Vészjósló zenével, feszültséget gerjesztve kezdődött a Színikritikusok-díjátadója vasárnap este. Az éterben egy hang arról mesélt, hogy éppen most vasárnap volt az utolsó színházi díjátadó, mert a gála alatt egy két tonnás meteor csapódott be a város IX. kerületébe. A természeti katasztrófát csak néhányan élték túl: egy nyugdíjas adószakértő, egy színházi takarító főnök, egy színházi technikus és egy csoportos gyerekszereplő. A gálát Boross Martin rendezte, aki nem csak most, hanem sokszor dolgozik amatőr szereplőkkel. Emlékezetes az egyik produkciója, amelyben a nézők egy buszon utaznak, és onnan szemlélik a különböző eseményeket.
Az alulról az ibolyát című előadását pedig a Pécsi Országos Színházi Találkozóra is beválogatták. Ez a már említett katasztrófahelyzet szimulálása pedig szintén telitalálatnak bizonyult. Hiszen tényleg mindenki eljátszhatott a gondolattal, hogy a színház vajon túlélhet-e egy katasztrófát. Ha, baj van, mi a fontos, nyilván a nem a színház – hangzik a válasz. Önironikus, szarkasztikus, egyenesen provokatív felvetés. Egy olyan játék, melynek mégis van tétje, ráadásul azonnal lerombolja egy díjkiosztó giccses pátoszát. A gála narrátora Ördög Tamás szövegén is jobb híján kínosan nevetnünk kellett, hiszen többek közt arról szólt, hogy a katasztrófa után bezártak a színházak, az ezzel a műfajjal foglalkozók egy eltűnt műfaj csodálni való túlélői.
Boross Martin rendkívül profin rakta össze a gála különböző hatáselemeit. Volt itt dokumentumfilmes bejátszás, melyben a „katasztrófa” túlélői emlékeztek vissza az eseményekre. Rendkívül hatásos, eredeti hangzású zene Bartha Márk és Bélaműhely elnevezésű formáció interpretálásában. Sőt még egy alternatív kórus is, a Soharóza, amelynek a tagjai az egyik díjátadásnál maguk konferálták fel kvázi kórusműként az egyik kategória nyertesét. Az egy óra húsz percnyi idő, amit a rendező a díjátadásra szánt, gyorsan eltelt. Azt kell mondani, hogy Boross Martin és csapata joggal zsebelhetne be egy jelest, vagy egy különdíjat, ha mondjuk a díjátadás megrendezését is díjaznánk.
Ez volt a 35. díjátadó és csak néhány éve zajlik a mostani formában, de megállapítható, hogy jót tesz a ceremóniának a felhajtás, és az hogy a szervezők minden évben mást kérnek fel a gála megrendezésére. Néhány éve életműdíjat is oszt a Színházi Kritikusok Céhe, idén ezt teljes joggal Molnár Piroska vehette át. Arról beszélt, hogy nem vehetné most át a díjat, ha élete egyik legjobb pillanatában nem csatlakozik egy színházi közösséghez, amely őt fölnevelte és a helyes útra terelgette, és amelynek óvó tekintetét a mai napig magán érezheti, a bajban ugyanúgy, mint élete szerencsésebb pillanataiban. "Ha erőm engedi, és időm lesz még, akkor csiszolgatom ezt az életművet, hogy olyan fényes legyen majd, hogy a legkritikusabb kritikus is nyugodtan dőljön hátra a fotelben, hogy jól van, egye meg a fene, jó helyen van ez a díj ennél a nőnél" - mondta.
Ritkán fordul elő, hogy egy kategóriában ketten is díjat vehetnek át szavazategyenlőség miatt. Most a legjobb zenés/szórakoztató előadás kategóriájában esett így. Alföldi Róbert a Kabaré című előadásért, illetve Bodó Viktor a vígszínházi Koldusoperáért érdemelte ki az elismerést. Bodó helyett Eszenyi Enikő vette át a díjat és elmondta, a Szputnyikkal egyelőre nem készül több új koprodukció a Vígben, amit nagyon sajnál. Nem volt jelen egy másik díjazott sem, mégpedig a legígéretesebb pályakezdő díjának nyertese ifj. Vidnyánszky Attila, akit már tavaly is jelöltek ebben a kategóriában. A többi nyertes azonban megjelent és átvehette, sőt meg is ehette a díjat, ami idén a pénzhiány miatt csokoládéból készült.
15 kategóriában 3-3 jelölt szerepelt és a jelöltek között mindössze két vidéki, a szombathelyi és a tatabányai, illetve két határon túli, a marosvásárhelyi és az újvidéki színház szerepelt. Ennek több oka is lehet, az egyik, hogy egyre kevesebb kritikus jut el vidéki vagy határon túli előadásokra, másrészt, amiket láttak úgy tűnik nem találták díjra érdemesnek. Pedig kizárólag a vidéki színházak pesti vendégjátékait végigszemlézve több minőségi vidéki előadást is említhetnénk.
A legjobb előadás díjáért három jelölt versengett: a Nemzeti Színházban bemutatott Brand, az Örkény Színházban látható A Bernhardi-ügy és a szintén az Örkényben játszott e föld befogad avagy SZÁMODRA HELY című előadás. Végül az utóbbi lett a nyertes, így Mohácsi János rendező vehette át a fődíjat. Nagy öröm volt még a díjazottak között látni a legjobb női mellékszereplő díjával jutalmazott Monori Lilit, aki az utóbbi időkben a Proton Színház és a Szentkirályi Színházi Műhely előadásaiban tűnik fel, most a Katona József Színház Faust I-II. című produkciójában nyújtott előadásért vehette át a csokoládé szobrot. Kissé abszurd, hogy az idén megszűnt Szputnyik Hajózási Társaság két díjjal is büszkélkedhet. Némi iróniával megjegyezhető, hogy a csúcson fejezték be a működésüket.
A katasztrófa játékot celebráló Boross Martin az utolsó díj átadása előtt végül egy váratlan húzással megkegyelmezett mindenkinek és bejelentették mégsem csapódott be az a bizonyos meteor. Így aztán járhatunk továbbra is nyugodtan színházba, és ha szerencsések leszünk, jöhet jövőre a 36. Színikritikusdíj-átadó, ha addig sikerül elkerülni a katasztrófát.