Nem kapott új lendületet Németország, aligha nevezhető fényesnek Friedrich Merz és kormánya első száz napja

Augusztus közepe táján általában nyugalom jellemzi a német belpolitikai életet. Most azonban nincs se nyugalom, se béke, meglehetősen rossz a hangulat. Egy a keresztény uniópártok és a szociáldemokraták alkotta kormány száz napja alkalmából készített felmérés szerint a németek mindössze 28 százaléka elégedett a kabinet eddigi munkájával. Ez alig jobb, mint az előző, Olaf Scholz vezette három párti kabinet megítélése, amelyet az utolsó hónapokban nagyjából minden ötödik német támogatott. Friedrich Merz kancellár egyre nagyobb nyomás alatt áll.

A CDU/CSU-SPD közös kormányzása aligha indulhatott volna rosszabbul, Merz ugyanis a kancellárválasztás első körében nem kapta meg a megválasztásához szükséges kellő többséget, ami máris azt jelezte: nincs meg a kémia a koalíciós partnerek között. A második szavazás már sikeres volt ugyan, de az intermezzo jelezte, mennyire nehéz dolga lesz Merznek. Kormányzásának első időszaka sikeres volt, olyan kényes külpolitikai témákban, mint például Ukrajna támogatása, határozottabb álláspontot foglalt el Scholznál. Egyben új lendületet ígért a német gazdaságnak is. És a kabinet keményebb intézkedéseket fogadott el menekültügyben, megkönnyítette például a visszatoloncolásokat.

A kezdeti sikerek meg is hozták a remélt hatást, a CDU/CSU népszerűsége ismét 28 százalék körülire emelkedett, csak rossz emléknek tűntek azok az áprilisi közvélemény-kutatások, amelyek a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) pártot látták az élen. A koalíciós partnerek közötti feszültségek miatt azonban a kormánypártok megítélése egyre rosszabb lett, augusztus elején két olyan felmérés is napvilágot látott – a Forsa és az Ipsos ügynökségektől -, amelyek fej-fej mellett látják a keresztény uniópártokat és a populistákat.

Merznek nincs sok ideje a pihenésre, a bel- és külföldi helyzet szusszanásnyi szünetet sem hagy számára. Szinte minden nap össze kell hangolni a német álláspontot európai partnereivel - például az ukrajnai háborúval vagy Izrael Hamász elleni háborújával kapcsolatban.

Az egyre rosszabb hangulat hátterében részben az áll, hogy az utóbbi napokban a kancellárt saját soraiból is bírálatok érték. Merz – a német közvélemény nagyobbik részének, illetve a koalíciós partner szociáldemokraták megelégedésére – bejelentette, hogy leállítják a fegyverek szállítását Izrael számára, amelyeket a gázai offenzívában is használnak. Döntésébe azonban minden jel szerint nem avatta be sem a CDU Bundestag-frakcióját, sem a bajor testvérpártot, a CSU-t. A CDU ifjúsági szervezete, a Junge Union vezetője, Johannes Winkel úgy fogalmazott, Izrael „elvégzi helyettünk a piszkos munkát, de már német fegyverek nélkül”. Roderich Kiesewetter, aki a parlament külügyi bizottságában a CDU/CSU frakcióját vezeti, súlyos stratégiai hibának nevezte a fegyverszállítások felfüggesztését. Merz aligha számított ilyen ellenszélre saját pártján belül. Kénytelen is volt megszakítani nyári szabadságát.

Tudni kell, hogy Németország Izrael egyik legnagyobb barátjának számít az uniós tagországok között. A részleges fegyverszállítás leállítása ezért komoly változás egy évtizedek óta változatlan külpolitikában. Merz az ARD Tagesthemen című műsorában azonban visszautasította azt a vádat, amely szerint a lépés irányváltást jelent hazája Izrael-politikájában. "Ez csak Izrael Gázai övezetben tett lépéseit érinti", magyarázta, szerinte azonban ettől nem változnak meg Németország Izrael-politikájának alapelvei. „Kétségtelenül továbbra is kiállunk az ország mellett”, deklarálta.

A szociáldemokraták társelnöke, Bärbel Bas szintén megvédte a szövetségi kancellárt. – Azt sugallni, hogy Friedrich Merz elárulná Izraelt, igen erős megfogalmazás - mondta. – Továbbra is támogatnunk kell Izraelt és segíteni az országot, de nem szabad megfeledkeznünk a Gázai övezetben élő emberekről...Ez a szövetségi kormány felelőssége is – tette hozzá Bas. Szintén Merz mellé állt a másik SPD-társelnök, Lars Klingbeil pénzügyminiszter.

