Önkormányzatok: lépni kell, nem lehet tovább várni

Jól érzékelhető volt ugyanis, hogy eddig maga a kormány is bizonytalan volt a tekintetben, hogy a rendelkezésére álló példátlan felhatalmazást mire használja: előbb lebegtette egy előre hozott önkormányzati választás lehetőségét, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a még fideszes irányítás alatt álló vidéki településeket és az „óellenzék” által korábban súlyos küzdelemben elnyert városokat megroppantsa, de azért ennek az elképzelésnek, áradás ide vagy oda, bőven lettek volna politikai kockázatai.

Az sem tűnt túl barátságos gesztusnak, hogy a kormány – nyilván annak szimbolizálására, hogy az állam magán kezdené a spórolást – előbb csökkenteni akarta a polgármesterek fizetését, végül csak a költségtérítéseiket vonták el. Persze e körben is megvolt a kivétel: a megyei elnökök – mindegyikük fideszes – fizetését alaposan megvágták, lényegében érdemi indokolás nélkül; ebben annyi ráció lehet, hogy a megyék feladatait a NER kiürítette, ugyanakkor a szándék is nyilvánvalóan politikai: a szívatás.

Ugyanakkor, holott a végletekig kiszipolyozott önkormányzatok reménykedtek a gyors változásban, száz napig egy a települési szövetségekkel való gyors és meglehetősen szerencsétlennek és értelmetlennek tűnő miniszteri egyeztetésen kívül lényegében semmi nem történt, ez idő alatt még csak önkormányzati államtitkárt sem sikerült találni; végül mostanra meglelték a valóban megfelelőnek tűnő embert az e területen igen magasra értékelt, s még önkormányzati érdekvédelmi tapasztalatokkal is rendelkező Hoffman István személyében. Kérdés, ő önmagában elegendő-e ahhoz, hogy áttörést érjenek el a települések, és javuljon a miniszter megértése az önkormányzati rendszer működőképességéről, amit Lamperth Mónika volt belügyminiszter is súlyos kritikával illetett a minap a Népszavában, amikor ezt írta: „elszomorító a vidék- és településfejlesztési miniszter szakmai felkészületlensége”. Gulyás József egykori szabaddemokrata képviselő, jelenlegi szentendrei alpolgármester szerint Hoffman személye önmagában nem feltétlenül elegendő:

– A kiválasztott államtitkár végre biztató személyi döntés. Hoffman István magasan kvalifikált, kompetens ember, akivel a mi szövetségünk, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége (MÖSZ) többször is együtt dolgozott már az elmúlt években. Egy személy ugyanakkor nem hozhat áttörést – mondja. Ha szeptember 3-án úgy állnak fel a minisztériumi asztaltól, hogy már kirajzolódik a konkrét cselekvés menetrendje és tartalmi elemei, az már megnyugtató volna, különösképpen, ha még idén megvalósulhat a 2026. évi költségvetés számukra kedvező módosítása.

Márpedig erre kétségtelenül nagy szükség volna: Máté Antal, Nyírbátor polgármestere, a MÖSZ elnökségi tagja szerint azt a települések belátják, hogy idén már nem lehet alapjaiban újragondolni az elosztást, de számos helységben komoly baj van, becslései nyomán száz fölötti azon települések száma, ahol bekövetkezhet a csőd. Ez nyilván településszintenként eltérő nagyságrendű probléma, falvak esetén gyakorta csak pár millió forint hiányzik, de a városoknál már milliárdokról van szó.

Tudomásom szerint erre a problémára jelenleg nincs elkülönített keret, ami aggasztó, de nem hiszem, hogy összköltségvetési szinten ne lehetne kezelni ezt a helyzetet – teszi hozzá, azzal a megkötéssel, hogy nyilvánvalónak tartja, az önkormányzatoknak is ott kell takarékoskodniuk, ahol csak tudnak, ez érdemi elvárás lehet a kormány részéről.

Gulyás József is arra emlékeztet, hogy már a választás előtt több településen is szóba került úgynevezett „csődgondnokok” kijelölése. – Szerintem a települések több mint egyharmadát érinti kritikusan a finanszírozás mai rendszere. Ahol én alpolgármester vagyok – Szentendrén –, például egy iparűzésiadó-befizető kiesése, amely közel 800 milliós csökkenést idézett elő, azonnal fejre állította a költségvetésünket, s ezt az év hátralévő részében már bizonyosan nem lehet kigazdálkodni. Álláspontom szerint azonnal le kell állítani azt a forráskivonást, amit a versenyképes járások programra hivatkozva hajtanak végre, míg az iparűzési adóból eltérített úgynevezett szolidaritási hozzájárulás idei évi, még esedékes befizetéseit az év hátralévő részében meg kéne legalább felezni – szögezi le.

