Sírás helyett röhögünk
Röhögünk az iszonyaton. A tarthatatlan állapotokon. Akár azon, hogy valaki öngyilkos lesz. Vagy élőhalottként, éppen csak vegetál. Szétissza az agyát. Munkanélküliként képtelen magával mit kezdeni, és jócskán a létminimum alatt tengeti az életét. Vagy szélsőségesen gyűlölködik, még gyilkol is. De a papi pedofília is lehet kegyetlenül mulatságos. Olyan, hogy a szék alá röhögjük magunkat, és közben elborzadunk. Ahogy fölöttébb szórakoztató a túlzott nemzetieskedés, Erdély hamiskásan édeskés megvilágításba helyezése, a politikai elvakultság.