Az albérletszomszédom biztonsági őr, elvégzett egy OKJ-s tanfolyamot, havonta 10-12 napot dolgozik, igaz, akkor 24 órázik, de 500-600 ezer forint közötti a bruttója, ami nettóban 350-400 ezer, mellette az üres napjain eljár egy ezermesterrel házakhoz javításokat végezni, onnan is bejön neki 100-150 ezer, az már zsebbe, vagyis nettó félmillió körül összeszed egy hónapban. Én nyolc éve dolgozom a mostani munkahelyemen olvasószolgálatosként, diplomás minimálbért kapok, ami 348 ezer bruttó, ebből nagyjából 232 ezer, amit meg is kapok. Ehhez jön még havi 25 ezer forint cafetéria, illetve negyedévente nettó 24 ezer forint úgynevezett kutatási alap, vagyis havi átlagban 8 ezer. Ebből kell, pontosabban kellene megélnem. És ezért a pénzért öt évet tanultam egyetemen – mondja rezignáltan Zsolt, egy dunántúli város könyvtárának munkatársa. Aki teljes mellszélességgel egyetért a pécsi Csorba Győző Könyvtár dolgozóinak az önkormányzatnak írt levelével, amelyben – ahogyan erről a Népszava is beszámolt – a könyvtárosok megalázóan alacsony bérük miatt panaszkodnak.
Zsolt szerint a baranyai megyeszékhely könyvtárosainak esete egyáltalán nem különleges, a szakma nagy része méltatlan anyagi körülmények között kénytelen élni.
A KSH adatai alapján ugyan a könyvtárosok átlagbére nettó 379 ezer forint, ám a lapunknak megszólaló szakmabeliek állították, a statisztika, ahogyan az országos átlagbér tekintetében is, meglehetősen hamis képet fest.
- Ebbe az összegbe beleszámítanak a vezetői bérek is, melyek más területek felsővezetőinél ugyan lényegesen alacsonyabbak, ám ettől még felfelé húzzák a szakmai átlagot: ez is jól mutatja, mennyire szánalmas pénzeket kapnak a szimpla dolgozók – jegyezte meg Zoltán, egy nyugat-dunántúli település könyvtárosa. – Persze tudom, ez a hivatás sohasem a majdan megkereshető, nagy pénzekkel vonzotta az egyetemekre a hallgatókat, mindig is kellett valamiféle „agylágyulás”, hogy az ember erre tegye fel az életét, de az elmúlt 10-15 évben radikálisan romlott a helyzet. Általánosnak mondható, hogy a könyvtárosok alapfizetése a mindenkori garantált minimálbér, vagyis csak akkor változik, ha azt éppen emelik, s néhány ezer forintot jelent évente. Az elmúlt két év inflációját nézve nem is tudom, hogy sírjak vagy röhögjek, hogy ugyanezen idő alatt 15 ezerrel nőtt a nettó bérem.
Zoltán megjegyezte, hogy főnökei, úgymond a közhangulatot javítandó minden évben bejelentenek úgynevezett technikai bérfejlesztést, ami azonban valahogy sohasem jár valódi növekedéssel,
ugyanis csak átírnak ide-oda egyes dolgokat a bérpapíron, de valós pénzt nem tudnak hozzátenni.
- Az önkormányzatoknak egyre inkább a települések életben tartására megy el az energiájuk, s az elvileg szabadon felhasználható keretük is – magyarázta Zsuzsanna, egy észak-dunántúli település könyvtárának csoportvezetője.
– Azokat a pénzeket, amelyeket korábban bérkiegészítésre tudtak fordítani, ma már a működésre kénytelenek költeni.
