Kiemelt figyelmet ígért a gyógyszerügynek Ilku Lívia, az Egészségügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára csütörtökön az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének budapesti konferenciáján. Egyben bejelentette: ő lesz az is, akihez majd a szakterület felügyelete is tartozik. Az új tárca operatív vezetőjeként nyilvánosság előtt első alkalommal megszólaló Ilku Lívia, a gyógyszerügyi és finanszírozási rendszer átszervezéséről, önálló gyógyszerhatóságról és új egészségbiztosítási pénztárról beszélt. A gyógyszerügy stratégiai jelentőségét szerinte az is mutatja, hogy önálló gyógyszerügyi hatóságot állítanak fel Országos Gyógyszerészeti Intézet néven. Ezzel nemcsak a terület súlyát kívánják jelezni, hanem visszatérnének ahhoz a szakmai örökséghez is, amelyet a korábbi, nemzetközileg is elismert OGYI képviselt. A finanszírozási környezet is átalakul: létrejön az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, és felülvizsgálják a társadalombiztosítási befogadás szabályait.
Az államtitkár szerint a cél az, hogy a rendszer egyszerre legyen fenntartható, kiszámítható, és a betegek számára jobb hozzáférést biztosítson a szükséges terápiákhoz.
Ilku Lívia felidézte, hogy zajlik az uniós gyógyszerkódex felülvizsgálata, valamint a gyógyszerügyi szabályozás átfogó uniós reformja, amely a gyógyszerhiány kezelését, az ellátási lánc biztonságát, a digitalizációt és az elektronikus betegtájékoztató bevezetését is érinti. Mint mondta, ezek a változások közös munkát igényelnek a gyógyszeripar, a szabályozói oldal és az ellátórendszer szereplői között. „Partnerséget kérek önöktől” – fogalmazott, intenzív és nyitott szakmai együttműködést ígérve. A minisztérium felépítését ugyanakkor hosszabb folyamatként írta le. „Tégláról téglára építjük fel ezt a minisztériumot” – mondta, hozzátéve: aki építkezett már, tudja, hogy ez megfontolást és időt igényel, ezért türelmet kért az ágazat szereplőitől.
„Az egészségügyben nemcsak intézményi építkezésre, hanem azonnali válságkezelésre is szükség van: a rendszer több ponton humánerőforrás-hiánnyal, szakmai irányelvek hiányával, kiégett orvosokkal és fenntarthatatlan kórházi struktúrával működik”– derült ki Álmos Péter a Magyar Orvosi Kamara elnökének előadásából. Ő arról beszélt: az egészségügyben nemcsak makrostruktúra, vagyis irányítási és finanszírozási rendszer van, hanem szakmai szint és mikrostruktúra is. Szerinte miközben a makrostruktúráról sok szó esik, a szakmai szint az elmúlt években meggyengült. Több orvosi szakterületen nincsenek érvényes, aktuális irányelvek, ezért akár egy kórház két telephelye között is eltérő gyakorlatok működhetnek. A mikrostruktúra pedig alig változott: „mai napig egy olyan egészségügy van, ahová belépni időutazás” – mondta. Hozzátette: nemcsak az épületek állapota, hanem a kommunikáció, a szolgáltatási szemlélet és az intézményi attitűdök is gyakran ezt az élményt erősítik. A MOK elnöke szerint az elmúlt időszak egyik legsúlyosabb hibája az volt, hogy az egészségügyi irányítás elzárta magát a valós szakmai visszajelzésektől. A kamara és más szakmai szervezetek jelzéseit sokszor ellenséges kritikaként kezelték, miközben egy ennyire hierarchikus rendszerben éppen a független visszacsatolási mechanizmusok lennének létfontosságúak. Álmos Péter szerint a betegágytól a minisztériumi döntéshozatalig vezető úton az információk jelentős része eltűnik. Már osztályvezetői szinten is kialakulhatnak „vakfoltok”, mire pedig egy probléma eljut a főigazgatói vagy minisztériumi plénum elé, a rendszer gyakran sokkal rendezettebbnek látszik, mint amilyen valójában.