Ami a jövő évi költségvetést illeti, Máté Antal és Gulyás József egyöntetűen úgy véli, hogy konkrét elveket kell érvényesíteni: – Először is

Ez így tovább nem tartható. A versenyképes járások programot le kell zárni, a szolidaritási hozzájárulás jelenlegi rendszerét ebben a formában pedig meg kell szüntetni. Helyette egy új, átlátható és igazságos települési és területi kiegyenlítő programot kell alkotni. Mi abból indultunk ki a MÖSZ-ben és a társszövetségekkel, hogy a saját kalkulálható, stabil bevételek a helyi önkormányzati önállóság alapfeltételei. Ezért az adómegosztást ismételten be kell építeni a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerébe, a korábban helyben maradó gépjárműadót – még ha két lépésben is – legkésőbb 2029-re ott kell hagyni a településeknél – szögezi le Gulyás.

Óvatos optimizmussal áll az egyeztetések elé Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, a Megyei Jogú Városok Szövetségének új elnöke is. – Kaposvár fideszes polgármestere, Szita Károly helyzete ellehetetlenült a kampányban folytatott szerepe miatt a szövetség élén, ezért nem jelöltette újra magát –, aki szerint a szeptember 3-án kezdődő egyeztetésekhez „csak konstruktívan és optimistán érdemes hozzáállni. Az a szakmai anyag, amit a nyolc önkormányzati érdekképviselet összeállított, jó kiindulópont lehet. Készek és nyitottak vagyunk a párbeszédre, a települési feladatok és finanszírozás áttekintésére.” (…) „Azért is fontos és sürgős a mielőbbi egyeztetés, mert hamarosan beterjesztésre kerül a 2026. évi állami költségvetés módosítása, és bizonyára zajlik már a 2027. évi költségvetés tervezése is. Egyetlen település se tud viszont tervezni anélkül, hogy legalább nagyságrendileg ismertek lennének az önkormányzatokat érintő számok” – közölte.

Valóban szükség van a „számokra”: Gulyás úgy látja, hogy „miközben van egy folyamatosan cselekvő kormányunk, az önkormányzatokkal, a finanszírozási gondokkal nem foglalkozik. Nyilván a kiürített, kifosztott államkassza mellett nem könnyű tartani az ígéreteket, de a tétlenkedés települési szinteken nem tartható. Az intézményeket, az ellátásokat finanszírozni kell”. Ugyanakkor Gulyás úgy érzi, hogy Lőrincz Viktória miniszter eddig semmilyen jelét nem adta annak, hogy rendszerszinten mit gondol az önkormányzatiságról, márpedig a helyzet súlyos: szerinte a hezitálás és a tanácstalanság érződik az önkormányzatokkal kapcsolatban, de – szögezi le – négy hónappal a választások után a nem cselekvés is cselekvés.

Arra, hogy a kormány eddigi kivárásának előidézője lehet-e az, hogy az önkormányzatok világában még nagyon is él a Fidesz, Gulyás József azt mondja:

Ezzel kapcsolatban Máté Antal megjegyzi: a választás óta – legalábbis az ő településén, de máshonnan is így hallja – megváltozott a helyi képviselők és az önkormányzatok kapcsolata, a korábbi feudális hűbérúri rendszert, amelyben a képviselő határozott meg mindent, a települések pedig, habitustól függően, behódoltak neki, vagy a káros következményekkel járó ellenállást választották, az együttműködés váltotta fel.

Visszatérve a kormány eddigi kivárására: ezzel a valódi probléma nem is elsősorban politikai, hanem szakmai. Nem lehet ugyanis addig belevágni nagy rendszerek esetleges átalakításába – ilyen az egészségügy vagy az oktatás –, amíg nem teszik tisztába az önkormányzatok és az állam közötti feladatmegosztást. Hiszen bármilyen átalakításról legyen is szó, az alapvetően írja újra a közigazgatási feladatokat is. Hozzá lehet például nyúlni a tankerületekhez, de csak akkor érdemes, ha már tudni lehet, hogy miként alakítják át az iskolarendszert, az önkormányzatok – legalábbis azok, amelyek ezt igénylik – visszakapják-e fenntartóként az iskoláikat, megmarad-e a jelenlegi településszerkezeti rendszer, amely sokak szerint rendkívül elaprózódott. Máté Antal szerint éppen ezért

hiszen az önkormányzatiság – szögezi le – az alkotmányos rendszer működésének egyik legfőbb pillére. Ebben szerinte újra kell szabni a kereteket, tisztázni az állam és az önkormányzatok közötti hatásköröket, a megyék és a régiók szerepét, a településszerkezetet. – Egy új törvény kialakítására nagyjából két évünk van – mondja.

