagy az általuk magyarnak gondolt neveket, és egyenként a nyomukba eredtem.

A regénybeli regényíró Fischer Emese Sára, aki maga is e nők előélete után kutat, egy helyütt megjegyzi, hogy már akár monográfiát is összeállíthatna a témából, ám végül egy regény megírása mellett dönt – ahogy ön is. Mi áll a választás hátterében? Hiszen egy monográfia is hiánypótló lenne.

Hiába is kutattam éveken át, nem vagyok történész, aki mindezt tudományos nyelven közzétenné, ismeretterjesztő formában megírni pedig eszembe sem jutott. Olyan hatalmas anyagról van szó egyébként, amely messze túlnő egyetlen könyvön, és én amúgy is a fikciós forma mellett törtem lándzsát, hogy mindezt egybeláttassam egy másik történettel, minden könyvem vesszőparipájával: a múlt bemutatásával annak érdekében, hogy többet megtudjunk a jelenünkről. Erre pedig a fikció adja a legjobb lehetőséget.

Lovagolnék kicsit még a formán: bár A múlt lankáiban is jelen van a titokzatosság, a rejtély, a családi tragédiák többnemzedéknyi elhallgatása utáni nyomozás, mégsem az írói munkásságát eddig meghatározó krimi műfajában alkotott ezúttal. Hogy határozná meg A múlt lankái műfaját?

Amennyiben feltétlenül kategorizálni kell, mintegy mankót adva az olvasóknak, akkor úgy fogalmaznék: családregény rejtélyekkel. Ez egy szépirodalmi regény, amit másképp írtam, másképp szólaltattam meg, mint a krimijeimet, de mégis a rám jellemző módon.

Az feltétlenül önre jellemző, hogy minden egyes regényéhez sajátos szerkezetet alkot. Most, ebben az európai kontinensen is túlnyúló történetben a megírás története is szerepet kapott. A már említett szereplő-elbeszélő Emese 2021-beli munkanaplói érdekes feszültséget teremtenek a 2005-től datálható kutatásaival, illetve a regényként megírt spanyol polgárháborús eseményekkel.

Volt több ötletem is a regény formájára, de egyik sem bizonyult kellően szórakoztatónak számomra, mígnem rájöttem, hogy engem az a hang érdekel, amely az írás egy korai fázisában a sziklamászáshoz hasonlította a regényírást a munkanaplójában.

Ez a metafikciós keret nemkülönben a történelemírás és a kitalált szövegek bonyolult kapcsolatát is próbára teszi.

Már a K. É. Z. krimitörténeteiben is fikciósan jelentek meg a történelmi szálak, régóta foglalkoztat ez a dolog. Aztán rátaláltam Hilary Mantel brit történelmi regényíró mottónak is választott soraira, amelyekben azt mondja, hogy ami nem megismerhető a történelemben, az a fikcióban éppen olyan jelentős szerepet kap, mint a tények. Ezzel nagyon tudtam azonosulni, mert különösen izgatott, hogy ha valaki, mint a regénybeli Emese, a saját és a családja történetét írja, de annak vannak nem megismerhető részei, akkor azok hogyan fognak megmutatkozni a szövegében – és ezek mit is jelentenek az írójuk számára, aki ennyire közel van a történésekhez.

Ha már szóba került az öttagú nyomozócsoport, a K. É. Z.: A múlt lankáiban többször is megidéződik az első krimije, A Sellő titka történelmi inspirációja, a görög gyermek menekültek magyarországi elhelyezése. Ez pusztán afféle szerzői geg lenne?

Azzá vált. Amikor az Angliába menekített és ott befogadott több ezer baszk gyerek történetét kutattam, rá kellett jönnöm, „ezt” tulajdonképpen már megírtam egyszer A Sellő titkában, kár lenne erre mennem ismét, így elengedtem ezt a szálat.

Számomra hasonló érdekesség volt az egykori Parabolából és Ludas Matyiból közismert Árkus József felemlegetése történelmi szerzőként.

