Európa szempontjából döntő jelentőségű lesz a június elején esedékes európai parlamenti választás. A populista pártok a kampányban igyekeznek a bevándorlás kérdését a középpontba helyezni. Ez a stratégia már többször is sikeresnek bizonyult, ráadásul 2023-ban ismét felgyorsult a migráció Európa felé. A téma komoly kihívást jelent az európai pártok számára. Nehéz megtalálni az egyensúlyt az emberiesség és a szigor között.
Angela Merkel a 2015-ös menekültválság idején szélesre tárta a kapukat a menekültek előtt, de ma már új szelek fújnak Németországban is. A nyugat-európai országok egyre szigorítják a bevándorlást érintő törvényeiket.
A nyitottság politikája ugyanis együtt járt a populista pártok megerősödésével, hiszen a szélsőségesek a külföldieket állították be bűnbaknak minden esetleges negatívumért. Németországban az első intő jel az volt, hogy a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) 2017-ben bejutott a Bundestagba 12,6 százalékos eredménnyel. Franciaországban Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (RN) évről évre vált egyre népszerűbbé. És ahogy haladunk előre az időben, a trend nemhogy visszafordult volna, inkább tovább erősödnek a szélsőséges pártok. Németországban még egy éve sem gondolták volna sokan, hogy az AfD a második legerősebb párt lesz 23 százalékos támogatottsággal, messze megelőzve Olaf Scholz kormányának legerősebb pártját, a szociáldemokratákat. Franciaországban pedig már egy idő óta a Nemzeti Tömörülés a legnépszerűbb politikai erő. Ausztriában a bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) messze vezeti a közvélemény-kutatásokat. De alig találunk Európában olyan szélsőjobboldali pártot, amely ne profitált volna a menekültválságból.
A nyugati társadalmakban nagy nyomás nehezedik a közvélemény részéről a mindenkori kormányokra, hogy szigorítsák a menekültpolitikát. Franciaországban például felmérések szerint a megkérdezettek 70 százaléka szerint lenne szükség erre. Részben erre is vezethető vissza, hogy a menekültpolitika szigorítását illetően már alig vannak különbségek a bal- és a jobboldali kormányok között. Egy-két éve az európai szociáldemokraták még némi kétkedéssel szemlélték Mette Frederiksen szociáldemokrata dán miniszterelnök kemény menekültpolitikáját, ma már azonban a téma nem számít tabunak a baloldali pártok körében.
A legutóbbi példa Franciaország arra, hogyan változik egy párt véleménye a menekültpolitikáról. Macron sokáig kiegyensúlyozott bevándorláspolitikára törekedett, ám az év végén elfogadott törvényjavaslatban – főleg politikai okokból – már átvette a radikális jobboldal kemény követeléseit. Igaz, még nem tudni, hogy a törvény valóban olyan formában léphet-e életbe, ahogyan azt a parlament két háza decemberben elfogadta, mert egyes kitételeit megsemmisítheti az Alkotmánytanács. Egyelőre azt is túl korai lenne kijelenteni, Macron elnök meggyengülését mutatja-e, hogy a radikális jobboldalnak kellett gesztusokat tennie.
Megmenekült a francia kormány, sikerült keresztülvinnie a parlamenten a vitatott bevándorlási törvény szigorúbb változatátA francia eset nem számít elszigeteltnek az EU-ban. Hollandiában 2023 júliusában a bevándorlás témaköre nyomán bukott meg Mark Rutte liberális-konzervatív koalíciós kormánya. Az ügyvezetőként még hivatalban lévő miniszterelnöke azután mondott le, hogy a centristák nem támogatták az általa szorgalmazott szigorúbb bevándorlási politikát. S hogy a téma mennyire foglalkoztatja a közvéleményt, illetve mennyire tartanak az emberek a menekültek további áradatától, jelzi, Geert Wilders populista Szabadságpártja (PVV) nyerte meg a novemberi parlamenti választást. Wilders ügyesen helyezte a kampány középpontjába a bevándorlás kérdését. Az a forgatókönyv valósult meg, amitől a tradicionális pártok a legjobban tartanak az EP választások közeledtével. Wilders azt követeli, zárják le a határokat a menekültek előtt, zárják be a mecseteket, tiltsák be a korániskolákat. Igaz, ha miniszterelnök lesz is, e követelései aligha valósulnak meg, mert potenciális koalíciós partnerei jelezték: radikális elképzeléseit nem támogatják.
Hasonló folyamatok mentek végbe a skandináv országokban. Svédország mintaállamnak számított a menekültekkel kapcsolatos bánásmód miatt, ám az országot destabilizálták az egyre gyakoribb bandaháborúk, amikért a közvélemény részben a bevándorlókat tette felelőssé. A 2022 szeptemberében bekövetkezett kormányváltást követően a menekültpolitika is 180 fokos fordulatot vett, amit Ulf Kristersson kormányfő a "felelőtlen bevándorlási politikával és az integráció kudarcával" indokolt. Dániában a szociáldemokrata kormány 2022-ben magáévá tette a populista Dán Néppárt által kezdeményezett szigorúbb bevándorlási politikát.
