„Remélem, hogy a jelenlegi Nemzeti alaptanterv nagyon gyorsan a múlt szemétdombjára kerül”

A gyerekeknek joga van a a pihenéshez, a szabadidőhöz, a korának megfelelő játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez, valamint a kulturális és művészeti életben való szabad részvételhez, ez biztosítja a testi és szellemi fejlődését. Ez a megfogalmazás az ENSZ, melynek hazánk is tagja egyik cikkében szerepel. A világszervezet tagállamai ugyan aláírták mindezt, a valóságban azonban sokszor csak a szándék létezik, a kivitelezés kimunkálásra vár. Arról, hogy mennyire érvényesül a játékhoz való jog a magyar közoktatásban, valamint a demokratikus oktatásról és a demokráciára nevelésről a Blinken OSA Archivum és a Szabad Játékért Egyesület szervezett egy kerekasztal-beszélgetést a Zöld Kakas Líceumból Fischer Judit, a Hintalovon Alapítványtól Rácz Dominika, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium, illetve a Tanítanék Mozgalom képviseletében Tóth Bence, valamint a Magyar Pedagógiai Társaságtól Trencsényi László részvételével, Rácz Júlia moderálásával. 

Tudjuk, hogyan kellene, de...

Minden szülő és szakember tudja, mire van szüksége a gyereknek és mitől kell óvni, tehát az ember ösztönösen is az ENSZ gyermekjogainak megfelelően látja a kérdést. A valóság meg az, hogy nincs ideje egy iskolásnak olyan alapvető szükségletre, mint egy nyugodt, kényelmes ebéd, mert rohannia kell a következő órára. Erről Rácz Dominika beszélt. A jogok tehát jók, de a tartalmukat is érteni kell.

Trencsényi László hozzátette, reméli, hogy a jelenlegi alaptanterv nagyon gyorsan a múlt szemétdombjára kerül. A Fidesz-kormányok bűnei közé kell sorolni azt, hogy az óvodások életébe is beletenyerelt, iskolába kényszerített olyan kisgyerekeket, akiknek még nem ott lett volna a helyük. Éretlenek voltak, de belökték őket az iskolába, nem bírták a tempót, megbuktak. Azzal a traumával kezdték tehát az életpályájukat, hogy ők hétévesen bukott emberek, adott hangot a felindultságának. 

De hogy lehetne elvárni bármi változást, ha mára a pedagógustársadalom jelentős része sem működik demokratikusan? Az elmúlt másfél évtizedben a pedagógus egyszerű végrehajtóvá silányult a rendszerben, az állami oktatás merevsége és rossz struktúrája miatt a pályakezdők gyorsan kiégnek, osztotta meg saját megélését Tóth Bence. A tanárképzés egyik rákfenéje, hogy a hallgató hiába tanulja 5 évig az egyetemen, hogyan lehetne ezt másképp csinálni, a gyakorlatban a kukába dobhatja a módszereket, mert a rendszer ellenáll. Az állami közoktatásban fellelhető ugyan némi autonómia és a részvételiség, de inkább csak szavakban. A rendszerbe épített struktúrák, mint a diákönkormányzat sem egészen az, ami lehetne. A valóságban általában egy segítő tanár megmondja, mi fog történni a következő hónapokban, a diákok pedig jelentkezhetnek a feladatokra.

Van, ahol működik 

Azt kellene végre eldönteni, mi a cél: hogy iskolában lenni teher, vagy jó tapasztalat legyen, ugyanakkor azt is jó lenne tudni, mikor és miért veszett el a pedagógusokból az a bátorság, amelyet annak idején tapasztalt, fogalmazott Trencsényi László. Emlékszik a '70-es évek klubnapközijeire, ahol az önállóbb tanulók kimehettek játszani, szabályokat beszéltek meg a tanárral és betartották azokat. Ha pedig a jelenből szeretnénk merítkezni, Fischer Judit tapasztalatai szerint a gyerekek egy idő után maguktól ráéreznek, ha eljött annak az ideje: meg szeretnének tanulni valamit. Ez nem azt jelenti, hogy bárki bármit csinálhat, náluk kompetencia-értékelés van, meg kell felelniük a NAT-nak. A társadalom alapvetően íratlan szabályok alapján működik, így az AKG-ban nincs írott házirend, fűzte ehhez hozzá Tóth Bence. Van viszont hetente van egy 80 perces foglalkozás, ahol számtalan téma előkerül. Megbeszélik a gyerekekkel, mi az, ami nem jó nekik, min szeretnének változtatni. Márpedig, ez fejleszti legjobban az önállóságukat, ha bizonyos kérdésekben hagyják dönteni őket, érvelt Rácz Dominika.

És ez már egész kicsi korban is működik, hiszen egy kisgyerek egy szinte üres szobában is ki fogja találni, hogy mit kezdjen két kislabdával, egy papírlappal, mutatott példát az elméletre.

Lenne megoldás

Természetesen az életben vannak kötelező dolgok, így az iskolában is, ezt senki nem vitatja, szögezték le a szakemberek. Az eseményen elhangzottak szerint a felnőttek többnyire azért félnek autonómiát biztosítani a gyereknek, mert megelégszenek az „így szoktuk" válasszal. Másrészt a kimerült tanárnak, akinek esetleg 2-3 helyen kell dolgozni a megélhetésért, elfogynak a kreatív energiái.

Arról, hogy a közoktatásban változásra van szükség, és ez nem is feltétlenül pénz kérdése, a Visszhangban a közelmúltban többször írtunk. Most, a kerekasztal beszélgetésen Trencsényi László a '90-es éveket idézve például azt mondta, a közoktatási törvény az iskoláknak saját pedagógiai programot biztosított, a saját igényeikre és képükre szabhatták, azt a szülőkkel is meg kellett tárgyalni. Autonómia kell az iskoláknak, és elégedettséggel tölti el, hogy ennek elkötelezettje Lannert Judit oktatási miniszter. Feltett olyan kérdéseket is:

Teret, lehetőséget biztosítana ezzel a közoktatás – szögezte le. 

Keretre szükség van, de gyerekjogokra is, utóbbi viszont mintha a semmiben lebegne. Rácz Dominika szerint a pedagógusképzésnek is át kell alakulni, másként kell tekinteni a gyerekekre, elfogadni a tényt: attól, hogy a diákoknak jogot biztosítunk, a felnőttnek nem lesz abból kevesebb. Partnerként kell őket kezelni, és akkor – a képességeiket figyelembe véve – sokkal jobb dolgok fognak kisülni. Nem arról van szó, hogy a diák akkor jöjjön-menjen az iskolába, amikor akar, hanem arról, hogy úgy kell őt bevonni, hogy érdekelje a feladat. Ehhez, tette hozzá, jó szülőkre és jó pedagógusokra van szükség.