Én magam is roppantmód elcsodálkoztam, amikor a nemzetközi brigádok kapcsán kutakodva belebotlottam az 1964-ben kiadott A brüsszeli Magyar Század című könyvébe – ez valóban ő lenne, akit a televíziós műsorból ismertem? Ő volt a szerzője, bizony, ráadásul neki köszönhetők azok a gyönyörű mondatok, amelyek a szakirodalomban szinte kivételes módon említik meg a nőket: „…ki kell még emelnünk egy nélkülözhetetlen körülményt. Azt ugyanis, hogy az antifasiszta harc szürke és fegyvertelen közkatonái a nők voltak.” Ugyan nem nevesíti őket, de már ennek is nagyon lehetett örülni.

A regényben ezzel szemben éppen a nők vannak előtérben, a férfiak jobbára csak említés szintjén, kivéve az új-zélandi Douglas Jolly doktort, aki több ezer műtétet végez a magyar Basch Annamária segédlete mellett a fronton, s a harctéri sebészet szakmai tapasztalatairól könyvet is írt. Azonfelül ön egy róla szóló szakmunka elkészítésében is részt vett a kutatásai közben. Hogy került minderre sor?

Amikor rátaláltam a nőkre, a legtöbb adat Basch Annamáriához kötődött, ő pedig Jolly doktorral dolgozott együtt. Ezen a szálon jutottam el a Nemzetközi Brigádok Brit Barátai weboldalra, ahol Mark Derby új-zélandi történész tett közzé egy fényképet, azt tudakolva, Jolly mellett ki látható még a fotón. A női alak Basch Annamária volt, rögtön felismertem, így válaszoltam is Derbynek, aki monográfiát készült írni Jolly munkásságáról, és örömmel vette segédletemet, magyarországi levéltári kereséseimet, valamint megosztotta velem Basch és Jolly francia nyelvű levelezésének fennmaradt darabjait. Sokat leveleztünk mi is, átolvastam a kéziratot, a spanyol és a katalán részeket is lektoráltam. Tavaly jelent meg végül az életrajzi kötet Frontline Surgeon: New Zealand Medical Pioneer Douglas Jolly címmel. Hoztam is magammal egy példányt belőle a budapesti könyvfesztiválos bemutatóra. Teljesen beleszerettem Jolly alakjába, nagyon szép volt a magyar műtősnővel való kapcsolatának története.

A Long Mynd-i táj is rabul ejti írót-szereplőt-olvasót egyaránt. Helyszínként maga is szereplővé lényegül át. Van hozzá konkrét kapcsolata?

A regény munkacíme „Dombok” volt, értve alatta a budai hegység lankáit, a spanyol Benicàssim település melletti Desert de les Palmes vonulatait, vagy a brit szigeti Long Mynd dombhátait. Szimbolizálva a kutatás és a történetírás folyamatát: megmászod a dombokat, kinyílik előtted a táj, valamint megpillantod a mögötte lévő újabb emelkedőket is. A Long Mynd számomra spirituális hely. Én Shrewsburyben élek, Birminghamtől 80 kilométerre, Wales és Anglia határán, a Long Mynd pedig tőlünk 20 kilométernyire terül el, itt laknak a barátaink, kijárunk ide futni – ha ott vagyok, nagyon egynek érzem magam, nincs külön magyar és angol énem.

+1 KÉRDÉS
A regény mellett két új antológiában is olvashatók az írásai, mindkettő krimi. Mit árulhat el róluk előzetesen?

A Vezeklő jég című minikrimim egy a szokásos történelmi csavarral élő téli balatoni kriminovella, amely az Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című művének inspirációjára született, és az Utazás a Balatonom körül. Irodalmi palackposta című gyűjteményes kötetben jelent meg. A már a címében is Agatha Christie-áthallásos Tíz kicsi vércsepp című, kisregény terjedelmű karácsonyi krimim pedig a Vércseppek a havon című antológiában fog megjelenni november elején. Ez a K. É. Z. egyik „ujjának”, Adminnak a kalandja.