Nem csak az EU-ban téma
A bevándorlásnak a 2016-os Brexit-népszavazáson is volt szerepe. A britek EU-ból való kilépését követelők fő érve az volt, hogy véget akarnak vetni a tömeges bevándorlásnak. Ám a bevándorlás témaköre ma is folyamatos fejfájást jelent Rishi Sunak miniszterelnök számára. Azt a tervét, amely szerint a menedékkérőket Ruandába küldenék, egyelőre nem tudta a gyakorlatban megvalósítani, bár az ötletet időközben Dánia is átvette. Mindenesetre a felvetés belső konfliktusokat idézett elő a Konzervatív Párton belül, a mérsékeltek és a keményvonalasok között.
Nyilvánvalóan a bevándorlásnak is komoly szerepe volt abban, hogy a 2022 szeptemberi olasz választást Giorgia Meloni és pártja, az Olasz testvérek (FdI) nyerte meg, más kérdés, hogy ő sem tudott megnyugtató megoldást találni a menekültek áradatának megfékezésére. Meloni nem kívánt olyan radikálisan bevándorlásellenes politikát folytatni, mint amilyet Matteo Salvini képviselt még 2018-ban, belügyminiszteri megbízatása alatt.
Ausztriában kisebbfajta csodának kell történnie ahhoz, hogy az ősszel esedékes választást ne Herbert Kickl pártja, az FPÖ nyerje meg. A szélsőséges politikus, egykori belügyminiszter, szintén radikális fordulatot ígér a menekültpolitikában. Ez azért is sajátos, mert Karl Nehammer néppárti kancellárt sem lehet vádolni azzal, hogy az ellenőrizetlen bevándorlás nagy híve lenne.
Tízpontos akciótervet hirdetett Ursula von der Leyen az illegális bevándorlás megállításáraA nagy kérdés az: azzal, hogy a tradicionális pártok is keményebb bevándorláspolitikát képviselnek, sikerül-e megakadályozni a radikálisok előretörését. A veszélyt az EU-ban is jól látják, ezért az Unió felgyorsította a témával kapcsolatos reformjait. – A migráció kérdését meg kell oldani, különben 2024-ben ez fogja uralni a politikai színteret – ismerte el Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) elnöke. Egyesek attól is tartanak, hogy a nemzeti szinten tett kezdeményezések nem lesznek elegendőek, vagy túl későn születtek ahhoz, hogy megváltoztassák a politikai áramlatok irányát.
Kétoldalú megállapodásokkal a kitoloncolásokért
Csak 2023 első tíz hónapjában 937 ezer menedékkérelmet nyújtottak be az Európai Unióban, így – amint erre az Európai Menekültügyi Ügynökség (EUAA) igazgatója, Nina Gregori is rámutatott –a kérelmek száma az évben összességében jócskán meghaladja az egymilliót, ami 22 százalékos emelkedés az előző évhez viszonyítva és a legtöbb 2015-2016 óta, amikor a migránsválság tetőzött. Csak októberben 123 ezer menedékkérelmet regisztráltak az EU-ban, ami havi rekord az elmúlt hét évben. A legtöbb menedékjog iránti kérelmet Németországban nyújtották be, az összes kérelem 27 százalékát, ami több, mint a franciaországi és olaszországi adat együttvéve. A Német Migrációs és Menekültügyi Hivatal (BAMF) november végéig 326 ezer menedékkérelmet regisztrált, ami 52 százalékkal több, mint az előző év azonos időszakában, ami azt jelenti, hogy Németország a migrációs politika változása ellenére továbbra is a menekültek legnépszerűbb célpontja az EU országai közül. (Az országban az év végén állapodott meg a három párti koalíció a bevándorláspolitika szigorításáról.)
A legutóbbi adatok szerint csaknem négymillió ukrán menekültet tartanak nyilván az EU-ban, vagyis 320 ezerrel többen vannak, mint a 2023-as év elején. A legtöbb ukrán Németországban nyújtotta be menedékkérelmét, 1,17 millióan, a második helyen Lengyelország áll.
Az idei évben a menedékkérelmek számának további növekedése várható. Ezért Nina Gregori szerint a mostani év a „kihívások esztendeje” lesz. Ez különösen vonatkozik Németországra, amely egyre többféleképpen próbálja csökkenteni az illegális migránsok számát
Németország kétoldalú megállapodásokkal próbálja orvosolni a problémát, megállapodást köt azon államokkal, ahonnan a menekültek útnak indulnak. Berlin hamarosan megegyezik Irakkal az elutasított menedékkérők könnyebb kitoloncolásáról. Amint arról a Deutsche Welle a napokban beszámolt, Németországban október végén 26 ezer olyan iraki állampolgár tartózkodott, akiket már deportálni kellett volna az országból. Hogy ez azonban nem olyan egyszerű folyamat, jelzi: a 2022-es évben mindössze 77 irakit toloncoltak vissza hazájába.
Nyilvánvaló, hogy az ilyen kétoldalú megállapodások a német migrációs politika fontos eszközévé válnak. Olaf Scholz német kancellár a közelmúltban felfedte, hogy hazája hat kétoldalú megállapodás megkötésén dolgozik az illegális migráció elleni küzdelemről harmadik országokkal, amelyekhez Németország egy sor ösztönzőt kínál: arra késztetik ezeket az országokat, hogy fogadják vissza a kitoloncolt állampolgáraikat.