Bas szavai arra utalnak, hogy javult a koalíciós partnerek viszonya. Komoly feszültség keletkezett ugyanis köztük amiatt, hogy a keresztény uniópártok nem szavazták meg az SPD alkotmánybíró-jelöltjét, Frauke Brosius-Gersdorf bírót annak állítólag túlságosan baloldali nézetei miatt. A kudarcért a szociáldemokraták Jens Spahnt, a CDU/CSU frakcióvezetőjét tették felelőssé, aki képtelen volt elérni, hogy a képviselőcsoport közös nevezőre jusson a kérdésben. Mindez pedig kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, Spahn alkalmas-e egyáltalán a tisztségre. Az SPD-nél többen a leváltását követelték. Végül a szociáldemokraták kénytelenek voltak meghátrálni: Brosius-Gersdorf múlt héten visszalépett a jelöltségtől. Az egész ügy azonban rosszat tett a két koalíciós partner közötti viszonynak, nőtt a bizalmatlanság. Ráadásul a CDU/CSU és az SPD vitája a közvélemény előtt zajlott. Ennek is komoly szerepe volt abban, hogy az AfD a felmérések szerint ismét beérte az uniópártokat. Úgy látszik, a koalíciós partnerek nem tanultak kellőképpen a Scholz kabinet hibáiból. A szociáldemokraták, a Zöldek és a parlamentből időközben kiesett liberális FDP azért is örvendett kivételes népszerűtlenségnek, mert a koalíciós partnerek rendre a nyilvánosság előtt estek egymásnak.

Egyelőre elmarad a gazdaság a várakozásoktól

Merz ambiciózus programot fogalmazott meg a februári parlamenti választás előtt. Adócsökkentést helyezett kilátásba, egyúttal a bürokrácia leépítését. Ígéretet tett az új, digitális technológiák széleskörű bevezetésére és a közigazgatás racionalizálására. Az Agenda 2030 nevű programot Németország „új jóléti tervének" nevezte. Célnak jelölte meg, hogy az ország GDP-je két százalékkal gyarapodjon.

Egyelőre azonban távol vannak a célok megvalósulásától. A gazdasági fellendülés nem következett be, a GDP stagnál. A gazdaság működését megnehezítő strukturális problémák továbbra is megmaradtak.

Donald Trump amerikai elnök kiszámíthatatlan vámpolitikája szintén súlyos károkat okoz az exportorientált német gazdaságnak. A kivitel értéke az első félévben mindössze 0,6 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Az, hogy egyáltalán volt némi minimális emelkedés, kizárólag az uniós országokba történő exportnak köszönhető. A Kínába, Nagy-Britanniába, Oroszországba és Amerikába irányuló kivitel viszont csökkent.

Különösen markáns volt a Kínába irányuló export visszaesése: január és június között a mínusz elérte a 13,5 százalékot előző év azonos időszakához képest. A visszaesés okainak egyike, hogy a német vállalatok egyre inkább veszítenek technológiai és árverseny-képességükből kínai versenytársaikhoz képest.

Az Egyesült Államokba (a német vállalatok legfontosabb külföldi értékesítési piaca) irányuló export 3,1 százalékkal csökkent. És ez annak ellenére történt, hogy sok amerikai vásárló felhalmozta a német árukat, mielőtt Trump megemelte a büntetővámokat. Múlt csütörtök óta egységes, 15 százalékos vámtétel vonatkozik az EU-ból származó legtöbb amerikai importra. Az alumínium és az acél esetében ez akár 50 százalék is lehet.

Nem zárható ki, hogy a vámok tovább emelkednek. Trump azzal fenyegeti az EU-t, hogy 35 százalékra emeli a vámtarifát, ha az uniós vállalatok nem fektetnek be további 600 milliárd dollárt az Egyesült Államokban. Az exportőrök körében ezért továbbra is nagy a bizonytalanság. Ez pedig súlyosan árt a befektetéseknek.

A Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) 3500 vállalat körében végzett felmérésében 58 százalékuk számolt további terhekkel a külkereskedelemben. Az Egyesült Államokkal közvetlenül kereskedő vállalatok 74 százaléka fejezte ki ezt az aggodalmát. A magas amerikai vámok drágábbá teszik a Németországban gyártott termékeket, és bürokráciával terhelik a vállalatokat.

Négyből három vállalat azt mondta, már érzi az amerikai vámok negatív hatásait. Az amerikai üzleti tevékenységgel rendelkező vállalatok körében ez a szám eléri a 90 százalékot. Ami a legjobban zavarja őket, az a bizonytalanság. 80 százalékuk fél attól, hogy az amerikai kormány további támadásokra használja fel a vámokat.

A megkérdezett vállalatok több mint fele csökkenteni kívánja az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmet a bizonytalanság miatt, negyedük pedig kevesebbet vagy egyáltalán nem szeretne befektetni Amerikában. Ehelyett kétharmaduk azt mondja, új értékesítési piacokat akar nyitni, különösen az európai egységes piacon.

Akadnak azonban kedvező jelek is. Mivel az Európai Központi Bank (EKB) kamatcsökkentései Németország számára is pozitív hatással járnak, a Commerzbank jövőre 1,4 százalékos növekedésre számít a német gazdaságban. Ennek mintegy 0,3 százalékpontja azonban annak köszönhető, hogy csak jövőre több munkanap lesz. Ha ezt a hatást figyelembe vesszük, a német gazdaság valószínűleg csak mintegy 1 százalékkal fog növekedni 2026-ban. Ez csak fele annyi, mint amennyit Merz és a CDU januárban ígért a szavazóknak.