Alakul az új szövetség Európáért, egyre szorosabb Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság viszonya

Donald Trump amerikai elnök két fontos dolgot elért Európa szempontjából. Egyfelől azt, hogy az Unió elhatározta a védelmi kiadások emelését, másrészt pedig azt, hogy egy újfajta biztonsági szövetség jön létre Németország, Franciaország, valamint a már nem EU-tag Egyesült Királyság között. Ez a megerősített együttműködés az Európai Unió jövőbeni biztonságának alapját is jelentheti már csak azért is, mert a három államból kettő, London és Párizs, nukleáris elrettentő erővel is rendelkezik.

Egy héttel azután, hogy Emmanuel Macron francia elnök a brit fővárosban szorosabb katonai kapcsolatok kiépítésében állapodott meg Keir Starmerrel, a brit miniszterelnök és Friedrich Merz német kancellár csütörtökön barátsági szerződést írtak alá, amely mindkét országot egymás megsegítésére kötelezi, az egyiket nukleáris, a másikat gazdasági hatalomként. Ez egyebek mellett katonai eszközök szállítását jelenti, ha az egyik országot fegyveres támadás érné. Bár a megállapodás több szférát érint, a legfontosabb a biztonsági témákban való együttműködés. A szerződés szövegében szót ejtenek Oroszország „brutális agresszív háborújáról”, amit a biztonságot fenyegető „legjelentősebb és legközvetlenebb fenyegetésnek” neveznek. Ez tehát egy a NATO-n belüli megerősített együttműködés. A berlini kormány sietve le is szögezte, hogy a kölcsönös segítségnyújtási záradék csak „kiegészítésként” értelmezhető és nem a NATO szerződés helyettesítőjeként.

A megállapodás értelmében a két ország külügyminiszterei évente stratégiai párbeszédet folytatnak a kül-, biztonság- és védelempolitika koordinálása érdekében. Ugyanakkor a hírszerző szolgálatok is szorosabb információcserére törekednek. A szövegben kifejezetten hivatkoznak a Franciaországgal való háromoldalú együttműködésre is, már csak azért is, mert az úgynevezett E3 az utóbbi időben egyre szorosabban próbált együttműködni Ukrajna támogatásában. Múlt héten Párizs és London úgy döntött, frissíti a közös Lancaster House-megállapodást (a 2010-es francia-brit védelmi együttműködési egyezmény): szándéknyilatkozatot írtak alá nukleáris fegyvereik használatának koordinálásáról, amelyre önálló felügyelőcsoportot hoztak létre.

Miközben tehát a brit-francia szerződésnek egy fontos eleme a nukleáris elrettentés, a német-brit szerződésben erről csak általánosságban, utalásszerűen esik szó. A német kormány ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy ezt a témát bizalmasan vitatják meg.

London és Berlin egyébként már Olaf Scholz kancellársága idején megállapodott a fegyverkezési együttműködésről: a két állam védelmi miniszterei tavaly ősszel írták alá a Trinity House-megállapodást, amely kinyilvánította az úgynevezett mélyprecíziós csapásmérő képességek közös fejlesztésének szándékát. Ezeknek a rakétáknak több mint 2000 kilométeres hatótávolságot kell elérniük.

Ugyanakkor nyilvánvaló: azzal, hogy Friedrich Merz került a német szövetségi kormány élére, felgyorsult a három ország közötti biztonsági együttműködés kiépítése, függetlenül attól, hogy politikailag Starmer és Scholz közelebb álltak egymáshoz. Merz azonban elkötelezettebb Ukrajna katonai támogatását illetően, ami mind London, mind Párizs számára fontos fejlemény.

Kanyarok után szoros szövetség

A történelem folyamán sokáig meglehetősen feszült volt Németország és az Egyesült Királyság viszonya. Viktória királynő férje, Albert herceg a 19. században még népszerű volt a brit szigeteken, ám a két ország a 20. században két világháborúban állt egymással szemben, és az azt követő kapcsolatokat hosszú ideig távolságtartás jellemezte, főleg brit részről. Margaret Thatcher brit miniszterelnök aggodalommal tekintett a német újraegyesítés elé.

A Brexitet követő csalódottság nyomán a londoni kormány igyekszik rendezni a kapcsolatait nemcsak az EU-val, hanem Németországgal is, még ha ez belpolitikai szempontból nem is mindig egyszerű, Starmer számára sem. London a biztonsági kérdések mellett elsősorban a gazdasági és migrációs együttműködést tartja fontosnak. A brit miniszterelnök már augusztusban, berlini látogatásán az akkori kancellár Olaf Scholz vendégeként bejelentette, hogy barátsági szerződést akarnak kötni. Mint fogalmazott, olyan lehetőségről van szó, ami generációnként csak egyszer adódik. Scholz pedig azt mondta, új alapokra akarják helyezni a két ország kapcsolatát. Így kezdődött a szerződés kidolgozása. A német külügyminisztérium ugyan gyorsan tárgyalt a britekkel – emlékeztetett a Frankfurter Allgemeine Zeitung –, de Scholz kormánya szétesett. Amikor Merz kancellár lett, egyértelművé tette, hogy folytatni kell ezt a folyamatot. Ugyanakkor Berlin szorosan egyeztetett az EU-val is.

A német fél számára fontos volt – ezt már Scholz is hangsúlyozta, és Merz is így látja –, hogy megkönnyítsék a személyes kapcsolatokat és az utazást az Egyesült Királyságba, kezdve az osztálykirándulásokkal és a külföldi tanulmányutakkal. Bár a megállapodás mindkét országnak fontos, nem olyan mélyreható, mint a franciákkal kötött Aachen-i szerződés. A múlt héten megkötött megállapodást inkább a Berlin, Párizs és London közötti háromoldalú kapcsolat harmadik elemének szánják. Németország szerepét az is felértékeli ebben az együttműködésben, hogy Donald Trump amerikai elnök láthatóan kedveli Merzet.