Társadalom;Magyarország;riport;kamion;fiatalok;Dráva;erősember;

- Van módszer a magyar fiatalok megmentésére, de néhány kamiont még el kell húzni hozzá

Nehezen indul az öttonnás IFA a Dráva menti telephely udvarán. A kék matuzsálem a határfolyótól pár száz méterre vesztegel. A szél metsző, két fok lehet. Megmacskásodott az olaj, halljuk Gorján Gábortól, aki a teherautó mozgatásán serénykedik. De nem a vezetőfülkében, hanem a robusztus jármű előtt, húszfokos hegyesszöget bezárva a talajjal, mindkét vállán széles hám. Kamionhúzók gyakorolnak Bolhón, nehezített körülmények között. A fiatalság elkallódása ellen is remek gyógyír ez a sport a magyar–horvát határtól kőhajításnyira.

A mintegy hatszáz lelkes, vadregényes természettel megáldott somogyi falu a legkevésbé sincs sikerre ítélve, ha a megmaradás, a munkahelyek gyarapodásának és a fiatalok megtartásának az esélyeit latolgatjuk. Elnéptelenedő térség ez, akárhogy is nézzük. A legközelebbi kisváros, Barcs tizenöt kilométerre fekszik. A sportoláson kívül alig van valami, ami különösebb támogatás nélkül is elérhető Bolhón. Csak meg kell markolni valami súlyos dolognak az üstökét, és fel kell emelni. Ismerős kihívás ez a drávai térség lakói előtt.

A testedzés is tud persze drága mulatság lenni, ismerve a menő edzőtermek sokmilliós enteriőrjét, de ennek a falunak a fiataljai maguk öntik a betongolyókat és a Thor-kalapácsokat. Gorján Gábor erősember-edző, a Gorján-method elnevezésű edzésfilozófia megalkotója feltette az erősember-térképre Bolhót. Számos országos versenyt és Guinness-rekord-kísérletet is rendeztek már a faluban. A tervekből továbbra is Drávát lehetne rekeszteni. Gábor energikusan szervezi a szerveződő sportegyesület fiataljainak az életét. Az övé, évtizedekkel ezelőtt, nem indult könnyedén.

„Nyolcéves koromban cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam, és mivel az orvostudomány még nem tartott ott, ahol ma, inzulinos cukorbeteg lettem 

– emlékszik. – Esély sem volt arra, hogy gyógyszerrel próbálkozzanak, ráadásul több mint másfél hónapig félrekezeltek. Vitaminhiányra, vakbélgyulladásra gyanakodtak. Tolószékben kerültem be a kórházba 29 kilósan, nyolcévesen.”

Már akkoriban szeretett volna sportolni, de inzulinhoz kötve ez nem ment simán. A kortársai már szépen fejlődtek, míg ő sokkal nehezebben tudott izomtömeget növelni. A vékony fiúcska példaképe Bruce Lee lett, a szikár filmes harcművészikon. „Ez a kis emberke 60 kilósan is marha jól nézett ki, ügyes volt, és erős. Olvastam a könyveit, kipróbáltam az edzéstervét, és a filozófiájának köszönhetően szélesítettem a lehetőségeim körét. Sok sportot űztem a tenisztől a súlyzós mozgásformákig. Így alakult ki az edzésmódszerem, a Gorján-method, amely az egyéni képességekre alapoz. Ha valaki magas, akkor a magasságára építünk, ha duci, akkor a duciságát kovácsoljuk előnnyé. A testi adottságok pozitív hozadékát próbáljuk fölerősíteni mindenkinél, hogy jobban tudjanak előrehaladni a saját útjukon.”

Gábor szerint a cukorbetegek diétáját nem lehet iskolában tanulni. Dietetikusokkal is sokat civakodott ez ügyben, mert a tudomány szerinte csak az injekció beadására fókuszál. Azt mondja, a szigorú kórházi diétával sem élni, sem dolgozni nem lehet. A ketogén (magasabb zsír- és alacsony szénhidráttartalmú) diétához hasonló saját programja szerint reggelire például csak 9 gramm szénhidrátot fogyaszt, amihez egy egység inzulint kell beadnia. Mások ennek a többszörösét is felhasználják. „A sport és a mozgás segít abban, hogy kevesebb injekciót kelljen beadni. Közben az ember megismeri a testét, és ezáltal tud továbblépni, s a tapasztalatot átadni a többieknek is.”