A kamarai elnök szerint az új egészségügyi vezetésnek egyszerre kell intézményt építenie és válságot kezelnie.
A helyzetet ahhoz hasonlította, mintha az autópályán haladó autóban menet közben kellene alkatrészeket cserélni. Más hasonlattal élve: miközben épül a ház, ég a tető. Álmos Péter konkrét példaként beszélt olyan aktív osztályokról, ahol egy 80 éves szakorvos, illetve súlyos krónikus betegséggel küzdő orvos tartja fenn az ellátást, miközben nekik kellene az ügyeletet is biztosítaniuk. Szerinte az egészségügyi rendszer összeomlása nem egyik pillanatról a másikra következik be: „már benne vagyunk” – fogalmazott.
A MOK elnöke ezért a többletforrások célzott felhasználását sürgette. Mint mondta, az évi 500 milliárd forintos pluszforrás soknak tűnhet, de egy ilyen állapotú rendszerben könnyű rosszul elkölteni. A pénznek elsősorban humánerőforrásra, szakdolgozói béremelésre, bizonyos orvosi területek megerősítésére és az ellátórendszer újraszervezésére kellene mennie. Álmos Péter úgy fogalmazott: „a kórházakat be kell zárni”, de rögtön hozzátette, hogy ez nem intézmények megszüntetését, hanem átprofilírozást jelent. Szerinte ennyi ügyeleti pont a jelenlegi orvoslétszámmal nem tartható fenn megfelelő minőségben, ezért át kell tekinteni az aktív osztályokat, és legalább az ügyeleti rendszert újra kell szervezni.
Két új rendelet jön az egészségügyben: a fertőzések és a betegpanaszok kezelését is átírjákA kamara elnöke az alapellátás megerősítését nevezte a struktúrafejlesztés kiindulópontjának. Szerinte csak erre épülhet erősebb szakellátás, majd újragondolt kórházi ellátás. Ez az egészségpolitikai logika egybevág azzal is, hogy az új minisztériumban önálló alapellátási felelős államtitkár jelenik meg.
Álmos Péter az állami és magánegészségügy viszonyával kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy miközben egyes magánszolgáltatók az elmúlt években jelentős, akár többszörös árbevétel-növekedést értek el, a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosbodnak. Szerinte az európai és a magyar egészségügy egyik alapvető értéke az esélyegyenlőségre törekvés, ezt pedig nem szabad feladni. A MOK elnöke szerint felül kell vizsgálni az egészségbiztosítási ellátási palettát, és kezelni kell az állami és magánellátás összemosódásából fakadó torzulásokat is. Ide sorolta az úgynevezett „orvosbárói” működést, amely szerinte a hálapénzrendszer történeti örökségéből nőtt ki, és ma részben az állami erőforrások, kapcsolatok és magánérdekek összekeveredésében jelenik meg.
Egy több ezer orvos részvételével készült vizsgálat adatait ismertetve közölte: az állami rendszerben nemcsak bérprobléma, hanem bizalmi, motivációs és jövőképválság is van. A kamara kérdésére, hogy mi segítené az orvosokat az állami rendszerben maradásban vagy oda való visszatérésben, a válaszok között első helyen nem a pénz, hanem az állami ellátás átalakításának világos iránya szerepelt. Fontos igényként jelent meg az is, hogy kirendeléseket, vezényléseket csak valódi vészhelyzetben lehessen alkalmazni, és legyen kiszámítható, inflációkövető bérrendszer.
Álmos Péter hangsúlyozta: az orvosi hivatás működését nem lehet pusztán büntetéssel, fegyelmezéssel vagy egyszerű pénzügyi ösztönzőkkel irányítani. Az orvosok motivációjában a szakmai autonómia, a hivatástudat, a kiszámíthatóság és a rendszerbe vetett bizalom legalább ilyen fontos.
Hegedűs Zsolt: Közpénzből egészséget és gyors ellátást vásárolunk, nem magánprofitotFelülvizsgálja az állami kórházakban működő fizetős ellátások szabályait az egészségügyi miniszter