A Képzőművészeti Egyetemen Drozdik Orsolya osztályába járt. Mit adott önnek ez az időszak?
Rengeteget tanultam tőle. Szigorú, ugyanakkor rendkívül következetes mester volt. Már hallgatóként arra ösztönzött bennünket, hogy tudatosan építsük a pályánkat: vezessük az életrajzunkat, dokumentáljuk a munkáinkat, készüljünk a pályázatokra. Fontosnak tartotta azt is, hogy meg tudjuk fogalmazni, mit és miért csinálunk. Folyamatos párbeszédet kezdeményezett velünk, vitázott, kérdezett, kíváncsi volt a véleményünkre. Talán ez volt az egyik legfontosabb öröksége. Emellett sokat tett azért, hogy női alkotók is érvényesülhessenek a művészeti életben.
A The Space művészköréhez tartozik. Hogyan kezdődött az együttműködés a galéria alapítójával, Bérczi Lindával?
2021-ben találkoztunk először a Budapest Art Mentor Program egyik kurzusán. Linda megnézte a munkáimat és a műtermemet, majd elmondta, hogy új galériát nyit, és szeretné bővíteni a művészkörét. Így indult a közös munka. Most már a harmadik kiállításunkat valósítjuk meg együtt. Nagyon inspiráló együttműködés, és fontos állomás volt számunkra, hogy a galéria első nemzetközi vásárán, az Arco Madridon is részt vehettem.
Korábbi kiállításai után a mostani is a kert motívumára épül. Mit láthat a közönség a Who holds the flowers? című tárlaton?
Többségében olajfestményeket, kisebb részben filctollrajzokat. A munkák szorosan kapcsolódnak az elmúlt évek kert-tematikájához, de most már kevésbé a kert művészettörténeti jelentése érdekel. Inkább a kortárs szimbolikája foglalkoztat: a menedék, a kiszakadás, a lelassulás, az önmagunkkal töltött idő.
Mire utal a kiállítás címe?
A képek nagy részén lebegő vagy kimerevített virágok jelennek meg, ezek akril markerrel készültek. Mostanában kevesebbet tudok a műtermemben lenni, amit nehezen élek meg. Az elmúlt évek mind személyes, mind társadalmi szempontból is nehezek voltak. Halk kommentátorként reagálok a történésekre. A cím mögött az a kérdés áll: mi vagy ki tart meg bennünket a nehéz időszakokban? Mi az, ami felemel? A virágokat tudatosan hagytam lebegni, a válasz pedig nyitva marad.
Technikailag is történt változás a korábbi munkáihoz képest?
Az olaj és a vászon továbbra is meghatározó, de egy ideje Posca markereket is használok. Sokat rajzolok, és szerettem volna, hogy a festészeti és a rajzi elemek találkozzanak. A kiállításon egy installatívabb munka is szerepel: egy stilizált növény formájú MDF-lapra készült mű.
Milyen motívumok térnek vissza a képeken?
A növények mellett a lebegő falapok és a porcelánfigurák. Ezek számomra a bizonytalanság érzetét hordozzák. A kutya például hagyományosan a hűség és az odaadás szimbóluma, nálam azonban porcelánba fagyva jelenik meg. Védelmező, de közben nyugtalanító figura is. Hasonló szerepet kapnak a madarak: a szabadság vagy a jó hírek hordozói lehetnének, de itt meg vannak fosztva a repülés lehetőségétől.
Mit jelent önnek a kert?
Egyre kevésbé egy konkrét kertet. Sokkal inkább egy szimbolikus, zárt teret. Egy pszichés helyet, ahová vissza lehet vonulni. Olyan helyet, ahol az ember egyedül lehet önmagával, akár jó, akár rossz időszakot él meg.
Hogyan jellemezné a saját festői nyelvét?
Van benne egyfajta lazaság és expresszivitás. Szeretem a háttereket és a falapokat elnagyoltabban kezelni, miközben a porcelánfigurákat részletgazdagabban dolgozom ki. Ez a kettősség foglalkoztat.
A kert még sokáig része marad a munkáinak?
A kerttől nehéz lesz ellépni. Még mindig sok gondolatom kapcsolódik hozzá. Lehet, hogy idővel más irányok is megjelennek a munkámban, de valamilyen kapcsolat a kerttel valószínűleg megmarad.
Infó: Koleszár Kata: Who holds the flowers? The Space Satellite (Budapest, V., Heszlmann Imre utca 5.) Kurátor: Bérczi Linda. Megtekinthető: 2026. június 5-ig
Névjegy
Koleszár Kata a Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán diplomázott, évek óta foglalkozik a kert témájával. – A korai kertábrázolásokról szóló írások és tanulmányok nagyon inspirálóan hatnak a festészetemre, munkáim alapját ezért idővel a vallásokból és kultúrákból ismert Édenkert-ábrázolások továbbgondolása adta – mondja művészetéről.
