- A botrányos előzmények miatt több zsűritag visszamondta a felkérést, ön miért vállalta el, hogy beül a POSZT versenyprogramjának bírálói közé?
- A Magyar Színházi Társaság nevében engem Radnóti Zsuzsa és Lőkös Ildikó dramaturgok kértek fel. Elsőre nemet mondtam. Másodszorra viszont igent. Azt gondolom, hogy mindenképpen párbeszédet kell folytatni, még akkor is, ha a körülmények ennek egyáltalán nem kedveznek. A zsűrizés arra is alkalmat ad, hogy az ember mégiscsak kapjon egyfajta áttekintést az év új bemutatóiról, találkozzon régi kollégákkal, emellett Udvaros Dorottya Kodály Központ-beli lemezbemutató koncertjét én rendeztem, ez is az igen mellett szólt.
- Enyedi Éva dramaturg és Nagy Fruzsina tervező azért mondta le a zsűrizést, mert a bírálótársak közé a Magyar Teátrumi Társaság mások mellett Balázs Pétert, Blaskó Balázst és Ókovács Szilvesztert delegálta. Az elmúlt tíz nap alatt mit tapasztalt, az említett urakkal mennyire lehetett együttműködni a két társaságból delegálás mennyire szakította szét a zsűrit?
- A nézőpontok, az életfilozófiák, a tapasztalatok nagyon távoliak és különbözőek. Azt gondolom, hogy az előadásélmények mégis csak közösek és azokon keresztül bizonyos dolgokat meg tudunk fogalmazni, illetve meg tudunk kérdezni egymástól. Ez részben sikerült is.
- Mi az, ami sikerült és mi az, ami nem?
- Talán véleménycserének lehet nevezni, ami a zsűri beszélgetései alatt történt. Ezt azért hangsúlyoznám, mert ha végignézzük a díjakat, akkor lehet látni, hogy távol eső világnézetek és ízlések állnak az elismerések mögött.
- Ezt többen nem így látják, főként a főbb díjak esetében, de beszéljünk először az újvidéki Bánk bán esetéről. Az ön egyik zsűritársa, Ókovács Szilveszter a produkció végi interaktív játékot megszakította, visszaszólt a színésznek, majd kiment a teremből. Milyen visszhangot váltott ki ez a zsűriben?
- Ha valaki az előadás végén kérdéseket tesz fel, ebbe a vita teljes mértékben belefér. Ha egy zsűritag ellenvéleményt fogalmaz meg, az szíve joga.
- Tehát a zsűritársának a reakciója ön szerint nem botrányos, miközben Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója lapunknak azt mondta, meglepte, hogy Pécsen mennyire párt szimpátia alapján reagáltak a játékra.
- Meglepett, de elfogadtam, hogy így reagált. Az előadásról hosszan beszélgettünk. Meghatározó élményemmé lett – ezt viszem magammal többek között a POSZT-ról -, hogy az egyik, nem színházban tevékenykedő, zsűritagtársam mennyire pontos elemzést adott nekünk a Bánk bán előadásról, a vita jogosultságáról. Elemezésében rávilágított arra, hogy a színpadról elhangzó kérdések igenis az előadás részei, a haza értelmezésének lehetséges formái.
- Ez a vélemény befolyásolta is a zsűri döntését?
- Ez nem így működött.
- Milyen rendszer szerint működött a zsűri?
- A szervezők az elején elmondták, hogy általában tíz díjat ad ki a hivatalos zsűri, de az elismerések módosítására, átcsoportosítására van lehetőség. Az elején választottunk egy zsűrielnököt, Venczel Vera személyében. Megállapodtunk abban is, hogy mindenki minden díjra egy nevet javasol, ez egy szavazatot jelent, és ennek a nyolc voksnak az összesítése adja ki a kategória díját és ezt mindenki elfogadja. Ha szavazategyenlőség alakul ki, akkor a zsűrielnök szavazata dönt.
- A legnagyobb felháborodást az váltotta ki, hogy a két legfontosabb díjat a legjobb rendezéséért és a legjobb előadásért járó elismerést ugyanaz az előadás kapta, Vidnyánszky Attila és az általa rendezett Isten ostora.
