„Tudja, képviselő úr, legutoljára az ötvenes években a Magyar Dolgozók Pártjának képviselői csináltak viccet abból, hogy főispán. Először elfoglalták ezeket a pozíciókat, majd, amikor létrehozták a tanácsi rendszert, átnevezték a vármegyét megyének meg tanácselnöknek a főispánt. És amikor mi újra főispánnak nevezzük el az államnak a vármegyei képviselőjét, akkor önök ezen gúnyolódnak. Mi álljuk ezt a gúnyt, mert Szent István nevezte el őket. Mi büszkék vagyunk Szent Istvánra, aki magyar közigazgatást épített ki, magyar vezetőkkel, s ezért áll ezer évvel később is az országunk. Nem lenne itt sem országház, és nem magyarul és nem latinul beszélnénk, hanem más nyelven, ha Szent István nem ilyen alapokra helyezte volna az országunkat” – így vette védelmébe a főispánokat és a vármegyéket Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára a közelmúltban a Parlamentben a szocialista Hiller István latin idézetekkel tarkított napirend előtti felszólalására reagálva.
Önérzetes-indulatos beszédében – amelyben nem tért ki az átnevezések közel egymilliárd forintra rúgó adminisztratív és technikai költségeire – az államtitkár meglehetősen nagyvonalún kezelte a történelmi tényeket. Elég fellapozni Medgyesi Somogyi Zsigmond Magyarország főispánjainak története című, több, mint 300 oldalas, minden szempontból átfogó és kimerítő munkáját, melyből kiderül: az államalapító király még véletlenül sem csak magyarokat állított a vármegyék élére, hanem szolgálatukért-hűségükért cserébe megannyi külföldi lovagot, külhoni nemest és korábbi egyházi személyt nevezett ki, akik még véletlenül sem tudtak magyarul. Ráadásul a magyar nyelv sem közigazgatási szerepe miatt maradt fenn, hiszen évszázadokon át a latin számított a hivatali nyelvnek.
Alig szólalnak fel más nyelveken a magyar parlamenti képviselők, Kövér László most jól meg is tiltottaRétvári Bence válaszának abszurditását mégsem ez, hanem éppen kormánya és a megyék viszonya mutatja meg a legjobban: a Fidesz-KDNP 2010-es hatalomra kerülése óta a kormány totálisan eljelentéktelenítette, kiüresítette a megyei önkormányzatokat. A kormányhivatalok felállításával és a ma már főispánnak nevezett kormánymegbízottak kinevezésével az állam irányítása alá vont minden olyan feladatot, melyet addig a megyék láttak el, s konszolidációra hivatkozva a teljes, addig fenntartott intézményrendszert elvette a megyei önkormányzatoktól. Ahol, miután a szakapparátus a kormányhivatalokhoz került át, jobbára csak néhány tucatnyian maradtak megyénként, biztosítandó az önkormányzat működését. A nagy átalakítás komoly anyagi elvonással is járt.
Míg korábban a megyei önkormányzatok éves szinten 12-35 milliárd forintból gazdálkodhattak, addig az idén alig 0,5-től 13 milliárdig terjed a költségvetési főösszegük
– úgy, hogy utóbbiba az uniós projektek, valamint az állami támogatások is beleszámítanak. Félmilliárdból gazdálkodik például a Heves megyei önkormányzat. Csak viszonyításul: nem sokkal kisebb a büdzséje például a mintegy kétezer lakosú Tinnyének. A másik véglet Pest megye, amely a híres-hírhedt akkugyárnak is otthont adó gödi különleges gazdasági övezet több milliárdos adóbevételeivel is számolhat.. Pest megye büdzséje egy Gödöllő nagyságú település anyagi helyzetével egyezik meg.
Jó ötletnek tűnik a vármegye- és országbérlet, kár, hogy sok helyen busz sincs, amelyre fel lehetne ülni veleA megyei önkormányzatok feladatai is jelzik befolyásuk csökkenését. Kötelezettségeik kimerülnek különféle pályázati koordinációban, kisebb települési programok, kirándulások szervezésében és támogatásában, vagy éppen a falugondnoki képzések levezénylésében, emellett több helyen súlyos tíz-, sőt, akad, ahol százmilliót fordítanak a vármegyei identitás erősítésére. Hajdú-Biharban egy különleges szokást is bevezetett az önkormányzat: közel 1 milliárd forintos uniós támogatásból erősítik a térségi identitást, amelynek egyik szimbólumaként több példányban elkészíttették Bocskai István fejedelem szablyájának hiteles másolatát, és ünnepélyes keretek között ezeket szokták átadni polgármestereknek, határon túli települések vezetőjének. A Debreceni Nap elnevezésű hírportál ezzel kapcsolatban megjegyezte: ilyen szablyát egyébként 18 éves kor fölött bárki rendelhet egy péceli illetőségű kovácstól, 120 ezer forintért… Az elnöki teendők jelentős része amúgy reprezentáció: utak, járdák, kisebb-nagyobb üzemek avatásán vesznek részt, falunapokat, egyéb programokat látogatnak.
