- Több pénz kell és át kell alakítani az önkormányzati rendszert. De nem mindegy milyen sorrendben. Először a struktúrát kell rendbe tenni, mert ha a jelenlegi rossz feladatszerkezetre öntjük a több pénzt, akkor csak a pazarlást és területi egyenlőtlenséget finanszírozzuk tovább. Előbb világosan meg kell határozni, hogy egy adott településméret milyen kötelező feladatokat lát el, milyen ellátotti körrel, fajlagos költséggel és térségi kapcsolatokkal – állítja Schmidt Jenő, aki 13 évig volt a Települési Önkormányzatok Országos Szervezetének (TÖOSZ) elnöke, 22 évig Tab polgármestere, jelenleg a Debreceni Egyetem Siófoki Campusának igazgatója, aki szervezeti vezetőként az egyetemmel közösen települési önkormányzati vezetőképzést indított.
A volt önkormányzati vezető sok jelenlegi polgármesterrel szembe megy fenti állításával, hiszen a kivéreztetett önkormányzatok többsége minél előbb több pénzhez szeretne jutni, hogy kifizethesse végre a halmokban álló kifizetetlen számlákat, visszafizethesse a folyószámlahiteleket. Azt, hogy kevés a pénz és kell plusz forrás, amivel az idei évet ki lehet húzni, Schmidt Jenő sem tagadja.
„A jelenlegi rendszer pótlólagos támogatások nélkül nem tartható fenn. Az önkormányzati szektor GDP-arányos súlya nagyságrendileg a harmadára csökkent a rendszerváltozás óta, amikor a GDP mintegy 12-15 százalékát költötték a települések működésre és beruházásokra. A szektorra jutó évi 4000 milliárd forintból 3300 milliárd működésre megy el. A kiadások jelentős részét az önkormányzatok saját adó- és szolgáltatási bevételeikből fedezik, lévén a nettó állami finanszírozás nagyságrendileg évi 1000 milliárd forint. Az infláció, az energiaárak, a bérköltségek, a közétkeztetés és az intézményfenntartás költségei mind olyan mozgó tényezők, amelyeket nem lehet előre tervezni. Ennek következménye az állandó likviditási válság, az év közbeni pótlólagos támogatási kényszer. A túlélés logikája helyett kiszámítható pálya kell” – magyarázza a Schmidt Jenő, aki szerint a reform alapja egy egységes, részletes monitoringrendszer.
Abban már egy hullámhosszon van a többi polgármesterrel, hogy a helyi iparűzési adó rendszerét újra kell gondolni és jelentősen csökkenteni kell a szolidaritási hozzájárulás mértékét.
Schmidt az összes befizetett iparűzési adó 30 százalékában húzná meg határt. Ezzel cirka 400 milliárd forintos fejlesztési alap képződne, amelynek elosztását nem központi politikai alkukra, hanem a térségi társulásokra kellene bízni.
A pénzt segélyezés helyett a települési közösségeket, illetve a több önkormányzat közös feladatellátását segítő beruházásokra kellene költeni.
- A kormányváltás több politikai lehetőségnél, a reform szakpolitikai kényszer – szögezi le a hazai önkormányzati rendszert jól ismerő egyetemi igazgató, aki szerint az átalakításkor különbséget kell tenni különféle települések között, a megoldás nem lehet mindenütt ugyanaz. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a magyar települések csaknem 75 százaléka 2000 fő alatti, de csak a lakosság 16,8 százaléka él ezekben. Mint mondja: nem lehet ugyanazt a feladatlogikát ráhúzni egy kis falura, egy 2500 lakosú nagyközségre, vagy egy 60 ezres városra.
Három szintre épülő finanszírozási modellt tartana ideálisnak.
Az első szint az üzemeltetés. Minden olyan feladatnak a településeken kell maradni, ami a mindennapi működést biztosítja, így a világítás, a közterületek, utak, járdák karbantartása, a falugondnoki szolgálat, a helyi közösségi élet szervezése. Ez elég is a 2500 fő alatti településeknek. A második szint a térségi, járási feladatellátás. Ide tartoznának azok a szolgáltatások, amelyekhez szakember, intézményi háttér, szervezési kapacitás és méretgazdaságosság kell, mint például az alapszintű oktatás, egészségügyi alapellátás, szociális gondozás, gyermek- és közétkeztetés és térségi fejlesztés. A harmadik szint a városoké. Rájuk kellene bízni a nagyobb közszolgáltatási rendszerek működtetését: víziközmű, szennyvíz, hulladékgazdálkodás, temetkezés, közösségi közlekedés, regionális gazdaságfejlesztés.
A vármegye-rendszert nem tartaná meg Schmidt, mivel túl távoli, túlságosan átpolitizált és kevéssé kötődik a helyi feladatellátáshoz.
A működőképes középszintet szerinte a járásszékhely városok és a térségi társulások adhatnák.
Politikai közvetítés helyett a szolgáltatásszervezés, az adatkezelés és a fejlesztések koordinálása lenne a feladatuk. A víz, a szennyvíz, a hulladék és a temetkezés olyan alapvető szolgáltatások, amelyeknél szerinte újra kell rendezni a tulajdonosi, díjmegállapítási és ellenőrzési jogokat. A koordináció lehet állami, de a szolgáltatás nem szakadhat el teljesen a helyi közösségektől. A díjrendszer viszont felülvizsgálatra szorul: a lakosság számára megfizethetőnek kell maradnia az alapszolgáltatásoknak, de a szolgáltatás fenntartását biztosító alapdíjat és a közületi díjelemeket reálisan kell meghatározni – véli Schmidt.
A volt TÖOSZ elnök szerint az oktatásban vissza kellene adni az épületüzemeltetést a településeknek, azzal a forrással, amit most ráköltenek. De mindenhol nem lehet iskola. Alsó tagozat ott legyen, ahol van ehhez elég gyerek 6 évre előre látva. Felsőbb évfolyamoknál pedig bizonyosan körzetközponti iskolákra, iskolabusz-rendszerre és pedagógus-koncentrációra van szükség szerinte. A közétkeztetésnél is fontos a méretgazdaságosság. Egy konyha szolgálja ki a különféle – gyerek, idős, szociális – étkeztetést. Számításai szerint napi 500 adag lehet az a gazdaságossági küszöb, amelynél rentábilisan működtethető egy konyha.
Schmidt Jenő szerint elsőként egy országos önkormányzati feladat- és forrástérképet kellene készíteni, hogy hol milyen feladat van, mennyibe kerül az ellátása, hány embert érint. Ezt követhetné a jogszabályalkotás. Budapestre szerinte is külön törvény kell. Az új modell elemeit kezdésnek pilot-programokban kellene kipróbálni és csak a tapasztalatok birtokában bevezetni az egész országban. De már rövid távon stabilizálni kell a működést, ehhez már idén legalább 50 milliárd forint többlettámogatásra lesz szükség, a jövő évtől pedig a valós költségek bemutatásával, inflációs, energiaár- és bérkorrekciós automatizmusokat kell beépíteni a finanszírozási rendszerbe. Újra kell gondolni szerinte a kormányhivatalok és önkormányzatok viszonyát is, vissza kell adni az önkormányzatoknak azokat a hatásköröket, amelyek helyi szinten jobban elláthatók. Az új rendszer szerinte reálisan 2028 januárjától vezethető be.
Mínusz 46 milliárdon áll Budapest folyószámlája, a fővárosi önkormányzat mielőbb peren kívüli megállapodást kötne a Tisza-kormánnyal