L. Ritók Nóra: Már én is rég cenzúrázom magam, ha a nyilvánosság előtt beszélek a problémákról

Nemrég ünnepelte 65. születésnapját. Posztjában azt olvasni, pihenésre készül. Elköszön az alapítványtól?

Nem, azt biztosan nem, de az operatív részt augusztus végén átadom a kollégáimnak. A napi szervezésből kimaradok ugyan, de például az ügyképviseletet, a kommunikációt és persze a stratégiát viszem tovább. És írni is szeretnék, például arról, miként működtethető ebben a politikai környezetben egy civil szervezet.

Van rá receptje?

Inkább tapasztalatom van, és ezzel talán tudok segíteni másoknak. Érdekes, hogy a nagy kiégési faktorral működő szociális munkát bírom, de azt, amilyen ellenszélben kellett dolgoznom az elmúlt 15 évben, azt nehezebben. Az állam működési hibáinak kihangosítása állandó fenyegetettséget jelent. De nem magam miatt félek, jobb szó a féltés. A támogatott családok biztonsága az, amit féltek. Ők bíznak bennünk, és hiszik, hogy a segítségünkkel jobb életük lehet. Ezt nem tehetem kockára.

Konkrét fenyegetéseket is kapott?

Érdekesen alakult ez. Pár éve erősebb konkrét nyomásgyakorlásokat tapasztaltam meg, ma inkább jelzéseket kapok, vagy alanya lehetek egy-egy lejárató kampánynak. Legutóbb például Magyar Péter napszemüvegével kapcsolatban (elfogadták adományként a politikus elárverezett napszemüvegéből befolyt összeget). Korábban voltak közvetlen telefonok, fenyegetések, amivel próbáltak elhallgattatni. Amikor 2016-ban megírtam a „Klinghammer egyszerű befőttje” című cikket (az egykori államtitkár véleményét kritizálta a szegregáció ügyében), majdnem sajtóper lett a vége. Aztán megelégedtek annyival, hogy beváltották az egyik fenyegetést, nem kapunk többé pályázati támogatást. Az iskolánk kiegészítő támogatásának elvonása is ebbe a sorba illett. Ma inkább elküldött, majd visszavont előadás-meghívások jellemzőek, vagy azoknak a „szőnyeg szélére állítása”, akik a rendszeren belül be akarnak vonni bennünket valamibe.

 De szemtől szembe nem jön ilyesmi, sőt, a szakmai kapcsolataink inkább bővülnek. Az ellenségkép-törekvések egyre inkább kontraproduktívak.

Most már a külföldi támogatók miatt is félhetnek. Veszélyben érzik magukat az átláthatóságinak nevezett ellehetetlenítési törvénytervezet miatt?

Igen, hiszen nekünk is vannak külföldi támogatóink. Bár

Vagy az, hogy a szintén külföldi alapítvány által támogatott ökofeminista programunkban mélyszegénységben élőkkel ismertetjük meg a fenntartható gazdálkodást.

Hány családot mentorálnak?

Több területen is kapcsolódunk a családokhoz. Hajdú-Bihar megyében hat településen vagyunk jelen művészetoktatással. Most 615 gyerekkel zártuk a tanévet. A vizuális nevelési módszerünket 10 éve építjük be a tankerület 47 iskolájának alsó tagozatába, és a határon túli magyar iskolák is alkalmazzák ezt. A módszer hatékony, fejleszti a vizuális kommunikációt, holisztikus szemlélettel sokféle készséget fejleszt, és segíti a szociális kompetenciák fejlődését is, ami nagyon fontos. Nemzetközi szinten is ismert a programunk. Toldon működtetjük az pilot (kísérleti) programunkat, ami a legkomplexebb esélyteremtő modell, átfogja az élet minden területét. 16 éve kezdtük, mérjük a hatását. Ebben a következő generációért dolgozunk, de a szülőkre is hatva, őket is bevonva. Születéstől felnőttkorig - minden korosztályban más, de azonos értékeket megerősítő - fejlesztést nyújtunk a gyerekeknek. A nagyobbakat bevonjuk a társadalmi vállalkozásunkba, diákmunka keretében. Ösztöndíjprogramunkban 15 településen 90 gyereket támogatunk. Közülük az idén tíz kitűnőnk, négy érettségizettünk van, és egyetemen is tanulnak gyerekeink. Szociális munkával 17 településen vagyunk jelen, nagyjából 1200 családot érünk el.

Munkájuk nagy része a gyermekvédelmi rendszer alapellátásának is feladata lenne. Együtt tudnak működni az állami hatóságokkal, intézményekkel?

Igen, ez kiemelt része a programunknak. Nem egy civil zárványt akarunk, hanem közös megoldásokat. Kapcsolatban vagyunk mindenkivel, akinek dolga van velük, az óvodától a családsegítőn át a rendőrségig. De nem volt kisebb munka velük a partneri viszony kialakítása, mint a generációs szegénységben élő családokkal. Változó, hogy mennyire tudunk együttműködni, néha titokban segíteni, de nekünk ez sem probléma, csak megoldódjanak a helyzetek. A rendszer ügykezelő fókusszal működik, mi pedig az okokkal foglalkozunk elsősorban.

