Öt vizsgálóbizottság felállításáról nyújtott be határozati javaslatot a Tisza, a kegyelmi ügyet és a jegybanki visszaéléseket is vizsgálni fogják

Öt országgyűlési vizsgálóbizottság felállítására nyújtott be határozati javaslatot a Tisza - derül ki azokból a határozati javaslatokból, amelyeket szerdán nyújtott be a kormánypárt frakcióvezetője, Bujdosó Andrea, valamint Melléthei-Barna Márton.

Ehhez csatlakozott még a Tisza 48 képviselője is. 

Az Országgyűlés felállítani tervezett testületek a kegyelmi botrányt, gyermekvédelem rendszerszintű válságát, a végrehajtási visszaéléseket, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) működésével kapcsolatos visszásságokat, valamint a spontán privatizáció és a közvagyon elvesztésével kapcsolatos ügyeket tárnák fel.

Az elnöki kegyelmi botrányt vizsgáló testület a bicskei kegyelmi ügyben a köztársasági elnöki döntés előkészítését, az igazságügyi miniszteri ellenjegyzést, valamint az esetleges politikai, informális vagy külső közbenjárást tárná fel. A javaslat szerint a bizottság nem Kónya Endre bírósági ügyét nyitná újra, hanem azt vizsgálná, hogy a Sándor-palota, az Igazságügyi Minisztérium, kormányzati és pártpolitikai háttérszereplők, illetve esetleges egyházi közbenjárók milyen szerepet játszottak a döntéshozatali láncban.

A gyermekvédelmi vizsgálóbizottság a kegyelmi ügytől elkülönítve a magyar gyermekvédelmi rendszer strukturális, finanszírozási, fenntartói és személyi válságát vizsgálná. A határozati javaslat több mint 21 ezer szakellátásban élő gyermekből indul ki, és a nevelőszülői hálózat kapacitáshiányát, az intézmények alulfinanszírozottságát, a méltatlan infrastruktúrát, a szakemberhiányt és a jelzőrendszer elégtelen működését jelöli meg vizsgálandó problémaként.

Az MNB-vel foglalkozó vizsgálóbizottság a jegybank korábbi működését, különösen az MNB-alapítványok vagyonkezelését, az OPTIMA-csoport befektetési struktúráit, valamint az ingatlanberuházásokat és székházfelújításokat vizsgálná. A határozati javaslat szerint a kiindulópontot az Állami Számvevőszék (ÁSZ) 2025-ös megállapításai adnák, amelyek a szöveg szerint több százmilliárd forintnyi, jelentős részben közpénzből származó vagyon átláthatatlan kezelésére, gyenge kontrollmechanizmusokra és azonos érdekeltségi körökhöz kerülő beruházási kifizetésekre vonatkoztak.

A végrehajtási visszaéléseket vizsgáló bizottság azt tárná fel, hogy a jelenlegi végrehajtási rendszer jogszabályi, felügyeleti, pénzügyi és intézményi hiányosságai miként járultak hozzá adósságspirálokhoz, társadalmi bizalomvesztéshez és rendszerszintű visszaélések gyanújához. A javaslat külön nevesíti a végrehajtói kinevezési rendszert, a díjazási és költségelszámolási szabályokat, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar működését, valamint az igazságügyi igazgatás és felügyelet gyakorlatát; a cél nem egyedi büntetőjogi felelősség megállapítása, hanem annak feltárása lenne, milyen rendszerszintű okok tették lehetővé a visszásságokat.

A spontán privatizációról szóló javaslat az 1988 és 2000 közötti privatizációs és vagyonátmentési folyamatokat vizsgálná, ezen belül az állami vállalatok átalakítását, a vezetői kivásárlásokat, a külföldi vegyesvállalatok létrehozását, a párt- és szakszervezeti vagyonmozgásokat, az áron aluli vagyonkiszervezéseket, az adósságok államon hagyását és az impexhálózatok szerepét. A bizottság történeti, politikai vagy igazgatási felelősségi láncot keresne, és javaslatot tenne a kapcsolódó iratok nyilvánosságra hozatalára, valamint a közvagyon védelmét erősítő intézkedésekre.

Mindegyik bizottság hat képviselőből állna, a Tisza három, a Fidesz, a KDNP és a Mi Hazánk egy-egy tagot jelölne. Az elnököt a Tisza, az alelnököket a Fidesz és a Mi Hazánk javasolná. A bizottságok meghallgatásokat tarthatnának, iratokat kérhetnének be, a kért adatokat pedig a javaslatok szerint mindenki köteles lenne rendelkezésükre bocsátani, és köteles lenne megjelenni előttük.

Közös szabály az is, hogy a bizottsági tagok munkájukért nem kapnának díjazást, a működési költségeket az Országgyűlés költségvetéséből fedeznék. A tagok fejenként egy-egy szakértőt vehetnének igénybe, de a szakértők sem részesülnének külön díjazásban. A jelentések nyilvánosak lennének, azokat az Országgyűlés honlapján közzé kellene tenni; ha egy bizottság nem fogadná el a jelentését, akkor a jelentéstervezetet és a tagok írásos észrevételeit kellene nyilvánosságra hozni.