Fejlesztésnek hívják, de lassú halál lesz belőle, egy sor múzeum került bizonytalan helyzetbe az elmúlt években

Ahogyan a Karmelita egyelőre egy, a nem sajnált közpénz mementójaként működik tovább, úgy az Iparművészeti Múzeum is hasonlóképp turistalátványosság: voltaképp egy inverz Karmelita, sorsa megmutat mindent, ami az elmúlt 16 év múzeumi életét jellemezte. Ebbe beletartoznak az állagmegóvás súlyos hiányosságai, és az a bizonytalan jövő is, amelybe az számos múzeum sodródott a fejlesztés ígéretével, ám több esetben annak elmaradt eredményével.

Az Iparművészeti Múzeum Közép-Európa Victoria and Albert Museuma. A gyűjteménye nemzetközi rangú, pótolhatatlan a régióban, de kiemelkedő még a magyar gyűjtemények között is. Emellett pedig az épület is rendkívül egyedülálló, egy nemzeti szimbólum, hiszen a magyar szecessziónak az egyik legmeghatározóbb épülete, annak egy olyan példája, amiből nincs több. Ezért is szoktam a londoni iparművészeti múzeumhoz hasonlítani. A bécsi iparművészeti múzeum, a MAK is jelentős gyűjtemény, de a régióban így is kiemelkedő a magyar.

– emelte ki lapunknak Molnárné Aczél Eszter, a múzeumok szakmai és etikai képviseletéért felelős ICOM Magyarország elnöke. A nemzetközi ICOM hazai szervezete a kormányváltást követően az elsők között foglalta össze április végén meglátásait arról, melyek jelenleg a múzeumi élet legfontosabb kihívásai. Ezekben sürgetik többek között a múzeumok „kényszerített költöztetésének” leállítását, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központba tömörített intézmények önállóságának visszaállítását, valamint külön pontban hangsúlyozzák az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójának azonnali helyreállítását. Mindez – mint az Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter parlamenti bizottsági meghallgatásán május 11-én kiderült – rezonál a Tisza-kormány elképzeléseivel is. Nem mintha kevésbé fontos lenne a szakma által évek óta sürgetett bérrendezés vagy épp gátat szabni a politikai alapú műtárgykölcsönzésnek. Utóbbi kettő 2025-ben épp az Iparművészeti Múzeum esetében volt látványos: mikor Lázár János akkori építési és közlekedési minisztert a dolgozók egy része megbecsülést és bérrendezést követelve néma tüntetéssel fogadták a politikust, aki épp potenciálisan kölcsönözhető műtárgyak kiválasztása végett érkezett a műtárgyak átmeneti megőrzését ellátó Jászberényi úti telephelyre.

Az ICOM elnöke maga is megerősítette lapunknak, nem arról van szó, hogy a közgyűjtemények problémái között lehetséges bármiféle prioritási sorrendet állítani. Véleménye szerint

 „Alapvetően az intézmény sorsa eklatáns példája az összes borzalmas döntésnek, amely a múzeumi életet érintette az elmúlt években. Ami most van, annál talán még az is jobb lett volna, ha nem zárják be” – mutatott rá Molnárné Aczél Eszter.

Hasonlóan jobban járt volna több más közgyűjtemény is, ha nem kerül a leköszönt kormány fejlesztési tervei közé. Ilyen a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, amelynek jelenleg néhány tagintézménye tartja a frontot a látogatók fogadásában, az intézmény egyelőre várja, hogy a neki szánt új épület elkészüljön Debrecenben, miután a leköszönt kormány úgy döntött, elköltözteti az intézményt a fővárosból.

Hasonló sorsot szántak egy ideig a Magyar Természettudományi Múzeumnak is, Bernert Zsolt viszont, az intézmény főigazgatója például a napokban egy, az Indexnek adott interjúban erősítette meg: mégsem költözik a múzeum Debrecenbe. A Természettudományi jövője évekig bizonytalan volt a költözés tervei miatt, miközben a budapesti épületek felújítása épp a székhelyváltozás miatt tolódott, mostanra pedig a főigazgató szavaival élve kritikussá vált a helyzet. Ezen nem segített Bernert szerint az sem, hogy a Közgyűjteményi Központ létrehozásával még az intézmény szakmai és gazdasági önállósága is megszűnt, amely csak még nehezebbé tette a dolgozók mindennapjait.

2023 óta – mivel nemigen tehetett mást – várakozó üzemmódban áll a Hadtörténeti Múzeum is, amelynek abban az évben azért kellett elköltöznie az egykori Nándor-laktanya Kapisztrán téri épületéből, hogy a honvédelmi minisztérium irodájának adja át helyét. (Amelynek egy, Székesfehérváron működő átmeneti hadtörténeti kiállítás és egy ígéret lett az eredménye arra vonatkozóan, hogy majd 2026-ban a Honvéd Főparancsnokság épületében lelhet új otthonra.) Ruszin-Szendi Romulusz honvédelmi miniszter május 11-én jelentette be: a múzeum visszaköltözik a Kapisztrán térre.

A közgyűjtemények száműzését a várból a Magyar Nemzeti Galéria is kis híján megsínylette, egy ideig tervben volt egy Új Nemzeti Galéria építése a Városligetben, de egyelőre szakmai viták miatt a projekt lényegében elakadt a tervrajzok terén. A szakmai körökben is sokat vitatott Liget Budapest Projekt részeként 2022-ben átadott új Néprajzi Múzeum vagy a 2021-ben Magyar Zene Háza mellett feltűntek olyan szépséghibák is, mint az, hogy az évek óta dédelgetett Magyar Építészeti Múzeum is leginkább tervrajzok szintjén él egyelőre (amelyből egy kiállítás is megtekinthető jelenleg a Pesti Vigadóban június 7-ig). Ahogyan a Nemzeti Fotóművészeti Múzeum a városligeti Klösz-villában tervezett megnyitása is egyelőre úgy néz ki, várat magára, tekintve, hogy a HVG-nek nemrég a Városliget Zrt. az NKA-botrányok kapcsán úgy fogalmazott „a Nemzeti Fotóművészeti Múzeum leendő otthonául szolgáló épület felújítása – a fenntartó döntése alapján – végül nem került bele a Városliget Zrt. 2026-os támogatásába, így az NKA-s támogatás felhasználása is okafogyottá vált.”