- A zsűritagok kiválasztásából számszakilag sok minden következhet, most álnaívan rácsodálkozni a díjazás végeredményére álnaív dolog. Abban is megállapodtunk a zsűritagokkal, hogy a díjátadóig nem nyilatkozunk. Most már elmondhatom, hogy az egyik zsűritársammal azt javasoltuk, hogy a legjobb előadás díját és a legjobb rendezésnek járó elismerést ne ugyanaz a produkció kapja. De kisebbségben maradtunk ezzel a javaslatunkkal. A többiek szavazatairól nem beszélnék, de én a rendezés díját a legjobb előadás díját is más-más előadásnak és rendezőnek szántam.
- Tehát mivel négy tagot a színházi társaság négyet pedig a teátrumi társaság delegált a zsűribe, akkor volt olyan színházi társaság által delegált tag, aki az Isten ostorára szavazott?
- Erre nem válaszolok, logikailag kikövetkeztethető.
- Mivel több társulat visszalépett a versenytől, és menetközben is esett ki előadás, nem vetődött fel a zsűriben, hogy nem osztják ki a díjakat?
- Nem. A díjak ismeretében több barátom sms-ben arra figyelmeztetett, hogy ne féljek és álljak fel, mert ez a végeredmény vállalhatatlan. Viszont részemről lenne álnaív dolog úgy tenni, mintha nem tudtam volna, hogy egy működő vulkán tetejére érkeztem. De az utólagos bojkott nem az én műfajom. A további nyolc díj nyertesei alapvetően tükrözik az én véleményemet is, és azokat a fontos színházi jelenléteket, világnézeteket, gondolkodásokat, ami nélkül nem vagyunk azok, amik.
- Volt olyan előadás, amely nagyon meglepte?
- Több nagyon jó előadást láttam. Mohácsi János és Mohácsi István szövegkönyve az e föld befogad avagy számodra hely előadásához lényeglátó, nagyon szellemes és felkavaró. A Hamletben Polgár Csaba bámulatos. Claudius imáját Znamenák István által értettem meg most végre először. Bár egyik előadás sem szerepelt a versenyprogramban. Gyarmati Kata vérlázító shakespeare-ivé sűrítette a Bánk bánt, csodálatos volt benne Krizsán Szilvia. A Mester és Margarita, a színészet, a látvány, a zene – nagyon jó színház, benne többek között a Wolandot játszó Szalma Tamással. Örülök, hogy díjat kapott Rozs Tamás csellista és annak is, hogy Bajomi Nagy György a Színházi Dolgozók Szakszervezetétől. Több remek karakteralakítást láthattunk a Szigorúan ellenőrzött vonatok című kaposvári előadásban. A sepsiszentgyörgyi Csehov-előadás adta a legjobb férfi színészt, Pálffy Tibort.
- Páva Zsolt Pécs polgármestere arról beszélt a díjkiosztó gálaesten, hogy a színházi élet kettészakadt és ezen, mint ahogy a POSZT-tal kapcsolatban sok mindenen, változtatni kell. Ön mit gondol erről?
- A POSZT sem most, sem a későbbiekben nem fogja megoldani azt a sok problémát, feszültséget, ami az évközben folyamatosan felgyülemlik a színházi életben. Nem lehet a találkozótól elvárni, hogy ezeket a problémákat egyszerre orvosolja. Nagyon precíz feltételrendszert kell közösen kidolgozni a POSZT tulajdonosainak a működésre, a válogatásra, a zsűrizésre, satöbbi - akkor talán van esély a megmentésére. Ha az a fajta nagyvonalúság, játékosság, precíz önelemzés, amivel szemlélni kellene magunkat, és ami a színházi munka alapvető feltétele nem következik be mindazokkal az ügyekkel kapcsolatban, ami a színházat körülveszi, akkor ez nem fog menni.
- A politikát le lehet győzni ebben az ügyben?
- Nem látom, hogy milyen módon lehetne a politikát a helyén kezelni. Talán ha vállalnánk végre saját felelősségünket saját életünk megszervezésében, akkor talán könnyebb lenne nem a politika mögé bújni, és kiállnánk végre a saját életünk színpadára és végre felnőnénk.