A két művész szerint a biennálé alapvető kérdései egyetlen irányba mutatnak: szembenézni a valósággal, a helyi gyakorlatokkal, és az építészetet visszavezetni a testi tapasztalatokon, érintésen alapuló tevékenység közvetlen gyakorlatához.
Vang Su és Lu Ven-jü úgy véli, az építészet nem pusztán diskurzus tárgya, hanem közvetlen cselekvés. Az építészet filozófiája a „hogyan csinálni” filozófiája: olyan gyakorlat, amely a valóságos helyeken, valós építésen keresztül találkozik a valósággal. A koncepció másik hangsúlyos eleme, hogy az építészet egyszerre jelentheti a helyi kulturális örökség védelmét és a társadalmi átalakulás eszközét. „Csak így képes az építészet megőrizni az értékét a technológiával elárasztott korban. Csak így képes az emberiség az építészeten keresztül kézzelfogható értéket megőrizni. Csak a folyamatos küzdelem révén tartható életben a remény” – írják a kurátorok.
Pietrangelo Buttafuoco elnök szerint Vang Su és Lu Ven-jü visszahelyezi az építészetet annak legkonkrétabb, fizikai és alapvető dimenziójába: az építésbe, amely közvetlen kapcsolatban áll a földdel, az anyagokkal, a közösségekkel és a helyek valóságával. A biennálé hosszú címe is erre reflektál: Építsünk / Csináljunk építészetet – az együttélés lehetőségéért egy valóságos valósággal szembenézve (Do Architecture – For the Possibility of Coexistence Facing a Real Reality).