Hangulatot is emeltek

Az erősember-sport egy klubhelyiséggel kezdődött Bolhón. Gorján Gábor a fejébe vette, hogy ebben a helyiségben fekvenyomóversenyen fog indulni. Bevitte hozzá a padot, a súlyzórudat, a tárcsákat, és elkezdett edzeni. Sokat emelgette a súlyokat, de mint mondja, kissé megszállottként ez sosem esett nehezére. A többiek is kedvet kaptak a mozgáshoz. Néhány hónap után megsokasodtak a testedző eszközök. A klubhelyiségből konditerem lett. „Szokásban volt nálunk, hogy edzés közben filmeket néztünk – meséli. – Olykor akár ötször-hatszor is megnéztük ugyanazt, és közben edzettünk. Összejött a társaság, jól éreztük magunkat. A fiúk is, a lányok is megpróbáltak egyre jobban kinézni, és ez hozta magával a közösséget.”

Berkics Botondról nem mondanánk meg, hogy erősember-versenyző. Alacsony, vékony fiatalember, aki duciként írja le gyerekkori testalkatát. Sok csipszet evett, ad magyarázatot. Egy zánkai tábort követően azonban fordított az életén: focizni kezdett, és edzeni járt Gorján Gáborhoz. Bevállalta a járműhúzást is, amit először a tavalyi Dráva- kupán, junior kategóriában kisbusszal próbált ki. A kamionmozgatást sem tartja elérhetetlennek, de más feladatok jobban fekszenek neki. „A betonkőgolyó-emelés és vállra vétel a kedvencem. Ebből Gáborral felállítottunk egy páros magyar rekordot. Ketten együtt 112-szer ismételtük a folyamatot, 40 kilós súllyal. Eléggé kipurcantam, de készültem a következő kihívásra – mondja Botond. Aki amúgy magyarországi felülésrekorder is, 80,26 másodperc alatt százat végzett el: kevesebb mint egy másodperc kell neki egyhez.

Megmozdítani nehéz…

A súlyzók emelgetéséből messze nem következik persze, hogy 7-8 tonnás kamionokat kellene mozgatni az aszfalton. A benzin valóban egyre drágább, no de azért mégis… Ők azonban beleálltak a kihívásba. Egyre többen feszülnek neki a hámnak, és nem csak a férfiak. A kondorosi nemzeti kamionhúzó-versenyen a női mezőny tizenhárom indulójából hat az ő lányuk volt. A –75 és a +75 kilogrammos, valamint a 40 év fölötti masters kategóriában is indítottak versenyzőt. Mindhárom számban dobogós helyezéseket értek el a Gorján-tanítványok, aranyat, ezüstöt és bronzot is hoztak haza.

Egyikük, Hartmann Ágnes már nem is csak haszongépjárművekként, hanem sportszerként tekint a kamionokra. Ő is a Dráva-kupán kezdte a kamionhúzást, versenyen kívül próbálta ki. Annyira jól sikerült, hogy meghívták élete első versenyére. A tavalyi hernádi országos bajnokságon harmadik helyezést ért el. A bolhói kupán második helyre húzta be magát, a kondorosi megméretésen pedig könnyűsúlyú magyar bajnokként lépett fel a dobogóra. Ágnes gyógypedagógiai asszisztens, és a barcsi gyermekotthon terápiás munkatársaként dolgozik. A sport régóta része az életének. „Tízéves dzsúdós múlttal rendelkezem – meséli. – Mindig is a fiús sportok vonzottak. Két bátyám van, ez is sokat elárul. Nálunk az erő az dominál a családban, már a nevünk is beszédes.” (A Hartmann németül erős férfit jelent – a szerk.) Azt mondja, a kamion megmozdításához az edzettség mellett erős combizom és vádli kell, és egy jó hegymászócipő. „Ha megindul, akkor már könnyű” – mondja mosolyogva.

