Augusztus elején kell hivatalba lépnie Lengyelország új elnökének. A szejm elnöke már kijelölte augusztus 6-át, amikor a parlament két háza, a szejm és a szenátus együttes ülésen, nemzetgyűlésként tanácskozik, s ahol Karol Nawrocki leteheti az esküt. Az ügyben sok zavaros elem van. Az egyik, hogy az ügyészi vizsgálat szerint a szavazatok összeszámlálásakor rengeteg szabálytalanság történt. Ezek ugyan feltehetőleg nem változtatták meg a végeredményt, de bizonytalanságot okoztak. Egy másik elem, hogy a liberális-középpárti parlamenti többség nem ismeri el a Legfelsőbb Bíróságnak azon tanácsát, amely az elnökválasztást hitelesítette. Azt állítják, - az EU Bíróság ítéletére hivatkozva - hogy ezeket a bírókat nem jogállami módon választották ki. Ez az oka, hogy a kormány még mindig nem adta ki a nemzetgyűlés összehívásáról szóló szejmelnöki döntést.
Ez a bizonytalanság csak egy elem a jelenlegi lengyel politikai válságban. A válságra érzékenyen reagál a közvélemény: a kormány ellenőrzése alatt álló CBOS kutatóintézet múlt heti elemzése szerint Donald Tusk kormányának támogatottsága zuhan, már csak a megkérdezettek 32 százaléka támogatja, míg 48 százalék nem bízik a kormányban. A lakosság 58 százaléka úgy vélekedik, hogy a kormány rosszul politizál, s csak 31 százalék szerint végzi jól a dolgát. Egy másik intézet, az Opinia24 szerint Tusk liberális pártja, a Polgári Platform és a fő jobboldali erő a Jog és Igazságosság (PiS) párt fej-fej mellett halad, ám Tusk centrista és baloldali koalíciós partnereinek támogatottsága lemorzsolódott. Eközben egyre nagyobb erőt mutat a szélsőjobboldal, mindenekelőtt a Konföderáció párt, de feljövőben vannak a még szélsőségesebb – főleg antiszemita és ukránellenes csoportok is.
A legutóbbi hetek lengyelországi politikai közbeszédét a migránsellenes hisztéria határozta meg. Az egyik PiS közeli hírportál a Do Rzeczy a hét végén első oldalán hirdette, hogy egy ukrán vezette a migránsokkal túlzsúfolt buszt. Kiderül a szövegből, hogy tartózkodási engedéllyel rendelkező vendégmunkásokat vitt szabálytalanul a sofőr egy mezőgazdasági munkára. Kelet-Lengyelországban egy művészeti fesztivál dél-amerikai vendégművészeire hívták ki az idegenrendészetet. A Konföderáció fiatal rohamosztagosai röpgyűléseket rendeznek országszerte a „csak a fehér Lengyelország a valódi!” jelszavakkal. A migránspánik egyik fő gerjesztőjét egy korábbi bűncselekménye miatt közhasznú munkára ítélték. Hivatali idejének végén Andrzej Duda elnök részleges kegyelemben részesítette a politikust. A migrációs hisztéria azzal kezdődött, hogy a kormány bejelentette: határellenőrzést vezetnek be a német és a litván határok közelében. (A közvéleménykutatók szerint a lengyelek fele egyetért az „állampolgárok önkéntes migránskutató őrjáratainak” ténykedésével.) A szélsőjobboldal viszont azonnal kihasználta a hangulatot és felbolygatta a közvélemény egy részét. Ez együtt jár a Lengyelországban szinte mindig elővehető másik két politikai termék piacra dobásával antiszemita és németellenes propagandaakciókat kezdtek.