A miniszterelnök szerint amióta „nemzeti kormány” van Magyarországon, megfeleződött a szegények száma, és 1 millióval több ember dolgozik. Ön ezt hogy látja?

A helyzet nem változott, csak adminisztrációs fogások lettek arra, miként lehet eltüntetni a szegényeket. Jogszabályban új definíciót alkottak a hátrányos helyzetű, vagy a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek kategóriára. A közmunka jelenléte is csak látszatmegoldás. Sok településen nem tudnak értékteremtő munkát adni nekik, ez „aláírós” tevékenység csupán. Olyan, mint egy meghosszabbított szociális segély, csak jobb mutatókat generál, ha a foglalkoztatottságról kell adatokat produkálni. Ez a társadalmi csoport eladósodott, a behajtócéges tartozások szinte mindenkit sújtanak. Ez azt jelenti, hogy aki elhelyezkedik a legális munkaerőpiacon, annak egy tartozásnál a bére 33-, kettőnél 50 százalékát kell levonni. De a statisztikában az nem szerepel, hogy a megélhetésre végül mennyi pénz marad. Életstratégiák épültek fel arra, hogy felveszik a nulla százalékos személyi- vagy áruhiteleket, majd amit vettek, azt eladják, és abból élnek egy darabig. Ha pedig valaki dolgozni akar, az sem egyszerűbb. Képzetlenül nem sok munkalehetőség van a kis falvakban, és nem mindenki mobilizálható. Épp most beszéltem valakivel, aki elmondta, hogy egyedül az építőipar marad nekik, távol, főleg Pesten. Három-négy napig dolgoznak feketén, nagy hajtásban, majd jönnek haza, és felélik, amit kerestek.

Sokan támadják önt azzal, miért segít ezeknek az embereknek, hiszen a kilátástalan életük ellenére az átlagnál magasabb arányban támogatják a Fideszt és a párt hatalmon maradását.

Óriási hiba a tanulatlan, szegénységben élők nyakába varrni a felelősséget, miközben a tanultak jelentős része éppúgy megszavazza. De mi magyarok ebben nagyon jók vagyunk, megkeresni egy bűnbakot, és rájuk fogni minden bajt. A legkönnyebb azokat vádolni, akiknek gyengék az alapkészségei, nincs világlátásuk, tudásuk arra, hogy védekezzenek a manipuláció ellen. Akiket nem tudott az iskolarendszer ezekkel az alapkészségekkel felruházni. Azt a kulturális szakadékot, amiben ezek az emberek élnek, el sem tudják képzelni a vádaskodók. A kormányzati kommunikáció pedig jól célozva a félelemre épít: a háborútól csak a Fidesz védi meg őket. A Brüsszel valami teljesen érthetetlen dolog számukra. Soros György meg maga az ördög. Azt mondja a tv, és amit az mond, az az igaz. A mélyszegénységben élők által lakott településeken egyébként csak a Fidesz van jelen és most Magyar Péter megy el. Nem is ismernek más pártot, politikust.

Tovább forgácsolhatja a társadalmat a gyűlölet?

Az Igazgyöngyben mi a közösségfejlesztésben hiszünk. A tudomány is alátámasztja, hogy a közösségi attitűd könnyebben megváltoztatható, és képes visszahatni az egyénire. Kellenek a közös döntések, mi az, ami mellett mindannyian elköteleződünk, vagy amitől elhatárolódunk. Ha csak a saját, egyéni érdekek vezérelnek, amiben nem számít, hogy ki kit tapos agyon, kit károsít meg, csak neki jó legyen, akkor kicsiben a család, vagy egy csoport, nagyban a társadalom szétesik. Most ezen az úton halad az ország, a gyűlöletkeltés szétforgácsol társadalmi csoportokat, intézményeket, családokat, közösségeket. Ezzel csak rohanunk a szakadék felé.

Mit éreznek ebből a támogatott családok?

Nem egyszerű, hogy miközben a hiteles képről beszélünk, amiben meg kellene mutatni a szegénység mélységeit, okait, közben meg kell védenünk is őket. Már én is rég cenzúrázom magam, ha a nyilvánosság előtt beszélek a problémákról. Legutóbb az anyák napjával kapcsolatban volt egy riport az asszonyainkkal.

Ebben a gyűlöletkeltő, hibáztató légkörben, amelyet a kormányzat gerjeszt, nagyon nehéz ez. Sokszor be kellett már ismernem, hogy alulmaradtam. Ilyen volt, amikor az egyházi iskolák szegregáló hatása ellen harcoltam. Vagy amikor a roma érdekvédők fogalmazták meg, hogy gátja vagyok az integrációnak, és fehér gyarmatosítónak tituláltak. Most úgy érzem, a gyűlölet elleni harcban maradok alul. Bár lehet, túl sokat akarok a világtól.

Képes lesz a majd pihenésre?

Dolgozom rajta.