A Képzőművészeti Egyetemen és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is diplomát szerzett, képgrafika, illetve olasz szakra járt. Képzőművészeti tevékenysége mellett olasz szakos végzettségét is tudja kamatoztatni?
Tudom: most fiataloknak tanítom az olasz nyelvet, korábban a párhuzamos képgrafika és olasz tanulmányok pedig segítették egymást. Kialakult egy nyelvi és képzőművészeti szemléletem, a diplomáim hatottak egymásra. Valószínűleg ezért is létezik ez a kettősség, hogy képpel és szöveggel is foglalkozom. Szerintem nem is lehet csak képzőművészettel foglalkozni: mert akkor miből inspirálódnék?
Nemcsak alkot, de tárlatvezetéseket is tart a Ludwig Múzeumban, rendszeresen publikál a Képző.art felületén. Honnan jött az írás szeretete?
Az irodalom mindig közel állt hozzám, kiskoromtól kezdve sokat olvastam. A gimnáziumban pedig nagyszerű magyartanárom volt, aki az írás felé terelt. Egyébként ő nyitotta meg ezt a tárlatomat.
Nem idegenek öntől az izgalmas színterek. A Pannonhalmi Főapátság Boldogasszony-kápolnája csoportos művészeti projektje után most az ISON-ban állít ki. Hogyan talált rá erre a nem hétköznapi kiállítótérre?
A tárlat kurátorával, Veres Rékával évfolyamtársak voltunk az egyetemen. Sokat beszélgetünk, ennek során kiderült, hogy az egyik barátja vezeti az ISON közösségi kultúrteret. Réka megkérdezett, lenne-e kedvem nekem is itt kiállítani, én pedig igent mondtam. Ez a húsvéti időszak pedig még passzol is a műveimhez.
A tárlaton két sorozatot láthatunk Fragmenta, illetve „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és látok” címmel. Mit mondana el róluk?
Talán pont azért készültek a művek, hogy ne beszélni kelljen róluk... De röviden azért összefoglalom. Szövegekkel próbálom megközelíteni a kimondhatatlant, képekkel pedig az ábrázolhatatlant, funkciójuknak pont ellentmondva. Nem közvetlenül az ábrázolhatatlanra és kimondhatatlanra törekszem, ezek megjelenése inkább valami gondolatfolyamat eredménye, és remélem, ha valaki látja ezeket a munkákat, azokban megpendít valamit. A Fragmentában a szöveg láthatatlanságára játszottam rá, a Sarat tett…-ben pedig a „Veronika kendője” ikonográfiáját alkalmaztam.
Mire utal a [minden egyszerre] címadással?
A [minden egyszerre] az egyik, Irgalom címmel kiállított versem részlete. A költemény mindössze egy sor: Minden egyszerre történik. Ebből ragadtam ki az első két szót, és tettem szögletes zárójelbe. Érdekes belegondolni, hogy mennyi minden is történik egyszerre. Például mi most itt beszélgetünk, miközben járókelők mennek az utcán, valahol megszületik és valahol meghal valaki, és így tovább. Ezek mind egyszerre történnek. Nem érzékeljük, de attól még megtörténnek. Vannak ezek a „pici” valóságok, amelyek a jelenben egyesülnek. De a [minden egyszerre] azt is jelentheti, hogy a múltban történt események a jövőben kapnak egyfajta magyarázatot, és ha visszatekintesz, egyszerre értelmet nyernek. Tehát az időből való kilépést is jelentheti.
Milyen kiállításokkal készül a jövőben?
Óbudán lesz nemsokára egy kiállításunk Szenteleki Gáborral, ahol a művésztelepi struktúrákról fog szó esni, ott másfajta műveim, fekete festmények lesznek láthatók.
Hova szeretne eljutni öt-tíz éven belül?
Az autonóm praxisomban szeretnék minél jobban kiteljesedni, egyéni és csoportos kiállításokon részt venni, írni, tanítani. Fontos lenne az oktatásba beépíteni a művészeti szemléletet, a „művészettel nevelést”, hiszen ez egy nyelv, amellyel lehetőségünk van kifejezni magunkat, és másokat is meg tudunk szólítani.
Névjegy
Schell Réka 2000-ben született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán MA, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem olasz szakán BA diplomát szerzett. Szövegekkel, képekkel foglalkozik, a kettő elválaszthatatlan számára. Jelenleg képzőművésztanárnak készül.
Infó: Schell Réka: [minden egyszerre] ISON (Budapest, VII., Hársfa utca 25.). Kurátor: Veres Réka. Megtekinthető: május 16-ig