Az egyik ilyen ürügy egy gdanski emlékkiállítás megnyitása. A balti kikötőváros városi múzeuma „A mi fiaink” címmel fotó és dokumentum-kiállításon mutatta be azoknak a pomerániai lengyeleknek a sorsát, akiket a náci fegyveres erőkbe besoroztak a háború alatt. Ezek a több, mint nyolcvan éves történetek a mai napig képesek végletes indulatokat gerjeszteni. Sokmillió lengyel család próbálja tisztázni elődjei sorsát és szabadulnának a megbélyegzéstől. Jó példa egy ilyen sorsra Józef Tusk, a miniszterelnök nagyapjának élete. A kasub férfit a nácik koncentrációs táborba zárták, majd onnan besorozták a Wehrmachtba. A nyugati fronton átállt a szövetségesek oldalára és az egyik lengyel alakulatban végig harcolta a háborút Hitler ellen. Tuskot a mai napig „náci katona nagyapjával” vádolják a nacionalista ellenfelei. Duda elnök szégyennek nevezte a kiállítást.
Ebben a felfokozott, hisztérikus környezetben, többnyire hátrálva, próbálja Tusk aktivizálni a maga táborát. Ehhez újra egyesíteni kellene széthúzó koalíciós partnereit és mozgósítani a maga pártját. Az újraindításnak lenne a motorja a halasztgatott kormányátalakítás. Olyan gazdasági folyamatokat elindítani, amely megmozgatják a kormánypártok csalódott szavazóit, például azzal, hogy elérhető árú lakásokat kínálnak a fiataloknak, vagy megkönnyíti a nők helyzetét. Kiderült, hogy a jogállamiság, a demokrácia értékeinek és jelképeinek védelme nem képes tartósan összetartani, vagy épp aktivizálni a progresszív, urbánus tábort. Abban is számosan kételkednek, hogy Donald Tusk politikusi hitele és lendülete (karizmája) kitart a következő választásig.
Reverenda vagy politika?
Diplomáciai úton tiltakozott a Szentszéknél Lengyelország. A Vatikánba akkreditált nagykövet (Duda elnöki hivatalában volt miniszter!) adta át a jegyzéket, amelyben a varsói kormány arra szólította fel a Szentszéket, utasítsa rendre két püspökét, akik heves politikai tartalmú szentbeszédeket tartottak a czestochowai kegyhelyen. Wieslaw Mering, Wloclawek nyugalmazott megyéspüspöke egyebek között azzal állt elő, hogy az országot „politikai gengszterek” kormányozzák. Kijelentette, hogy a kormány tagjai németként határozzák meg magukat, s egy 17. századi lengyel költőt idézett: eszerint „míg a világ-világ, német a lengyellel soha nem lesz barát”. Azt is kijelentette, hogy az országot egyforma erővel támadja a Kelet és a Nyugat. Antoni Dlugosz szintén nyugalmazott püspök a szélsőjobboldali határvédelmi őrjáratokat dicsérte. A jegyzék az 1993-ban aláírt konkordátumra hivatkozva felszólította az egyházat, hogy utasítsa püspökeit, ne avatkozzanak az állam belügyeibe, ahogy az állam sem avatkozik egyházi ügyekbe. Mering azonos megítélés alá helyezte az a brutális orosz katonai agressziót a német-lengyel kapcsolatokkal. A püspökök uszítottak egy szomszédos szövetséges ellen és gyalázták a megválasztott kormány egészét. Ez a fellépés példátlan a rendszerváltás utáni lengyel-vatikáni viszonyban. Most először tiltakozott az állam az egyházi hierarchák politikai elfogultsága ellen Rómánál. Ezt a fellépést egyértelműen Radoslaw Sikorski külügyminiszter vállalta, aki több posztban is bírálta a püspököket. Kifejtette, hogy számára is drága a véleményszabadság. Lehet politizálni, de akkor Mering „vegye le a ruhácskáját és lépjen be a PiS-be!” Egyes elemzők szerint a külügyminiszter ezzel a karakteres fellépésével arra törekedhet, hogy megerősítse bázisát a fő kormánypártban, s esetleg később pályázhasson a kormányfői posztra is.