És mire kellene, hogy elég legyen ez a két év? A XIII. kerület polgármestere, Tóth József szerint olyan önkormányzati reformra volna szükség, amely megerősíti az önkormányzatok gazdasági, szervezeti, döntéshozatali önállóságát, biztosítja az önkormányzati alapjogok teljes körű alkotmányos védelmét, képessé teszi őket a kötelező feladataik ellátására, biztosítja a feladatok önkéntes vállalásához szükséges saját bevételeket, a lakosság számára nyújtott színvonalas közszolgáltatások egyenlő esélyű elérhetőségét, növeli a döntéshozataluk demokratizmusát. Az alkotmányban kell rögzíteni a helyiek önkormányzáshoz való jogát, az önkormányzati alapjogok – szervezetalakítás, döntés, önkéntes feladatvállalás, saját bevétel, önkormányzati vagyon – felsorolását, ezek védelmében az Alkotmánybírósághoz való közvetlen fordulás lehetőségét. Az önkormányzatok által kötelezően ellátandó feladatok alapelveit szintén az alkotmányba, a konkrét feladatokat sarkalatos törvénybe kell foglalni, miként azt is, hogy ezt ne lehessen salátatörvényekkel fölhígítani. Alkotmányos rendelkezésnek kell garantálnia azt is, hogy az önkormányzati tulajdon felett a helyi közösség rendelkezhet, állami tulajdonba vétel csak kivételes esetben és csak értékarányos, azonnali ellentételezéssel valósulhat meg. Tóth József szerint meg kell erősíteni a megyéket, s át kell alakítani a fővárosi önkormányzati választási rendszert is úgy, hogy a Fővárosi Közgyűlés tagjai közt a kerületi polgármesterek mellett a közvetlenül, listán választott tagok legyenek többségben. A települések nagysága szerint differenciáltan kell meghatározni a kötelezően ellátott feladatok, közszolgáltatások színvonalának minimális szakmai és minőségi követelményeit, s ha ezeknek valamely települések nem felelnének meg, akkor azok társulásban legyenek kötelesek az adott feladatot ellátni. Olyan, rugalmas társulási rendszer kialakítását kell lehetővé tenni, amely a lakosság igényeihez igazodó, optimális üzemméretű területet fog át. Ehhez a társulásokat ösztönző költségvetési finanszírozást kell működtetni.

 Ennek együtt kell járnia a szolgáltatások díjmegállapítási jogosultságának visszaadásával. Mindehhez többcsatornás finanszírozási rendszert kell kialakítani, rögzítve az önkormányzati gazdálkodásért való felelősség jogszabályi kereteit, beleértve a helyi tisztségviselők, önkormányzati képviselők anyagi, akár saját vagyonukra is kiterjedő felelősségét. Szükséges előírni a meghatározott közszolgáltatások közép- és hosszú távú fejlesztési és feladat­ellátási stratégiáját, az éves költségvetési koncepció elkészítésének kötelezettségét, továbbá az úgynevezett gördülő tervezést is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a következő éves költségvetésnek tartalmaznia kell egy további ötéves időszakot érintő, a lehetséges bevételekről és a várható kiadásokról szóló tájékoztató tervet is – szögezte le a Népszavának a XIII. kerület polgármestere, hozzátéve: szükséges a településen keletkező szja-bevétel legalább 20 százalékának átengedése, a gépjárműadó teljes összegének önkormányzati bevétellé minősítése, az üzemanyagok értékesítését terhelő forgalmiadó-bevétel 20 százalékának átengedése, az építmény- és telekadó rugalmasságának növelése. Meg kell szüntetni ugyanakkor az önkormányzatokat sújtó közművezeték-adót és a csak a nevében szolidáris, valójában adóként működő szolidaritási hozzájárulást.

De ezek egyelőre távlati tervek: pár nap múlva talán kiderül, mit is gondol valójában a kormány. Gulyás József úgy véli, minden egyeztetés kiindulópontja csak az lehet, hogy meg kell erősíteni az önkormányzati érdekegyeztetés rendszerét, vagyis törvényben rögzítve kell létrehozni egy a kormány és az önkormányzatok közötti, rendszeresen működő érdekegyeztető fórumot, amellyel még a költségvetés benyújtása előtt egyeztetni kell a központi költségvetés önkormányzati alrendszerét érintő kérdésekről.

– Meglátjuk, hogy így lesz-e – teszi hozzá.