Stocker Zsófia csatlakozásának története egy terepfutóversennyel kezdődött, ahol kötélmászásra is készülnie kellett. Ágnes javasolta, hogy náluk gyakoroljon. „Kötelet mászni azóta sem tudok, viszont az erősember-feladatokat kipróbáltam. Itt ragadtam – mondja a barcsi állomás mentőtisztje, aki a kamionhúzást is kipróbálta. A kondorosi versenyen második, a bolhóin – súlycsoport-kategóriák nélkül – negyedik lett. – Középiskolában fociztam és kézilabdáztam, de más sportolói előzményem nem volt. Nekem fiútestvéreim nincsenek, éppen ezért kellett mindent megcsinálnom. Fűnyírás, fahordás nem okozhatott gondot. Nem vagyok egy lányos lány. A mentőállomáson a munkatársaim viccelődnek is olykor, hogy ezentúl a hordágyat is vihetem egyedül...”

A teraszon terem

A csapat több edzőhelyiséget is kipróbált már a faluban, de jelenleg a vegyesbolt hátsó, fedett teraszán vannak otthon. Szabadtéren, szerdán és pénteken, amíg az idő engedi. A sziklákat, betongolyókat, rönköket nem tudják bárhová bevinni, bár most van reményük rá, hogy ismét felkarolják az álmaikat. Ez a helyi ifjúság számára kulcskérdés lehet. „Teljesen ellustult a fiatalság, sokan könnyelműen élnek, és olyan szereket fogyasztanak, ami nem normális. Vasárnaponként a kondiparkban is tartok edzéseket, és látom, hogy nem az alkoholtól kerültek olyan állapotba, amilyenben vannak. Aki bekerül a társaságunkba, szembemegy ezzel. Egy füves cigit bárki el tud szívni, de egy kamiont nem tud mindenki elhúzni. Nekünk még voltak jó példaképeink, sportolók, színészek, akikre fel tudtunk nézni. Nekik – nem lenézve a művészeket – mondjuk egy külföldi színész, aki füves cigivel a szájában villog, mert ez a menő. Nálunk nem ez a menő. Nekünk Bruce Lee, Schwarzenegger és számos magyar sportoló a példaképünk. Próbáljanak közülük választani, erre sarkalljuk az ifjakat.”

Ugyanaz a tűz lobog-e a szemében, mint amikor vékony csontú kissrácként a hongkongi harcművészt csodálta a kép­ernyőn? – kérdezzük Gorján Gábort. „Nem – válaszol. – Ez a tűz sokkal nagyobb azóta. Folyamatosan motiválom magam. Kicsit borúsan látom a világ helyzetét, ami körülvesz, és ez arra hajt, hogy jobb legyek.”

Thor ötven kalapácsaGábor a kínai sporteszközöket tanulmányozza, és megpróbálja leutánozni őket. Mivel villanyszerelő a szakmája, a betonbuzogányok kiöntéséhez törékeny lámpabúrákat használ, és egy méteres függönykarnisdarabot használ nyél gyanánt. Ezek 4,2 kilós buzogányok. „Csináltam már 18 kilósat is. Azóta sem tudjuk megpörgetni. A tízkilóssal ez már majdnem mindenkinek megy. A kőgolyókat édesapámmal készítjük, ahogy a Marvel-filmekből ismert 25 kilós Thor-kalapácsot is. Ebből ötven darabot gyártottunk, kisebbet-nagyobbat, amivel egy magyarországi rekordot is felállítottunk. Be akartuk bizonyítani, hogy ha van benned akarat, akkor fel tudod emelni ezt a kalapácsot. A közösség erejével bizonyítsuk be, hogy igenis erősek vagyunk.”

Harka Ágnes képzőművész sosem gondolta, hogy egyszer tanítani fog, aztán egyre erősödött benne a vágy, hogy az alkotásban rejlő örömérzetre másokat is rávezessen. A több mint tíz éve általa alapított Budapesti Képzőművészeti Szabadegyetem óráin bárki festhet, rajzolhat korra és előképzettségre való tekintet nélkül. Tanítványait kiselőadásokkal vezeti be a művészettörténet varázslatos világába a barlangrajzoktól a barokkig, az amőbáktól az MI-alapú „hamis valóság” felismeréséig. Ágnes absztrakt és konceptuális festőként lett ismert, legmegkapóbb alkotásai mégis figurálisak: kerekesszékes modelleket fest, akik azt sugározzák, bár nagy akadályt gördített eléjük az élet, azzal méltósággal megbirkóznak.