Ebből a szempontból mi szerencsések vagyunk, a település élég jól áll anyagilag, így munkakörtől és beosztástól függően az önkormányzat bruttó 80-150 ezer forinttal pótolja ki az alapfizetésünket, emellett biztosít egy cafetéria-keretet is a könyvtárnak, amiból minden dolgozónak egységesen évi 260 ezer forint jut két részletben kifizetve. De tudjuk, mi ezzel kvázi kivételezett helyzetben tudhatjuk magunkat, a könyvtárak döntő többségében szégyenteljes bérekért kell dolgozniuk a kollégáknak, akiknek ráadásul egyre több a feladatuk és a túlóráik, mert újakat nem lehet felvenni, hiszen a legtöbb helyen él a létszámstop, viszont óriási az elvándorlás. Tudok olyan megyeszékhelyi könyvtárról, ahol nyár eleje óta heten távoztak. Pedig ez nem egyszerű döntés egy olyan településen, ahol csak egy könyvtár működik, hiszen vagy költözéssel jár, vagy pályaelhagyással.
Katalin az utóbbi mellett döntött: az idén márciusban csukta be maga mögött az egyik dunántúli kisváros könyvtárának ajtaját. Már évek óta fontolgatta a váltást, az utolsó cseppet 14 éves lánya ünneplő blúzának elszakadása jelentette: miután megvette az előírt ruhadarabot, a hónap utolsó két napjára nemcsak átvitt értelemben, hanem valósan kiürült a pénztárcája, s a nyugdíjas szüleitől kellett ebédre és vacsorára valót kérnie.
Összeveszett Demeter Szilárddal, felfüggesztették az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójátA penész és a csótányok miatt robbant ki vita az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója és Demeter Szilárd között- Sajnos akkorra tetőzött a családi krach, ugyanis a férjem öt hónapja táppénzen volt, így onnan sem a megszokott összeg érkezett, s egyszerűen elfogytunk – mondta a negyvenes asszony, aki egyetemi végzettséggel dolgozott cirka 20 évet könyvtárosként. – Leültünk, s megbeszéltük, bármennyire is szeretem a munkám, az érte kapott havi 278 ezer nettó egyszerűen semmire sem elég. Egy családi barát vállalkozó már többször hívott a cégéhez, most igent mondtam: adminisztratív munkakör, persze kellett hozzá nyelvtudás is, és még a könyvtárosi munkámból is hasznosítani tudom a különféle rendszerezési módokat. Ja, nettó 490 ezret kapok érte, s nem kell minden második hétvégén dolgoznom.
Renáta még a megalázó fizetés ellenére sem váltott volna, tőle anyagi okok miatt köszönt el munkáltatója. Illetve munkáltatói, ugyanis több önkormányzat alkalmazta egyszerre.
- Három környékbeli település könyvtárosa voltam, mindenütt heti 1-2 napos nyitvatartással dolgoztam – mesélte. - A három önkormányzat fizette a bérem, kaptam kilométer-támogatást, illetve valamennyit rádobtak a diplomás minimálbérre. Egészen tavalyig, amikor közölték, hogy nem tudnak már többet adni, mert a falvak működésére sem elég a pénz. Felmondtak, s felvettek a helyemre egy frissen érettségizett lányt, minimálbérrel 4 órás állásba, heti 1-1 nap mindenütt, mindig valamelyik falugondnok hordja-viszi.
Én pedig a másik egyetemi végzettségemet felhasználva elmentem a kormányhivatalba, ahol több mint a két és félszeresét kapom a könyvtárosi fizetésemnek. Vagyis anyagilag jól jártam, de hiányzik a könyvtár, ugyanis úgy terveztem, hogy könyvek között élem le az életem,
programokat szervezek, hogy megmaradjon valami kis kulturális élet a kistelepüléseken, próbálok rábírni embereket az olvasásra, az új dolgok megismerésének igényére. Ezektől volt teljes a napom, viszont üres a pénztárcám…
Fejlesztés helyett válság: méltánytalan munkakörülmények, egyre növekvő feszültség Demeter Szilárd alatt a központosított múzeumi rendszerben