Hőség mellé vízdíjemelésre szólít fel Karácsony Gergely, visszakéri az önkormányzatoknak az ármeghatározás jogát

„Holnaptól hivatalosan is életbe lép a hőségriadó. A klímaváltozás hatásai már a hétköznapokban is érezhetőek, mégsem történt semmi ezek ellensúlyozására az elmúlt években” – jelentette ki a Városháza park melletti párakapuk tövében Karácsony Gergely főpolgármester pénteki sajtótájékoztatóján. Mint mondta: nagyon örül, hogy a Tisza-kormányban végre van felelőse a vízgazdálkodásnak, mert a hazai víziközmű-hálózat rettenetes állapotban van. Budapest szerinte még a jobbak közé tartozik, mivel a hálózati vízveszteség – mennyi csorog el a földbe a vízvezetékekből – 10-12 százalékos, miközben az országos átlag 20-25 százalék közül mozog, vagyis az ivóvízkutakból kinyert víz negyede, ötöde elfolyik, mielőtt eljutna a fogyasztóhoz. Ez nem jelenti azt, hogy a fővárosi vízhálózat jó állapotban lenne, hiszen akadt olyan nap az elmúlt évben, amikor száz csőtörés történt egyetlen napon. Mindez nem független attól, hogy az Orbán-kormány az elmúlt évtizedben a különféle adókkal és a mesterségesen leszorított szolgáltatási díjjal kiszivattyúzta a pénzt a hazai víziközmű-rendszerekből, így nem jutott elég forrás karbantartásra és fejlesztésre.

A vízdíjakat 2013-ban fagyasztották be, a kieső bevételeket pedig a kormány soha nem ellentételezte. A fővárosnak annyit sikerült elérnie, hogy a nem lakossági felhasználók számára érvényes víz- és csatornadíjakat az Orbán-kabinet – Karácsony Gergelyre mutogatva - 2025. március 1-jétől átlagosan 3,7 százalékkal megemelte. A lakossági díjak viszont nem módosultak. 

Jelenleg 219 forintba kerül egy köbméter víz a lakossági fogyasztóknak, ami messze nem fedezi az előállítás költségét.

A főpolgármester a helyzet rendezése érdekében levelet írt Gajdos László élő környezetért felelős miniszternek, azt kérve tőle, hogy adja vissza az önkormányzatoknak a vízdíj meghatározásának jogát.

„Három okunk is van erre” – magyarázta Karácsony Gergely. Egyrészt ha az önkormányzatok felelőssége a vízszolgáltatás, akkor kapjanak ehhez pénzügyi eszközöket is. Legalább ilyen fontos a fenntarthatóság pénzügyi és ökológiai szempontból. A jelenlegi nyomott ár nem fenntartható, a vízi közmű cégek többsége a csőd szélén ingadozik, hiszen jóval többe kerül a hálózatok üzemeltetése, mint amennyi bevételre szert tesznek. A magasabb vízdíj arra is jó lenne, hogy visszafogja a meglehetősen pazarló fogyasztást. Eljöhet ugyanis az az idő, amikor a klímaváltozás hatására csökkenő talaj és folyóvízszint miatt a meglévő ivóvíznyerő kutak nem képesek biztosítani ilyen mennyiségben ivóvizet. Ezzel a takarékoskodás mellett arra is ösztönözhetnék az embereket, hogy gyűjtsék az esővizet például a locsoláshoz. Nem elhanyagolható az sem, hogy az egységes vízdíjjal olyan fogyasztókat is támogat az állam, akik erre egyáltalán nem szorulnak rá, miközben a költségeket mindenki egyformán fizeti.

„Budapesten egy átlagfogyasztó havi 1900 forintot fizet. Néhány száz forintos átlagos emelés senkit nem érintene súlyosan” – jelentette ki Karácsony Gergely, majd azt is hozzátette, hogy főváros nem fűnyíróelv szerint, hanem sávosan emelné a díjat. Minden fővárosi háztartásnak mérsékelt áron biztosítanának egy alapmennyiséget, majd a fogyasztás függvényében nőnének a díjak. A vízdíjnak azonban tartalmazni kell a szükséges fejlesztések árát. A rászorulók a jelenleg is létező, szükség esetén kibővített fővárosi lakásrezsi alapból kérhetnének támogatást. Az ármeghatározásról társadalmi egyeztetést kezdeményeznek.

Ahogy azt korábban megírtuk: a fővárost kiszolgáló ivóvízellátó rendszer műszaki színvonalának fenntartásához több száz milliárd forintra lenne szükség. A rezsicsökkentés miatt 2012-es szinten befagyasztott víz- és a csatornadíjak miatt a szolgáltatók 70 százalékos inflációs hatást görgetnek maguk előtt.

A többnyire önkormányzati tulajdonban lévő szolgáltatók kivéreztetése a magyarországi víziközmű-hálózat súlyos romlását hozta el. (A Demszky-korszakban privatizált két fővárosi vállalatot, a vízműveket és a csatornázási céget időközben visszavásárolta az önkormányzat.) A szolgáltatók örülnek, ha a legszükségesebb javításokra futja, fejlesztésre, bővítésre, korszerűsítésre semmi nem maradt az elmúlt évtizedben. Az összeomlás elkerülése érdekében a kormánynak 2023-ban már 150 milliárd forint állami támogatást kellett szétosztani a víziközműcégek között. A helyzetet úgy próbálták kezelni, hogy egységes hatósági árat vezettek be, miközben a víziközműcégeket – a tulajdonos önkormányzatokra gyakorolt nyomással – egy állami társaságba, a Nemzeti Vízművek Zrt.-be próbálták terelni. Végül 16 cég csatlakozott. De ettől még nem lett több pénz. A közműves ivóvízellátás, szennyvízelvezetés- és tisztítás díját évente felülvizsgálják.

A magasabb díj miatt a szolgáltatók, köztük az FCSM és a Fővárosi Vízművek árbevétele is nőtt, csakhogy a többletet mindjárt el is vonta az állam. Az önkormányzatokat sújtó szolidaritási hozzájárulás mintájára létrehozták a Víziközmű-fejlesztési és Ellentételezési Alapot, amelyet a miniszteri rendeletben megjelölt szolgáltatók töltenek fel a rájuk kirótt összeggel, amit azután a nehéz helyzetben lévő cégek között osztanak el. Az idén öt cégnek kell fizetnie. A kirótt összeg az FCSM esetében negyedévente 2,85 milliárd forint, azaz egy év alatt összesen 11,4 milliárd, míg a Fővárosi Vízművek kötelezettsége az idén 251 millió forint negyedévente, azaz egymilliárd összesen.