E-mail már nem jó, a vármegyékről szóló kérdéseket az önkormányzat postán küldött levélben várjaNem véletlen, hogy érdemi feladatok híján a megyei, illetve az idén év elejétől immár vármegyei önkormányzatok – amelyekben a 2019-es, sok nagyobb településen komoly ellenzéki győzelmet hozó választás után is mindenütt megmaradt a Fidesz-KDNP-s vezetés és többség – ma leginkább kormánypárti kádertemetőként, -pihentetőként, elenyésző esetben -nevelőhelyként funkcionálnak. Éves költségvetésük jelentékeny hányada – Hevesben vagy Baranyában például a harmada – az elnökök, alelnökök, képviselők, illetve a kislétszámú apparátus illetményére, fizetésére megy el.
Az elnökök például törvénybe rögzítetten a megyei jogú városok polgármesterei fizetésének, 1,3 millió forintnak a 90 százalékát kapják, vagyis 1,17 milliót havonta. Ehhez jön a szintén jogszabályban meghatározott költségtérítés – 175,5 ezer forint –, plusz jellemzően 400 ezer forintnyi éves cafeteria.
A megyei közgyűlésnek természetesen alelnök is dukál, s bár a feladatmennyiség semmiben sem indokolja több ilyen státusz létét, a legtöbb megyében két, sőt – például Pestben, Zalában vagy Szabolcs Szatmár-Beregben – három alelnök is akad. Főállásúként jellemzően egyvalaki járulhat a kasszához, s markolhat fel 500 ezer-1 millió forintot plusz 70-157 ezer forint költségtérítést, no és persze – a jellemzően – évi 400 ezres cafeteriát. De társadalmi alelnökként is be lehet zsebelni összesen úgy 600 ezer forintot. Az egyszerű közgyűlési képviselők havi 75-190 ezer forintra számíthatnak, a bizottsági tagok 110-168 ezerre, a bizottsági elnökök 140-249 ezerre, s ezért nem kell nagy megterheléssel és felelősséggel járó feladatot vállalni.
Nem véletlen, hogy a komolyabb feladatra vagy politikai karrierre vágyó korábbi megyei politikusok 2014 óta, amióta összeférhetetlen a megyei és az országos politikai szerepvállalás, eltűntek az önkormányzatokból, s helyükre jellemzően ismeretlen, illetve a nagypolitikai porondján megbukott, kegyvesztett utódok kerültek, esetleg a kormány gazdasági holdudvara befolyásos tagjainak a politikában megmártózni vágyó, kisebb kaliberű emberei. Az egyik Győr-Moson-Sopron megyei alelnök, Ivanics Ferenc például korábban három cikluson át volt országgyűlési képviselő, csak éppen áldozatul esett a választókerületek számának csökkentésének, ahogyan a tolnai elnök, Fehérvári Tamás is ült korábban a T. Házban. Ruzsics Ferenc, Keszthely bukott kormánypárti polgármestere zalai alelnökként vigasztalódik manapság, Esztergom korábbi vezetője, a „migráncsozásáról” elhíresült Romanek Etelka Komárom-Esztergom megyei alelnök. Fejérben pedig az a Pálffy Károly a kollégája, aki korábban Bicske polgármestereként előszeretettel hozta ki pályázati nyertesnek Mészáros Lőrinc cégeit – testvére, Pálffy Balázs pedig Mészáros egyik bizalmi embere, sőt, korábban vőjelöltje is volt. De a Fidesz-KDNP 2019-es katasztrofális siófoki leégése után – akkor az összes körzetben elbuktak a kormánypárti jelöltek – a megyei közgyűlés alelnökeként vigasztalódhat a korábbi helyi frakcióvezető és megmondóember, Szajcz Adrián is Somogyban.
Eltérített helyi adók
A káderállomány és az anyagi lehetőségek pontosan megmutatják, mennyire tartja a Fidesz-KDNP a vármegyéket. Melyek a kormánypártok kommunikációjában csak szimbolikusnak szánt, ám valójában elterelésképpen bedobott témák esetében – ilyen a főispánság vagy a vármegye visszanevezése –, vagy az ellenzéki településekkel szembeni fellépés hivatkozási alanyaként kerülnek elő. A koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzetben hozott rendeletet például a kormány a különleges gazdasági övezetekről: bizonyos közterületek, közparkok, közutak és a helyi adóztatás joga a település helyett a megyei önkormányzathoz kerülhetnek, ami egyben szakítást jelentett azzal az elvvel, hogy az ország területének minden négyzetmétere valamelyik településhez tartozik.
Utóbbi áldozata Göd és Dunaújváros: a 2019-es választásokon az ellenzék győzött mindkét városban, melyeket aztán a kormány úgy lehetetlenített el, hogy ipar parkjukat különleges gazdasági övezetté nyilvánította, irányítását a megyei önkormányzatoknak adta, megfosztva ezzel a Pest megyei települést cirka egymilliárd, a Fejér megyeit pedig nagyjából négymilliárd forintnyi iparűzési-adóbevételtől. (A harmadik övezet a mosonmagyaróvári, ám a kormánypárti vezetésű város esetében nincs szó ilyen drasztikus beavatkozásról.) Gödtől még a törvény megalkotása előtt elvették a Samsungnak helyet adó területet, ügyét később az Alkotmánybíróság azzal utasította el, hogy közben megszületett a jogszabály, s ilyen ügyben nem jogosult döntésre. Az AB múlt heti döntésében aztán Dunaújváros beadványát is lesöpörte, a testület szerint ugyanis „Dunaújváros érintettsége a beruházásokban nem bizonyított”.
Rákkeltő anyagokkal veszélyeztette a dolgozóit, megbüntették a Samsung-gyár hibás akkumulátorait feldolgozó céget