Elfeledett évtizedek – Az ember elmegy, a szülőföld örök

Erdélyi E. Péter: Ugorki!

Magyar parasztok szovjet katona társaságában a világháború során

Elfeledett évtizedek – A paraszt már megint jól járt?!

Apám mondta, hogy amikor 1942 tavasza végén a Don-kanyarhoz tartva látta az egybeszántott földeket, a végtelen gabonatáblákat, a magtárnak használt templomokat és a nagyon szegény embereket, sose gondolta volna, hogy hozzánk is elér a kolhoz.

Még Losonczi Pál (elöl középen), az Elnöki Tanács elnöke is meglátogatta a rémi Dózsa Tsz-t

Elfeledett évtizedek – Téeszelnök, ha felül a lovára…

Anyám jól mondta, 1960-ban tényleg bejött az új világ. 

Paprikát szedő asszonyok és lányok a rémi téesz kertészetében

Elfeledett évtizedek – Itt írja alá gazduram!

Brúszel Sándornak, a szerző édesapjának egykori téesztagkönyve 1960-ból. Rém községben is nehezen ment a parasztok beléptetése a termelőszövetkezetekbe

Elfeledett évtizedek – Avagy plébános úr feltekint a Kádár-címerre

Számos kortársammal együtt a régi magyar vidéki, paraszti élet utolsó éveinek szemtanúja voltam, amely élet szinte se perc alatt tűnt el és valami egészen más lépett a helyébe. Mint az ott élt embereknek egyik utóda, persze elfogult vagyok.

Rém község sok évtizedes történelme egyetlen, 1963-as fotón
  • Belföld
  • Gazdaság
  • Külföld
  • Vélemény
  • Kultúra
  • Népszava-videó
  • Fotógaléria
  • Szép Szó
  • Visszhang
  • Nyitott mondat
  • Reflektor
  • Bűnügy-baleset
  • Sport
  • Mozaik
  • Napi Visszhang