Süveg Szilvia: Katalógus

Közösségi játékterek - Péczely Dórával és Tasnádi Istvánnal Budapestről és nagyregényről

Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója alkalmából november 17-én jelenik meg a huszonhárom kortárs magyar szerző kerületfejezetét egybefoglaló, Budapest Nagyregény című kötet. Az egyéves munkafolyamatot irányító Péczely Dóra irodalmi szerkesztővel és Tasnádi István drámaíróval, for­ga­tó­könyv­író­val, rendezővel a fővárosról és a könyv létrejöttéről beszélgettünk.

„Akik úgy akarnak magukon segíteni, hogy másokon segítenek, legtöbbször elbuknak”

Katja Lange-Müller német írónő Berlin-Lichternbergben született, az egykori NDK-ban. 1985-ben hagyta el Kelet-Németországot és telepedett le Nyugat-Berlinben, máig itt él, hazájában őt tartják „Berlin hangjának”. Első prózakötete 1986-ban jelent meg, még abban az évben Ingeborg Bachmann-díjjal, a német nyelvterület egyik legfontosabb irodalmi díjával tüntették ki. A Goethe Intézet meghívására érkezett Budapestre, hogy a 28. Nemzetközi Könyvfesztiválon bemutassa Vad bárányok című kötetét, melyet Nádori Lídia fordításában az Európa Kiadó jelentetett meg. Belső-ferencvárosi hotelje udvarán ültünk le beszélgetni, itt legalább senki nem firtatta, hogy rágyújtott – a német médiának adott interjúiban ez visszatérő motívum. A modern belső udvar hátterében egy régi, romos tűzfal állt, szinte Berlinben érezhettük magunkat, ahol máig megvan ez a régi-új kettősség, noha azt meséli, még pár év, és az egykori Fal utolsó darabkái is eltűnnek. Az emberek azonban nem lettek boldogabbak, erről már a kapcsolódó videóban beszélt, mert a szabadság, amit elképzelünk, sokszor nem olyan, mint amit végül kapunk.

Éjszaka a lakosztályban: ihletre ébredtek az írók a Kempinski páratlan műalkotásai közt

Irodalom és képzőművészet találkozik a budapesti Kempinski Hotel Mesélő lakosztályok című kiadványában. Öt ismert kortárs szerző – Bartók Imre, Halász Rita, Mécs Anna, Terék Anna és Totth Benedek – egy-egy éjszakát töltöttek a nívós lakosztályokban, hogy az azokban látható festmények által inspirálva írjanak egy-egy novellát. A Kempinski Hotel már harminc éve gyűjti a magyar műalkotásokat, mára közel ezerötszáz darabos a gyűjteményük, akár egy kisebb múzeumé.

A második könyv a legnehezebb, talán sarokba is fogják vágni – Interjú Gurubi Ágnessel, a Szív utca írójával

Gurubi Ágnes a napokban befejezi második regényét, az első, a nagy sikerű Szív utca pedig már a negyedik kiadásnál jár, noha már elsőre is kétszer annyit nyomtak belőle, mint más elsőkönyves szerzők köteteiből. Így fogyott el két hét alatt. A szerzővel verőcei otthonában beszélgettünk, ami igazi feltöltődés volt – Áginak különleges képessége is a feloldás, ezért öntik ki neki oly sokan a szívüket az író-olvasó találkozókon.

Demeter Szilárd: a Fidesz a szólás- és véleményszabadság utolsó védvára

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója ugyanakkor nem venné el a pénzt „éhenkórász költőinktől, íróinktól”, mivel nekik is jár a támogatás.

Álmoktól a pofonokig - Nyitás a kortársak felé

„A mai magyar drámaírók a kortárs színházi intézményrendszertől valóban nincsenek elkényeztetve… Mert kockázatot jelentenek… A színházak vezetősége úgy gondolja: a klasszikusokra biztosan beül a közönség. Viszont – az a közvélekedés – élő magyar írók drámáit a nézők nem tudják hová tenni” – nyilatkozta nem is olyan rég lapunknak Márton László (l. Nyitott mondat, 2021. szeptember 24.). Kényeztetésről még nincs szó, ám talán változni látszik a helyzet – az idei évadot tekintve biztosan. Mintha a színházak nyitnának mind a magyar, mind a külföldi kortárs drámákra. Mind a budapesti, mind a vidéki színjátszóhelyeken. Úgy tűnik, nagyobb lett a kíváncsiság a saját, a „mi” történeteinkre és arra, hogy a történetmesélők miként reflektálnak a ma valóságára, s abból mit és hogyan emelnek ki belőle. Ezúttal a budapesti szcénát szemléztük.

Drámai hangulatkeltés – karantén előtt és után

A két karantén közötti időszakban már érzékelhető volt, hogy tovább szaporodtak a színházak kínálatában a kortárs szerzők művei és a klasszikusok jelenre áthangolt átiratai. A mindennapjainkra való közvetlen reflektálás igénye, úgy tűnik, megnőtt. A drámaírás amúgy is releváns és kreatív válasznak bizonyult a minket körülvevő krízisre. E válaszokat motiválták a különféle drámapályázatok (a TRIP és Litera közös pályázata, a Katona K:ortárs). Mindemellett a társadalomkritikus darabok aránya is tovább nőtt, a legváltozatosabb műfajokban: legyen az szatíra, abszurd, musical, vígjáték vagy épp revü.

Kortárs irodalmi kalandozások

Talán sokunknak nem ismeretlen a polcokon egyre tornyosuló olvasásra váró könyvek sora, amiket lelkesen ajánlott egy ismerős, vagy izgalmas kritikát olvastunk róla, esetleg egy hirtelen ötlettől vezérelve vásároltuk meg.

Magyar csicskák

Semmi, csak az élet (Szeifert Natália: Mi van veletek, semmi? című kötetéről)

Szeifert Natália előző, Az altató szerekről című regényében megmutatta, milyen jól ismeri a női lelket, most bebizonyítja, hogy nincs ez másképp a férfiak belső életével sem.

A Balog Zoltán vezette NKA kinyírja a kortárs irodalmat

Irodalmi szervezetek tiltakoznak a területet érintő radikális forráskivonás ellen, ami különösen érzékenyen érinti az irodalmi folyóiratokat és szerzőiket. A Balog Zoltán emberminiszter által elnökölt Nemzeti Kulturális Alap bizottsága idén mindössze 350 millió forintot szánt folyóiratok támogatására, ez az összeg még a kiemelt lapok megjelentetésére sem elegendő - írják a kortárs irodalom meghalasztása ellen tiltakozó írószervezetek.